Mit tennétek, ha 8 éves fiatokat pofonnal, veréssel fenyegetné a tanítónő?

"A pedagógusnak kell tudnia megoldani, mivel ez a szakmája."

beszélgettem már rengeteg pedagógussal, és mind azt mondta,hogy nem feladatuk a gyerekek megnevelése. Az a szülő feladata, és ha a szülő szarik nevelni a gyerekét, akkor ők sem fognak tudni mit kezdeni. Tessék, kb. szakasztott ugyan ezeket mondták nekem a pedagógusok. A helyzet az, hogy részben igazuk is van, hiszen az anyuka, apuka otthon meg tudná nevelni a gyerekét. Délután 5-re már az egyik szülő biztos eljött a munkából, és elhozza a gyereket. Ez alatt tudnának beszélgetni a gyerek magatartásáról. Nem pedig valóvilágot nézetni vele, meg egyéb szarokat szórakozás gyanánt. Ha már bevállalták a gyereket, akkor neveljék is tisztességesen, mert bizony nem a tanár feladata megnevelni!! ha a gyerek hülye lesz akkor bizony az a szülőt tükrözi! Ha csak egy rosszindulatú gonoszkodó szemétláda lesz belőle, akkor jobban járt volna, ha meg sem születik!

#73-as:

Mondta a Kérdező,hogy nem fogja elvinni másik iskolába,mert itt vannak a barátai!

És én ezt meg is értem,én is inkább a tanárt távolítanám el.

Egyébként meg semmi közöd ahhoz,hogy hány beírása van!

„Azt megtudhatnám, hogy eddig hány beírása volt a gyerekednek?”

Hát ha valaki azt gondolja, a beírás objektív mércéje egy gyerek viselkedésének, elmesélek egy sztorit a gyerekem régi sulijából (tudnék többet is, de nem akarom felbosszantani magam nagyon a felidézésükkel :)).

Szóval a gyerek elsőben, a 3. héten azzal jött le, hogy ő kapott egy intőt. Mutatta az ellenőrzőjét (valójában figyelmeztető volt, de ez lényegtelen), amibe beírta a tanítónő, hogy az „iskola szellemiségével nem egyező” magatartást tanúsított, és kérte, hogy „beszéljünk róla”.

Megkérdeztem a gyerektől, mi történt, ez is lényegtelen most, de valaki tönkretett valamit, és nem ő volt.

No mondom, ez patthelyzet, van egy beírásom a tanítónőtől, hogy rosszat tett, ő meg azt állítja, ez nem igaz (érzem, ahogy egyesek most felhördülnek, mondván „minden gyerek hazudik”, de sajnos a tény az, hogy mi nem idomítva neveljük, hanem arra, hogy mindenki hibázik, fel kell vállalnia a hülyeséget és az érte járó büntetést is). Mondtam neki, oké, akkor felmegyünk a tanító nénihez, és megbeszéljük most, hogy mi történt. Erre persze nem volt mód, mert a portás nem engedett fel, hiszen itt rend van, csak akkor teheti be a szülő a lábát a portán túlra, ha engedélyt kapott a tanítónőktől – akiket nem lehet elérni, csak az üzenőbe írt üzenet által…

Szóval, bár a beírást kedden kapta, a tanítónőhöz pénteken tudtam eljutni. Kértem, hogy mondja el, mi történt, mert nem tudok a gyerekkel úgy beszélni az ügyről, ha nem látom át. Erre rám nézett, és közölte, hogy „ja, azóta rájöttünk, hogy nem is ő csinálta a dolgot, nem neki kellett volna beírni”. Mondtam, ennek igazán örülök, mert a gyerek is ezt mondta, csak egy kérdésem van: ezt a gyerekkel is közölték-e. Válasz: „ja, nem, miért?”

Szóval aláírom, hogy vannak remek pedagógusok, de sajnos vannak olyanok is, akik annyi (érzelmi) intelligenciával sem bírnak, mint egy vaskalapács.

Ha valaki nem értené, miről beszélek:

1. Elsőben, a 3. héten intőt adni már önmagában szegénységi bizonyítvány és pedagógiai hiba. (És igen, ezt az általam ismert más pedagógusok mondták, nem csak „hisztis anyukák”.)

2. Milyen üzenete van annak, hogy téved, de nem mondja meg a gyereknek? Derogál őszintének lenni? Könnyebb hagyni, hogy elsős (és nem mellesleg a szülei) azon stresszeljenek, hogy milyen szörnyűséget követett el? Ezek után hogyan várhatja el egy tanár, hogy a gyerek és a szülő komolyan vegye az általa adott értékeléseket? És tovább megyek: hogyan várhatja el a tanár, hogy a gyerek bevallja neki, ha valami „rosszat” ő csinál – hisz miért tenné, ha a tanár sem teszi meg az?

És mindez egy Bp. jó helyén lévő, „tehetséggondozó”, agyonhájpolt iskolában. Persze ekkor még naív voltam, és mentegettem magamban a tanítónőt (biztos elfelejtette – bár később sem ment oda a gyerekhez ez ügyben)… aztán persze kiderült, hogy ez nem „hiba” volt nála, hanem sajnos „tulajdonság”.

Kedves Kérdező! Értem, hogy a fiad túl okos, tehetségesebb az átlagnál, és nem kapja meg a kiemelt figyelmet. A tanárnő erre alkalmatlan, azonban a többi gyerek oktatására nem az, szóval nem nyerhetsz.

Neked azt kellene megértened, hogy nálunk a tegetséggondozás pont annyira lehetetlen egy nagy létszámú osztályban, mint a felzárkóztatás. Nem ilyen osztályba kellett volna iratnod. A lányom is tegetségesebb volt az átlagnál, féltem is, hogy mi lesz, bár ő sokkal jobban tudott uralkodni magán.

Olyan osztályt választottunk, ahol a tanító mindkét irányba képes volt differenciálni.

Te jó ég, egy TIZENHAT fős osztályban nem képes elvégezni a munkáját tisztességesen? Az azért már szégyen a tanítóra nézve... Na, akkor innen mégis hová kéne átvinni a gyereket, kedves mindentudók? Kétlem, hogy nagyon lenne még máshol ilyen kis létszámú osztály, az meg már csak pech, hogy a pedagógus nem tud a gyerekekkel mit kezdeni.

Mondjuk nekem hasonló típusú a 9 éves fiam, két éve kiemelkedő eredményű intelligencia tesztet vettek fel vele. Ez persze nem azt jelenti, hogy agyban ő már egy nyolcadikos gyereknek felel meg, de pl. logikai, nyelvi készségek terén messze megelőzi a korát. Sajnos ők 27-en vannak az osztályban, de legalább a tanítónénik szuperek. Mindig mondják is, hogy olyan jól tudnának a gyerekemmel dolgozni egy feleekkora osztályban, így viszont sajnos vele is vannak néha gondok, elnézelődik órán, mert unja, hintázik, pakol, matat. De nálunk legalább megvan az együttműködés, és sose volt ilyen, hogy veréssel, pofonnal fenyegetnék. Nekünk mondjuk kellett ehhez egy iskolaváltás, elsőben pocsék tanára volt, aki a világ minden problémáját a fiam nyakába varrta volna. Egy év után eljöttünk, nem kisebb létszámú osztályba, csak egyszerűen egy másik suliba, ahol a pedagógusokat ajánlották nagyon, és lám, sokkal kevesebb a gond, a gyerek örömmel jár suliba, versenyre jár, idegennyelvből tehetséggondozást is kap. A régi tanítónénire meg azóta is panaszkodnak a szülők, csak most már nincs ott a fiam, aki mindenért elvinné a balhét. Azóta amúgy még 5 gyereket vittek el onnan, mert az iskolavezetés a tanítót védi.

Nálunk használt az iskolaváltás, de ha nálatok csak két lehetséges iskola volt, és itt vannak kis létszámú osztályok, akkor azon is elgondolkodnék, hogy csak másik osztályba kéne átmennie a gyereknek, hátha úgy jobb lenne. Olyan is van, hogy egyszerűen a pedagógus meg a gyerek nem passzolnak össze. Normális pedagógus mondjuk ezt is tudja kezelni, de hát nem mindegyik van szakmailag a toppon.

Esetleg nem tudom, nálatok van-e iskolai szociális munkás. Sajnos mostanság nem nagy divat foglalkoztatni, pedig tudna segíteni, mivel neki a feladatai közé tartozik az is, hogy a szülő-tanár konfliktusok esetén mediálja a beszélgetést, és az ő segítségével jussatok dűlőre. Ő ott kvázi egy pártatlan félként kell, hogy jelen legyen, és azt kell elősegítenie, hogy mindkét fél elmondhassa azt, amit szeretne, és a másik ezt meg tudja hallgatni, meg tudja érteni, és a végén valamilyen megegyezés szülessen.