A "tanár bácsi" azt mondta az elsős figyelem zavaros fiamra: nem viszek osztály kirándulásra egy ilyen szemétládát! Mit tegyek?

A szemétlerakó miatt tehetsz minimum egy bejelentést az igazgatónak.

Ettől eltekintve viszont igaza van a tanárnak. Egy fugyelemzavaros gyerek nem a legjobb ötlet egy kiránduláson, ahol nem zárt helyen vannak és rengeteg balesetveszelyes helyzet merülhet fel.

Hiaba figyelem zavaros nevelni kellene, mi az hogy nem fogad szot? Adok kapok??

Sajnos fiam osztalyaban is van ilyen gyerek, ha az anyukaja nem kiseri el nem mehet kirandulasra. A szulei inkabb megengednek neki csak ne hisztizzen..

Úgy érzem, az a fajta szülő vagy, akinek semmi nem jó, mindenki más hibás, csak te/ti és a gyereked nem. Ennek ellenére a tanár ilyen jelzőt nem használhat, de kirándulásra sem kötelező elvinnie.

(A saját gyerekem osztályában is volt hasonló, ott a tanítók igyekeztek minden segítséget megadni, ill. kérték a szülőket, hogy vigyék a gyereket pszichológushoz. A szülők szerint mindig a többi gyerek szemétkedett, az osztályfőnök pikkelt a gyerekére, és mi, a többi szülő kiutáltuk. Átmentek másik iskolába, s lám, mostanra ott is ugyanez a helyzet. Talán nekik is magukban kellene a hibát keresniük...)

1 tanár ilyet nem mondhat ,ezért szolnék a tanárnak hogy igy ne beszéljen a gyerekel.

2 figyelemzavarnál több lehet ,fiad gondja .mert nekem van figyelemzavaros fiam de őt mindig mindenhová elviszik,még is

Valóban kevés az információ, amit megadtál, mert bár nyilvánvalóan ilyet nem mondhat egy tanár a gyereknek, azért semmi nem fekete-fehér a világban. Nyilván szülőként nehéz kívülről látni a gyerekünket, ezért sokat segít, ha kommunikálhatunk az iskolávan és a szülőtársakkal, így kiderülhet, nincs-e óriási eltérés a felek véleménye között a gyerekről.

Mi is elég sokat kínlódtunk a figyelemzavaros fiunkkal, pontosabban az iskola és a gyerek kapcsolatával, s végül arra jutottunk, keresni kell egy olyat helyet, ahol tudják kezelni a problémákat. (Nálunk az iskola igyekezett hermetikusan elzárkózni a szülőktől, ellenben a szülőtársakkal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki.)

Első körben a legfontosabb szerintem, hogy kommunikáljatok. A gyerekkel, a szülőtársakkal (ők mit látnak, hallanak a suliról, a tanítóról, a gyereketekről) és természetesen a tanítóval. Próbáljatok meg nem dühből, hanem kooperatívan hozzáállni, kérdezni, mi a gond, segítséget kérni, szerinte mit kellene tennetek. Tudom, hogy nehéz, ha méltatlannak érez az ember valamilyen viselkedést, viszont ha támadtok, esélyetek sincs rá, hogy jobb legyen a viszony, vagy akár arra, hogy reálisan felmérjétek, ez az iskola jó-e a fiatoknak.

Egy figyelemzavaros gyereknek az átlagos társainál fontosabb, hogy el tudják fogadni, és kezelni tudják az állapotát, hogy differenciáltan tudjanak vele foglalkozni, ha ugyanis ez a tanítónak nem megy, a gyereknek nem lesz sikerélménye, úgy fogja érezni, ő „butább” a többinél, ez nyilván frusztrálja, és beindul egy ördögi kör: a szorongó, feszült gyerek egyre „problémásabbá” válik.

Ahogy már előttem írták, a figyelemzavar önmagában nem indokolja az agressziót, azonban a fenti folyamat folytán lehet, hogy a gyerek így adja le a feszültségét. Sőt, ha a tanárok nem tudják jól kezelni, akkor a többi gyerek is elkezdheti piszkálni a „mássága” miatt. Emiatt még feszültebb lesz, és megy tovább szépen a lefele tartó spirál, amelytől szenved gyerek, tanár, szülő is.

Ahogy az elején írtam, nem tudjuk, mennyire kommunikáltok a tanítókkal, milyen alapvetően a hozzáállásuk, ahogy azt sem, mit takar a „nem fogad szót”. Van iskola, ahol már fekete pontot ér az is, ha a gyerek leejti órán a ceruzáját, és feláll felvenni – nos, egy ilyen hely nyilvánvalóan egy figyelemzavaros gyereknek kínzókamra (bár szerintem egy „átlagosnak” is, de az más kérdés :)).

Szóval szerintem a szülőnek ki kell állnia a gyereke mellett, de nem érdemes rögvest támadni, amíg nem vizsgáltuk meg a dolgokat több oldalról, és nem próbáltunk értelmesen beszélni róla. Mert egészen más a helyzet, ha a fiatok „nem hallja meg”, hogy be kell jönni az udvarról, vagy ha rendszeresen ordítva rohangál, amikor sorba kell állni, ahogy az sem mindegy, hogy a kissrácok között valóban előforduló perpatvarok egyikébe keveredett, vagy fejbe rúgta a társát, és egyébként is rendszeresen agresszív a suliban.

Hahò! Ez a kisgyerek mèg csak elsõs.

Csak az irja azt hogy nevelje meg, aki mèg gyerekkoràbon nem csinàlt semmi rosszat! Ahogy Jèzus is mondta hogy az vesse rà az elsõ követ, aki mèg nem követett el bûnt. Ti is csinàltatok rosszat. Persze hogy megkell a kisfiuval beszèlni, de mèg csak elsõs!

Ès nincs joga a tànàrnak nem engedni õt a kiràndulàsra. Ezt kiközösitèsnek nevezik! Szojj inkàbb az igazgatònak! Szemètlàdàt mondani egy elsõs gyerekre?

Kivàncsi vagyok hogy akkor is eszt mondanàtok-e amikor a ti gyereketek lenne ilyen helyzetben.

,, AZ VESSE RÀ AZ ELSÕ KÖVET AKI MÈG SOSEM KÖVETETT EL EGY BÛNT SEM "-ahogy JÈZUS mondta

El kell keserítselek utolsó, hibás a gondolatmeneted, ráadásul az információid is hiányosak.

A tanárnak joga van eldönteni, hogy egy iskolai kiránduláson kit visz magával, tehát kiért vállalja a felelősséget. Az iskolai kirándulás nem kötelező sem a diáknak, sem a tanárnak.

Teljesen mindegy, mit gondolok a tanárról a szóhasználata miatt, azzal egyetértek, hogy ne hozza a többi kiránduló gyereket egy rossz magaviseletű gyerek mellé, ezzel veszélybe sodorva őket is.

A "csak nem fogad szót a tanárnak" bőven elég. Gondold végig, ha a te gyerekedet nyomja a víz alá, vagy löki le egy sziklára, csak mert "adok-kapok" van épp.

Szülőként teljesen egyetértek azzal, hogy nem viszi a kirándulásra a fent jellemzett gyereket, az már más kérdés, hogy a pedagógus szóhasználata igen súlyos, ezt biztos nem tűrném.