Miért van az, hogy a kitűnő tanuló (általános) másodikos fiúnk itthon utálattal, idegesen, szinte undorral ül le a házi feladatokhoz?
Már pusztán a házi feladat, lecke szavakra is sírással reagál, vagy egyszerűen felkapja a vizet. :-(
Nem utasítjuk, nem beszélünk vele mérgesen, próbáljuk rávenni értelmesen, számtalanszor beszéltünk vele, miért fontos, hogy megcsinálja. De minden hétvégén egy tortúra a tanulás. Már az egész család előre retteg a hétvégék miatt. :-(
A pár perces feladatok is órákig tartanak, hisztikkel, vitákkal tarkítottak. :-(
Mi lenne, ha hagynátok, hogy egyszer-kétszer lecke nélkül menjen iskolába? Szóljatok neki, hogy itt a tanulás ideje, tereljétek oda az asztalához, és kész. Adott idő múlva pedig hívjátok ebédelni, és többet ne essen szó a dologról. Persze fontos, hogy hétfőn el kell mennie az iskolába, hasfájás, hányinger és jaj, de nincs kész.... nem kifogás.
(Ha tényleg megbetegszik a gyerek, az pech.)
Talán az igazi kérdés az, hogy miért van hétvégére lecke?
Az én kislányom is ilyen amúgy. De én bevallom nem teszem tönkre az együtt időnket. Szerencsére evvel csak a szorgalom jegye lesz rossz, amúgy a többi kitűnő. Innentől meg nem érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!