Elsős lányom türelmetlen. Napi 5-6x javasolja a tanitó, hogy olvasson itthon. Hogyan segitsek neki?

Szia! Hát, én sem értek egyet azzal, hogy egy elsőst du. fél 5-kor még le kéne ültetni bármilyen tanulási tevékenységet végezni. Játszania kellene, futkározni, „kiőrjöngeni” magát, teljesen jogos, hogy nem tud figyelni, és az is, ha unja.

Ezzel szemben áll persze az iskolai kényszer, hogy „haladniuk kell”, nincs idő az esetleg valamiben lassaban haladóknak segíteni, segítsen a szülő otthon. Ez jogos lehetne, ha mondjuk 2-kor hazavinné az ember a gyereket, és otthon csinálná a leckét, gyakorlást… de délután 5-kor? Felnőtt emberek dolgoznak annyit, mint ezek a szerencsétlen 6-7 évesek – és még a felnőttek is nehezen bírják sokszor.

A fenti kirohanásom után annyit tudnék talán javasolni, hogy amikor hazamentek, engedd kicsit játszani, mondjuk fél órát (a legjobb nyilván valami szabadtéri rohangálás lenne, de bármi megteszi, amit élvez), és utána olvassa el neked a szöveget, akár csak kétszer, azután megint kis pihi, és újra olvassa el még x-szer. De ha mondjuk 5 olvasás után sem megy folyékonyan, szerintem nem érdemes tovább kínozni.

Az, hogy fekete pontot kap, mert másnap nem folyékonyan olvassa, szerintem egy igen rossz vicc. Lehet, hogy neki több idő kell, könyörgöm, és egyszer csak belejön. A saját példámból kiindulva, a fiam elsőben decemberben még nem tudta rendesen összeolvasni a betűket (pl. az alma szót „a-el-em-a”-nak olvasta). Én ráparáztam, elképzeltem, hogy sosem tanul meg olvasni (pláne, hogy számos osztálytársa már folyékonyan olvasott ovis kora óta, de őt nem érdekelte ez, én meg nem erőltettem), ám szerencsére a tanítónők nem frusztrálták, és lám, egyszer csak „rájött” az összeolvasás titkára, és szenvedélyes olvasó vált belőle, remekül és nagy élvezettel olvas.

Eszembe jutott egy ismerős kislány esete, náluk is hozzátok hasonló módszerrel dolgoztak a tanítónők, és az anyukája mesélte, hogy a gyerek kínlódott, kínlódott minden este az olvasással, amíg nem ment folyékonyan. Anyuka tökre örült, hogy fejlődik – aztán kiderült, hogy egyszerűen szóról szóra megjegyezte az olvasmányt, annyit olvasta. És pár év múlva kiderült róla, hogy diszlexiás…

„Kicsit olyan érzés mintha ezzel engem osztályoznának”

Erre meg azt tudom mondani, hogy erősödj meg lélekben, mert ez nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat. Nálunk 3.-ban megmondták a tanítónők, hogy a lelkiismeretes szülő egy fogalmazásnál pl. kiradíroztatja a háromszavas mondatokat a gyerekkel, és ők pontosan fel tudják mérni, melyik gyereknek van „lelkiismeretes szülője”. Véleményem: létezik három-, két- és egyszavas mondat is, speciel nekem ilyenekből eszembe jut jó néhány ilyenkor. :))

4: az én férjem Ugyanezt csinálta. Így senki nem vette észre, hogy diszlexiás.

Bocsánat hogy érdemben nem tudtam hozzászólni.

Azt látom, hogy rokon kisfiút elsőben és másodikban ugyanúgy olvastattak vele este is. Most negyedikes és utál tanulni, sajnos :(

Ha a lányod fél ötre ér haza, az azt jelenti, hogy napközis. Ebben az estben csókoltatom a napközis kollégát, ugyanis az ő dolga az, hogy gyakoroltassa az olvasást a napközis tanulási időben, és nem a szülőé!

Otthon beszélgessetek, játsszatok, és eszedbe ne jusson vele olvasást gyakoroltatni! A tanítónénihez meg fáradj be, és kérdezd meg tőle udvariasan, hogy mégis ugyan mi a búbánatos ferde túrót csinálnak a napköziben, ha neked kell otthon gyakoroltatni az olvasást? Fúúú, mindjárt felrobbanok, úgy felbosszantott ez a hozzáállás.

Egy tanárnéni

Nem lehetne elvinni ebből az ?iskolából? Mi a bánatnak tanulnak naponta új betűt??? És miért kell elvenni az életkedvét a lassabban haladóknak?

Minden olvasás fekete pontért adj a gyereknek egy vigasztaló matricát, és nyugtasd meg, hogy a tanító néni csak izgul, mert fél a főnökétől, ezért veszekszik velük folyton és osztogat fekete pontokat. (Csak vigyázz, nehogy sajnálni kezdje a tanítót és még ezen is streszeljen.) De neki nem kell aggódnia, mert te tudod, hogy szorgalmas, okos kislány, aki meg fog tanulni olvasni.

Vedd meg a Játékház tankönyvcsalád elsős köteteit, és ha gyakoroltok, abból tegyétek. Ne többet napi 10 percnél!!!

Kezdjétek az elején (rögtön három betűvel indít), és addig ne lépjetek tovább, amíg ezt a hármat tökéletesen nem tudja. Persze ne csak a könyvet olvasgassátok. Keresse a betűket újságlapon, karikázgassa be különböző színekkel, vágd ki különböző dobozokról, címlapokról és válogassa szét őket, mutasson rá a megfelelő betűre, ahogy te szavakat mondasz, ő pedig figyeli a kezdőhangokat, később a szó utolsó hangját, vagy rakjon ki emlékezetből sorozatokat, mintha diktálás után írna (te mondod: a i a ó, gyerek kirakja, vagy bepötyögi a számítógépbe, ha nagybetűket is tanulják. Ha nem, ragaszd fel a klaviatúrára a kisbetűk képét.) Az se rossz, ha elolvastatsz vele egy ilyen sort, aztán letakarjátok és emlékezetből kell kiraknia, és önmagát ellenőriznie.

A jobbról balra olvasás miatt csak akkor aggódj, ha tartósan, a jól begyakorolt betűkkel is követ el ilyen hibákat. Mindenesetre jelöljétek meg a bal kezét, ragasszatok az asztala bal szélére piros szívet, a sorok elejére ugyanígy, és a nagyméretű betűkkel írt olvasnivalón az ujjával is mutassa a haladási irányt. Vedd rá, hogy hangoztassa a betűt, ami soron van, és addig abba se hagyja, amíg a következőt nem tudja hozzákötni. Ezért aztán hanyagoljátok a felpattanó hangokkal kezdődő szótagokat (ta, kó és hasonlók). Ilyen hangok eleinte csak szótag végére kerüljenek.

én nekiálltam vitatkozni ezen a fiam egyik volt tanítójával... mert ugyanis, a gyereknek megtetszett az olvasás, 2 hét alatt eljutott a mondatokig... És bogarászta az őket érdeklő könyveket. (pl a mindennapi tudomány, földet... vagy az így működik a testedet.. vagy rövidke kis képhez csatolt cikkecskéket a natgeoban... vagy szgépes játékban a párbeszédeket). szóval a tanár behivatott, hogy nem jó amit csinál a gyerek, nem olvas jól, mert mindenfélét olvas, és nem ezt kell, ő bejelölte, azt kell elolvasni amit az órán, otthon még 5 ször. Én pislogtam, ugyanis, minden hazasétakor avval kezdtünk, hogy megkérdeztem ma mit olvastatok, amikor is elmesélte, aztán megnéztem a könyvet, és tényleg... de volt hogy már hazaúton szóról szóra elmondta az olvasnivalót.... mert a suliban már 3 szor olvasták, és ennyi elég volt neki második félévben is a már 2 oldalas olvasmányokhoz is (ez egy versenyistálló suli volt )... szóval én naivan gondoltam, akkor minek olvassuk otthon többször, bogarássza amit szeret. Ezt el is mondtam a tanítónak, aki ezen felhördült, hogy mit képzelek, az nem olvasás, hogy akármit olvasgat, akkor is a kiadottat kell. Visszakérdeztem minek, ha azt már szó szerint visszamondja könyv nélkül? akkor is. persze továbbra is olvashatott mindent itthon... végül levette a jólolvasó tábláról, mert nem lehet ám akármit olvasni... de ez a múlt, évközben búcsúztunk el a tanítónénitől az igazgató javaslatára...

a gyerek már nem elsős, és azóta is a neki tetsző dolgokat olvassa itthon. És olvas :)

Nem tudom mitől gondolják azt egyes tanítók, ha ugyanazt elolvassa valaki 5 ször jobban fog olvasni valaki... Változatos, őket érdeklő dolgokat kéne. aztán suliban mindenki mesélheti, vihetnének be ki ezt ki azt, hogy bemutassa a könyveit...

tudom naív vagyok. A magolás az alap, nem a tudás...