Mit lehet kezdeni egy gyenge akaratú, lusta, de éles eszű gyerekkel? Kezdek kétségbe esni.
A lányom 8 éves lesz, mindig is következetesen neveltük, jó képességű, illemtudó gyereknek ismerik mindenhol. De amit az utóbbi időben művel a tanulás körül, az már kezd túlmenni minden határon. Nagyon jó felfogású, imád olvasni, bármit megjegyez szinte első hallásra. De mihelyt le kell ülnie leckét írni, akkora hisztit levág, mint egy hároméves dacos kölyök. Az érvei: nincs kedvem, unalmas, nem te mondod meg, mit tanuljak, játszani akarok, utálom, széttépem a könyvet. Már minden stratégiát kilőttem, próbáltam kedvesen rávenni, beszéltem neki arról, hogy ez fontos a jövője miatt, motiválom, dicsérem is, ha jól teljesít, de volt, hogy kiborult a bili nálam is. Már azt is csináltam, hogy hagytam a fenébe, aztán majd megtanulja a saját kárán, de ha rajta múlna, komolyan mondom, megbukna. Lepereg róla a szidás is, a rossz jegy is. És azt se mondhatom, hogy nincs sikerélménye, mert versenyekre is hordják, jó jegyei vannak - amíg ellenőrzöm. Higgyétek el, nem arról van szó, hogy nem tudom elfogadni, hogy a gyerekem nem éltanuló. Csak látom, hogy szórakozva képes lenne jól teljesíteni, ha nem nyűglődne állandóan. De olyan szinten nem érti a kötelesség fogalmát, hogy az szinte rémisztő. Nem így neveltük, nem értem, honnan vette ezt. Sajnos olyan világban élünk, ahol a gyerek felé hat éves korától fogva folyamatos követelményeket támasztanak, amiknek meg kell felelni. Sose lesz másképp, felnőttkorában sem. De bele se merek gondolni, hogy fog megállni a lábán, ha már most ennyire látványosan unja... Hogy lehetne kicsit növelni a motivációját?
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Utolsó, minden vagyok, csak engedékeny nem. Már így is megkaptam a házisárkány titulust. Nincs olyan, hogy ne lenne súlya a szavamnak, ha valamit kilátásba helyezek, az be is következik. Igyekszem egyensúlyt keresni, de nem mindig találom meg.
Utolsó előtti, a napközivel kapcsolatban nekem is kétségeim vannak. Jó dolog, persze, nem hoznak haza semmit, de ha belegondolok, hogy reggeltől szinte estig iskolában vannak, 8 órákat húznak le ugyanabban a közösségben, és akkor még nem számoltam a szakköröket, különórákat, akkor azt mondom, hogy legyen szépen itthon velem a gyerekem, mert mi vagyunk a családja. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 6 órás munkaidőm mellett ezt megtehetem. Természetesen ha nem így lenne, napközis lenne.
válasza: válasza:Hatos nagyon jól leírta szerintem!
Lehet, hogy a lányod "zseni", és baromira unatkozik. Én anno szintén nem írtam meg a házim, nem tanultam otthon, csak a suliban. Mindent gyorsan, hogy legyen időm rajzolni, képeket nézegetni stb. Engem sem hajtottak a jegyek, általánosban éltanuló voltam, mindenki "stréberezett", otthon meg anyu folyton szidott, hogy nem tanulok...(Mert soha nem látta.) Később 3-as négyes tanuló voltam gimiben (mert nem hajtott a tudat, hogy jó jegyet szerezzek, de saját magam számára fontos volt, hogy 3-asnál ne szerezzek rosszabbat)...
Egyébként meg szerintem a kötelesség fogalmat nem szabad ilyenkor használni a tanulásra, mert akkor át fog alakulni a "kötelesség" jelentése kényszerré a fejében.
Ösztönözni kéne valahogy, talán azzal, hogy minnél hamarabb idő alatt csinálja meg a leckéjét annál több ideje marad (én pl. ezt csináltam, így a matek házinál például gyorsan kész lett, mert ráállt az agyam)...
Bizonyos értelemben ingerszegény az iskola neki, talán semmi kihívást nem talál benne... Esetleg tanulhatna valamilyen hangszeren? Érdekességképp az összes gimis volt osztálytársaim akik még gimiben is komolyan zenéltek (nem rock bandában) a legsikeresebbek most az életben karrier-és ahogy elnézem személyiség- szempontjából is. Magabiztosak, remekül kommunikálnak és jók a szakmájukban.
válasza:Kedves utolsó, köszönöm a produktív és empatikus hozzászólásodat...
Te biztos nagyon jól tudsz nevelni, csak azt nem értem, hogy tudod ezt kivitelezni annak a ténynek az ignorálásával, hogy ez ember egy szuverén, önálló tudattal és szabad akarattal rendelkező lény, nem egy gyurmafigura, akit olyanná formálok, amilyenné akarok.
válasza: válasza:Utolsó, azért egy kicsit túlzásba estél. Mert nem lehet csak feketén vagy csak fehéren nézni egy gyereket. Te pedig beraktad a fekete kategóriába ezt az egész szitut, holott sok mindent nem tudhatunk. És azért a kérdező maga is beleírja, hogy "felnőttkorban sem lesz másképp", tehát meg kell majd állnia a helyét.
Amúgy szerintem meg tényleg valószínű jobb képességűbb a gyerek, és unja a dolgokat. Tehát sokat bír! Terhelni kell, de játékosan. Nem a felnőtt élettel traktálni,h majd mi lesz, hanem valahogyan az ő 8 éves nyelvén hozzászólni.
Abban tökéletesen igazatok van, hogy egy nyolc éves gyereknek hiába prédikálok a jövőről meg a felnőttkorról, neki még a jelen a fontos. Úgyhogy ez hülyeség volt.
Egyébként sok szakkörre jár, olyanokra, amihez kedve is van, tehát nem "unatkozik" úgymond, csak az általános házi feladatoknál. Most azt a stratégiát vezettem be, amit ajánlottatok, hogy pozitívan motiválom (ha eddig meg eddig kész leszel, ez és az lesz, stb.) Ez pár fokkal jobban bejön nála.
Köszönöm a segítő válaszokat mindeninek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!