Hogyan érdemes tanulni egy alsós gyerekkel?

Engem is sokat nyüstöltek, túl sokat is, és amikor apum közölte, hogy többet nem tanul velem, jöjjek már rá, hogy nem Neki tanulok, NA akkor kezdtem el magamtól tanulni!

A barátnőm gyermek pszichológusa is ezt vallja, hogy minél kevesebbet tanuljanak a gyerekkel, mert akkor jön rá, hogy ha egyes hoz, ki kell javítania, vagy mindig bukdácsolni szeretne?

Minél előbb érezze a gyerek, hogy persze örülsz, ha jól tanul, de ez nem lóverseny és nem is dráma, ha valami nem megy.

Az én lányom örülnék, ha inkább 3-4es tanuló lenne CSAK magától, mint hogy szín 5-ös, mert állandóan piszkálom a tanulással..

De még csak 2 éves lesz. ;)

Sok sikert!

Szerintem nem lehet kőbe vésni semmit előre. Próbálkozni kell, míg kialakul egy viszonylag eredményes menetrend, ami mindenkinek jó.

Lányom 2.-os. Szerencsére nem nyűg neki a dolog, kicsit ellenőrizni kell, meg irányítani, de direktbe nem sunnyog el semmit, alapjában véve szívesen tanul (meglehetősen sikerorientált).

Ő is iskolaotthonos volt, de kivettük, most itthon tanul, és jobb így. Elsőben még megnéztem beírta-e mi a házi, hogy otthon meg tudjuk oldani, most ebben a tanévben már nincs ilyen gond, rendesen jelöli magának.

Hazaérünk, eszik, iszik, pisil stb, kicsit kifújja magát, kb fél óra az egész. Utána nekiül a munkának. Ha valahol elakad, kérdez, de alapvetően magának intézi. Utána átnézem, kikérdezem. Ha több napos projekt van pl memoriter tanulása, akkor rákérdezek, foglalkozott-e vele, meghallgatom, tanácsot adok stb ha kell. Ha van kedve, csinál szorgalmit, ha nincs, nem erőltetem, nagyon jól tudja, hogy magának tanul, ha elismerésre vágyik, úgyis megcsinálja (általában minden szorgalmit elkészít, néha előre is megold, hiába mondom, hogy ennek nem örül a tanító. Kellett vennem ilyen kis gyakorlófüzeteket, hogy inkább abban dolgozzon, ne a munkafüzetben előre).

Ha nagyon fáradt, vagy valami nyomja a lelkét, akkor nehezen koncentrál, felületesebb, figyelmetlen... olyan is volt már, hogy láttam rajta mennyire totál hulla, elküldtem lefeküdni miután hazaértünk, és vacsi után csinálta meg a leckét, kicsit kitolódott az esti lefekvés kb egy órával, de nem bántam. Ennyi nekem belefér, mert a feladattudata megvan, és sem szétnyüstölni, sem a kedvét szegni nem akarom.

A fiam jövőre lesz elsős, vele nyögvenyelősebb lesz a tanulás szerintem. Eleve gyengébb képességű és kevésbé motivált (szeretem-imádom, de azért tisztában vagyok az adottságaival). Nyilván törekedni fogunk rá, hogy ő se érezze úgy, hogy agyon van nyomorgatva a tanulással, és tuti, hogy másféle módszerek fognak kelleni nála, mint a nővérénél. De bízom benne, hogy megtaláljuk majd a kompromisszumos megoldást - és tudom, hogy nála eleve az erőfeszítést is értékelnünk kell majd, amivel próbálkozik, még akkor is, ha a végeredmény kevésbé jó.

(Most mondok egy blőd példát, mondjuk a lányom nulla energiaráfordítással ír egy 4-es dogát, a fiam meg napokig tényleg készül és kap egy karcsú 3-ast ugyanerre. Akkor a fiamat nagyon meg fogom dicsérni, a lányomnak meg megmondom, hogy örülök a négyesének, de jobban örültem volna, ha kicsit többet tanul és 5-öst hoz, mert képes lett volna arra is....)