Az iskolapszichológus mennyire van jelen a gyerekek életében? Mondhatom azt, hogy nem akarom, hogy foglalkozzon a gyerekkel?

Nálunk is van iskolapszichológus, de én még nem találkoztam vele (harmadik gyerekem jár ugyanabba a suliba, immár 9 éve minden nap előfordulunk ott). A sulipszichológus saját elhatározásból nem fog foglalkozni a gyerekkel, csak ha a pedagógus vagy a szülő kéri, de mindenképp a Te beleegyezésedre van szükség, anélkül nem tehetnek semmit.

Amúgy pedig igazad van. Én egy ilyen némber kezébe akkor sem adnám a gyerekemet, ha valóban szüksége lenne rá, inkább keresnék magam olyat, akitől nem ver le a víz már első látásra.

Szia! Hát, ha valóban ilyeneket mondott, akkor megértem, hogy nem kívánsz vele közelebbi kapcsolatba lépni.

Elvileg az iskolapszichológusnak pártatlan közvetítőként kellene szerepelnie a suli és a szülők között, és segítenie a felmerülő problémákban a tanítóknak és a szülőknek (gyerekeknek) egyaránt.

A mi iskolánkban ez úgy működik, hogy ha a tanítók kérik, hogy nézzen rá a gyerekekre, akkor bemegy az osztályba, megfigyeli, mi történik. Azután tanácsot ad a tanítóknak, illetve, ha úgy érzik, hogy a szülőket is be kell vonni az ügybe, akkor a tanítókon keresztül üzen, hogy várja őket szeretettel egy beszélgetésre. Tehát nem a gyerekkel kezd el beszélni első körben, hanem a szülőkkel.

Én „magánszorgalomból” voltam a mi iskolapszichológusunknál, mert szerettem volna tanácsot kérni tőle, és tök jó fej volt. Elvileg azért jó, ha a suliban felmerülő dolgokat az ember vele tudja megbeszélni, mert ő ismeri a tanítókat, bemehet az osztályba, tehát láthatja a gyereket ott, abban a közegben, amelyben az adott problémák felmerülnek – míg egy „idegen” pszichológus csak a szülők elmondására támaszkodhat, és hát mi szülők, ugye, nem vagyunk ott az órákon, nem látjuk, valójában mi történik, csak a tanítók és a gyerek elmondása alapján tudunk erről képet kialakítani, amit a „külsős” pszichológusnak továbbadunk.

Nekem egyébként az iskolapszichológus jó ötleteket adott, illetve azt ajánlotta, hogy menjünk a nevelési tanácsadóba a gyerekkel, ha szükségét érzem. Szóval ő „terápiát” nem tart a gyereknek, csak megoldási javaslatot tesz.

De nálunk volt olyan szülő, akinek a gyerekével igen sok gond volt (van), beszélt is az iskolapszichológussal, de nem volt hajlandó utánamenni a megoldásnak. Erre nem kötelezheti senki – ebben az esetben azt mondom, hogy sajnos, mert náluk tényleg lehet valami gebasz –, ha nem akarja megoldani a gondjaikat, akkor lelke rajta.

Egyébként én azt gondolom, hogy pszichológusból is meg kell találnia az embernek a neki megfelelőt, tehát ha nem szimpatikus az iskolapszichológusotok, és esetleg mégis kapcsolatba kerülsz vele, nyugodtan mondd meg, hogy elmész a nevtanba a gyerekkel.

Ha érdekel egy személyes tapasztalat, annyit mondanék, hogy azért nem érdemes összeveszni a sulipszichológussal, mert közvetítőként nagyon fontos szerepet tud játszani a tanítók-szülők kommunikációjában. Ha esetleg problémákat jelez majd neked az iskola, az a fontos, hogy lássák rajtad, hogy nem veszed félvállról a dolgot, hogy dolgozol a megoldásán.

Nálunk is volt iskolapszichologus, de olyan sötét volt mint az éjszaka. Az osztályfőnök küldött hozzá azért mert feketébe, bakancsba jártam, rocker voltam, meg nem vettem részt a közösségi életbe és nem közösködtem a sok buta kis libával..

L/23