Ma már "elvárás", hogy a gyerekek mire iskolába mennek tudjanak írni, olvasni, számolni?

Írni-olvasni nem, de 10-es számkörben számlálni tudni illik.

Ez egyéni. Vannak érdeklődőbb gyerekek, az enyém is tudott olvasni, nyomtatottan írni, bár nem tanítottuk, hanem sokat olvastam neki, ő meg kérte, hogy mutassam, hol tartunk. Az megint más, hogy egy szülő miket mond, mit jelent neki, hgy a gyereke "ír-olvas". Ezzel ne törődj szerintem. Teljesen normális a lányod :)

Ne aggódj, ez az iskola dolga :) Meg fogja tanulni.

Szia!

Alátámasztom a többiek véleményét, nem elvárás. De megértem a félelmeidet.

A gyerekemet sosem érdekelték különösebben a betűk (sok más dolga volt :), hiába vagyok én könyvfanatikus, és olvasok neki rengeteget születése óta. Mikor közeledett az iskola, én is azt vettem észre a környezetemben, hogy elég sok gyerek olvas már, az enyém meg rengeteget és választékosan beszél, és nem bír betelni a mesékkel, de olvasni nem tudott kicsit sem.

Olyannyira, hogy én már attól tartottam, hogy diszes, mert pl. tudta, hogy a D-t dé-nek ejtjük, és nem értette, miért DIÓ az ejtése a diónak, miért nem DÉIÓ.

Viszont mikor elsős lett, nagyon elkezdte érdekelni a dolog, és lelkesen olvasott nekünk (ami, valljuk be, inkább fárasztó egy szülőnek, mint szórakoztató, de ettől még nyilván meghallgattuk, buzdítottuk), és az első osztály végére egyedül olvasott könyveket (nyilván nem teljesen folyékonyan, de nagy odafigyeléssel).

Az a helyzet, hogy ha egy gyereket érdekelnek a betűk, akkor magától is meg tud tanulni olvasni, kérdez, a szülők válaszolnak, és pikk-pakk már olvas is. Ismerek két ilyen gyereket is, döbbenet az egyik, már 4 évesen folyékonyan olvasott, és a szülei szerint ők nem tanították, csak ha rákérdezett valamire, elmondták neki.

Én sosem akartam ezt erőltetni, mert úgy gondoltam, nem tudom, hogyan kell megtanítani olvasni, és minden parám ellenére bíztam benne, hogy erre is megérik majd.

Amit még érdemes figyelembe venni, hogy a korai olvasástanulásnak vannak hátulütői: egyrészt a gyerek olyasmiket is elolvas, amire még nem érett (pl. egy rémes újságcikket, vagy elég, ha csak a címét, amit tán 7 évesen már el tudsz neki magyarázni, de 5 évesen még nem), illetve az a tapasztalat, hogy nehezebben tanulnak meg helyesen írni a korán olvasó gyerekek.

Ez szerintem egy nagyon érdekes dolog, mert én mindig azt hittem, ha vki sokat olvas, akkor „beleég” az agyába a szavak képe, nyilván le tudja írni őket jól. De kiderült, hogy ez nem igaz. Ha egy gyerek azelőtt tanul meg folyékonyan olvasni, hogy írni tanulna, nem figyel oda a szavak képére, túl gyorsan átsiklik rajtuk.

Ennek az ellenkezőjét láttam a gyerekemen is, mikor olvasni tanult elsőben: minden szót betűről-betűre olvasott, és rácsodálkozott, hogy úgy kell írni őket (pl. a dió nem „dijó”, a tetszik nem „teccik”), tehát nem csak a szavak értelmét nézte, hanem a képüket is, ez pedig állítólag nagyon hasznos az írástanulásnál.

Még annyit: azt se hidd, hogy a korán olvasó gyerekek intelligensebbek a társaiknál, nyilván nem buták, de ez csak egy speciális érdeklődési kört feltételez, nem magas IQ-t. Ahogy (bár ez csak egy példa) a gyerekem egyik osztálytársa, aki regényeket olvasott már elsőben nem az élmezőnybe tartozott és tartozik a tanulók között.

Szerintem ez csak azt bizonyítja, nem túl jó fej az adott pedagógus, nem azt, hogy jó, ha már tud a gyerek olvasni, mire suliba kerül.

Szerintem (gondoljunk bármit is a tanítókról) ez nem véletlenül egy külön szakma, megvannak a szabályai, hogyan jó tanulni az írást-olvasást. Pl. nekem nagyon érdekes volt, hogy nem ábécérendben tanulják a betűket.

Az én gyerekem egyáltalán nem tudott olvasni, mikor elsős lett, pár hónap múlva mégis simán lelkesen olvasott, és semmivel nincs lemaradva azokhoz képest, akik már tudtak oviban is.

Azt gondolom, hogy ha épp a betűk érdekelnek egy kisgyereket, akkor megtanulhat magától is suli előtt olvasni, de nonszensz, hogy óvodában ezzel szekáljuk, ha nem ez a „dilije”. Szerintem szomorú, hogy egyre lejjebb visszük azt az életkort, amikor hagyjuk szabadon játszani a gyerekeinket, és mindenféle „tudományt” akarunk inkább a fejükbe gyömöszölni. Pedig a szabad játékra szükség van, és ha egészséges embert akarunk nevelni, akkor nem méregetjük a „szomszéd Pistikéjéhez” és nem „fejlesztgetjük” előre fölöslegesen.

Nem. Határozottan nem.

Ha unatkozik a gyerek (mert ő már előrébb tart), akkor könnyebben leköti magát rosszasággal unalmában...

Szerintem csak akkor előny, ha teljesítmény orientált iskolába, vagy véresszájú tanárnénihez kerül. Sok iskolában pl nagyban hirdetik, hogy a mi elsőseink bizony már Karácsonyra ismerik az összes betűt! Az nem baj, ha közben lemarad a legtöbb gyerek, és még harmadikban sem tud rendesen olvasni, de az az 5-6 gyerek, akit fel lehet szólítani a nyílt napokon, azok tényleg olvasnak tavaszra!

És nagyon nagyon sok magyar iskola és tanító gondolkozik így. Ez inkább a magyar oktatás hátránya, de hát mit lehet kezdeni a gyerekkel? Semmit. Maximum megpróbálod olyan tanárnénihez íratni, vagy elkezded olvasni tanítani, hátha nem kell mindent cirka 4-5 hónap alatt megtanulnia.

Szia!

Szerintem - és több pedagógus ismerősöm szerint - nem előny, hanem hátrány, ha pl. írni tud az iskolába menő gyerek, mert sokszor nem szabályosan alakítják a betűket és azt helyre hozni nehezebb a tanárnak, mint a "tiszta lappal" induló gyerekeket írni tanítani.

Három csemetém van, mindhárom hétévesen ment suliba, egyik sem tudott sem írni, sem olvasni, nem is érdekelte őket az egész. Most 16, 13 és 9 évesek, gond nélkül tanultak írni-olvasni, nem voltak hátrányos helyzetben a már író-olvasó gyerekekkel szemben. Lányaim az alsó tagozatot kitűnővel zárták (azóta sem rossz tanulók).

Szóval, fölösleges ilyesmivel foglalkoznod. Ha a lányodat érdekli az írás-olvasás (még érdekelheti, van egy éve), mutasd meg neki. Ha így tanulja meg, sebaj. A baj ott kezdődik, amikor egy szülő a többi szülő butaságait hallgatva beleveri az óvodásba a betűket és számokat.