Hazudni kell a lecke kedvvért?

Jó neked, hogy ez az első alkalom, hogy a gyerekedet az osztály előtt megalázta a tanár! Nálunk ez mindennapos (és mielőtt rám támadnátok, hogy elfogult anyuka vagyok, és biztos megérdemli a gyerekem, elárulom, mindenkivel ezt csinálja).

Node a lényegi válaszom: a tanár sajnos azért nem túl intelligens szerintem, mert a családfakészítés – a mai világban pláne – nem olyan feladat, amelynek az eredményét gyerekeknek egymás előtt fel kell olvasniuk.

Ezt szerintem kifejezetten diszkréten kellene kezelni, sőt, még osztályozni sem lenne szabad. Ha kifejezetten a családfakészítést akarja osztályozni, adja fel, hogy készítsék el egy híres ember családfáját, ennek gyakorlására készíttethet először saját családfát persze, de gondoljon már bele abba, hány olyan gyerek lehet egy osztályban, aki mozaikcsaládban él, vagy akár örökbefogadott (amit pont az ilyen érzéketlen tanerők miatt nem akarnak nyilvánosságra hozni).

Az ilyen gyerekeknek igenis nehézséget okoz egy ilyen feladat, hiszen egy normális gyerek nem akar hazudni (egy normális szülő meg nem akarja hazugságra nevelni őt), de közben nem akarja beavatni a többieket a magánéletébe.

Hogy mit tennék a helyedben? Attól függ, milyen a tanár egyébként. A mi tanítónőinknél „benyelném” a dolgot, mert az évek során rájöttem, hogy sajnos hiába mondok bármit, egyszerűen nem értik (pedig én sem vagyok a „beszaladgálós típus”, és mindig korrektül próbáltam beszélgetni velük).

De lehet, hogy ez a tanár „csak” nem gondolta át a dolgot, és jót teszel azzal, ha jelzed neki a helyzetet, mert rádöbben, hogy ez valóban egy kényes téma.

Örülök, jó ez így, hogy az igazgató is tud róla, ha bármi gond lenne később.

Remélem a kislányod is megnyugszik :)

Gondolom az igazgató megkérdezte, hogy tényleg ennyire hülye-e, hogy nem tudja, hogy amiket firtat azok nem csak sima személyes adatok, hanem különleges adatok.

Azt sem illik pl. firtatni, hogy kinek mit csinált a dédpapája a II. világháborúban vagy a nagypapája 56-ban.

Jól tetted, hogy bementél. Egyébként tényleg érdekes feladat, de egyetlen diákot sem lehet arra kényszeríteni, hogy olyan adatokat adjon meg, amiket nem szeretne. Ha így írta meg a lányod, akkor így írta meg, ezt a tanárnak el kell fogadnia, mert az ég világon semmi köze nincs hozzá, hogy kikkel álltok vér szerinti rokonságban.

A fiamnak (másodikos) szintén kellett családfát csinálnia, szülői segítséggel. Ő például az apai ághoz a férjemet írta be, az ő szüleivel, nagyszüleivel, mert a vér szerinti apját három hónaposan látta utoljára, nem ismeri sem őt, sem az apai nagyszüleit, sem senki mást arról az oldalról. Én magam sem tudtam volna megmondani, hogy ott mi a nevük a nagyszülőknek, vagy a nagynéninek/nagybácsinak (azt sem tudom, vannak-e vagy sem, mert az apja semmit nem mondott a családjáról soha). Tudja persze a gyerek, hogy nem a férjem a vér szerinti apja, de őt akarta beírni, hiszen ő neveli, az ő szüleit tekinti nagyszülőknek, nálunk ilyen a család. Csak hát neki épelméjű tanára van, és egyetlen gyerekét sem dobta vissza azzal, hogy az úgy nem jó, mindenkiét elfogadta olyannak, amilyennek az adott gyerek megírta, és előtte szülőin direkt kihangsúlyozta, hogy senkitől nem várja el, hogy olyat írjanak le a gyerekkel közösen, amit nem szeretnének, vagy amiről nem szeretnék, ha más is tudna.

Megcsinálnám én magam a családfát(szülő), majd kérnék egy időpontot a tanárnőtöl, s szépen elmondanám neki.

Persze úgy pl."...és ő itt a dédim, aki soha életében nem kívánt megismerkedni velem, s ezt nagyon fájt kimondanom, de mivel ez volt a feladat. A következő történet az anyai dédnagypapámról szól, aki, mikor én 7 éves voltam, lemondott rólam..."

Így már észre venné magát a tanár.