Hogy tanul 12 év körüli 5. Osztályos gyeteketek, ugy értem. Egyedül vagy ott ültök vele és megbeszélitek a tananyagot? Hogy megy. A. lecke felmondása?

Anyuéknak se idejük,se kedvük ott ülni mellettem(meg ami azt illeti,nekem sincs kedvem hozzá hogy ott üljenek mellettem) amit nem értek,arra rákérdezek,de amúgy egyedül tanulok/írok leckét,ez ötödikben is így volt.

13/L 6.o.

Nálam úgy volt, hogy 4.-ig mindig ellenőrizte anya minden leckémet, mindent fel kellett mondanom. 5.-re meg már önállósodtam kicsit, akkor amikor otthon volt anya, én a nappaliban írtam a leckét így szemmel tartott anya, de a leckéim közül már csak a matekot ellenőrizte néha, meg néha a megtanultakat is fel kellett mondanom... Utáltam azt, hogy még akkor is néha ott ült, amikor matekoztam, mert az nem ment annyira, bár mindig 5-ös voltam. Tök szar volt, hogy én kérdeztem valamit anyától, hogy pl. hogyan kell összeszorozni két törtet :DD és akkor anya sem tudta a választ, tök sokáig nézegette a régi füzeteiben a megoldást, meg a matekos könyveket, a testvérem meg nem volt hajlandó segíteni... Mindig kiabálás lett a vége, mert elegem volt, hogy anya annyit tökölt a keresgéléssel... Tudom, hogy nem szép, hogy ezt mondtam, de tényleg így gondoltam...

16/L

Általában elég volt ha suliban figyeltem és otthon elolvastam az anyagot. Csak a verseket mondtam fel és néha a német szavakat.

Nem ültek mellettem és nem is zargattak a tanulással, ha valamiben segítség kellett akkor kértem magamtól is.

17/L

Az lejön mondjuk a srác viselkedéséből, hogy nincs valami nagy motivációja és nem is érdekli az anyag.

Nem minden gyerek egyforma. Van akivel ülni kell, hogy tanuljon és van aki egyedül tanul, ezenkívül viszont van akit egyszerűen nem köt le annyira a tanulás és egyéb téren jobban mozog, például sport vagy művészet, stb.

Meg kell találni a testhezállóbb iskoláztatást, a legnagyobb hiba egy szülő részéről az az, hogy nem veszi észre, hogy a gyereke valójában milyen irányultságú.

Ha folyton erőltetni kell a tanulást, az már régen rossz. Az életben nem mindenki diplomával boldogul és ezt el kell fogadni.

Persze ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell a gyereket, hogy aztán egész nap lazsáljon, de az biztos, hogy jobb lenne egy olyan életstílust kialakítani neki MÉG MOST, amelyre később tudjon majd alapozni. Ismétlem, hiába kényszeríti valaki a fiát, hogy agyontanulja magát, mert később mikor egyetemre kerül majd a sor akkor lehet megáll előtted és azt mondja, hogy márpedig ő nem fog egyetemre menni, mert soha nem szeretett tanulni és 18 éves korától már joga van azt tenni, amit akar. Ilyenkor pedig a gyerek fogja meginni a levét, mert egyetemre ugyan nem fog menni, viszont a sok felesleges tanulás miatt egyedül is aligha fog tudni boldogulni, hiszen soha nem volt alkalma rá, hogy megtanuljon alkalmazkodni az életben. Ezt pedig csak úgy tudja megtanulni, ha rájön, hogy tanulás nélkül bizony a saját eszével és szerencséjével kellesz majd megszereznie azt, amit akar, de ez még mindig jobb, mint hogy kényszerítve tanuljon 8 évig és aztán hasznát se vegye az egésznek.