Ti mit mondanátok erre a tanítónőnek? Jogosan vagyok dühös?

Jogosan..szerintem. De nemigen tudsz mit tenni azon kívül, hogy ápolgatod a leányzó lelkét. Nem hiszem, hogy volna értelme akár a tanárnőnek akár az igazgatónak bármit is mondani. Nyilván a tanárnő érzelmi analfabéta vagy egy megkeseredett ember.

Énekeljetek táncoljatok otthon sokat! Nem hiszem, hogy a kicsilány ezek után szívesen menne vissza az énekkarba 😞

Te magad is hallottad, amit a tanár mondott a lányodnak, illetve máskor a többi beteg gyereknek? Mert az jogos, hogy beteg gyerek ne menjen közösségbe és nehezen hiszem el, hogy máskor a többieket ezért megdícséri.

Ha csak a lányod mesélte ezt, akkor óvatos lennék, mert még egy felnőtt is másképp érzékeli a dolgokat, ha róla van szó, mintha másról, nemhogy egy gyerek. Pl. az "amúgy se tud énekelni" nem biztos, hogy azt jelenti, hogy rossz a hangja. Lehet, hogy arra értette a tanár, hogy most, betegen nem tud énekelni.

ismerős a történet

az enyém (már vagy 20 éve történt):

- iskolai énekkar fellép városi rendezvényem

- fiam tagja, abszolút hallása van, és egyébként meg piszok tehetséges zongorista, viszont egy elvont gyerek (a próbákon mindig szépen megjelent és készült)

- tanárnő megadta, hogy beéneklés miatt mennyivel előbb kell megjelenni a tanulóknak az előadás előtt

- fiam - mint mondom elvont - a város másik részén levő létesítménybe megy fellépni, kivételesen jóval a megadott idő előtt, mikor rájön a tévedésére már csak futó percre ér a tényleges fellépés helyszínére

- minderről én nem tudok, beülök a közönség közé, nézem a műsort és keresem a fiam, aki nincs a színpadon, észreveszem, hogy mögöttem ül

- vége a műsornak, elmondja, hogy elkéste a tanárnő által megadott időt - de a kezdés előtt már ott volt - és a tanárnő minősíthetetlen hangon lezavarta a színpadról (megismétlem, abszolút hallás, bármikor tisztán énekel, zenész)

- aztán volt egy kis állófogadás, ahová én is meg voltam hívva ... az iskola tanárai közt már elterjedt közben a történet, és az én mentalitásomat is ismerték, tehát nem jutottam az énektanárnő közelébe, mert valamelyik másik tanár mindig elém állt, és szóval tartott

tehát nem mondtam semmit a tanárnőnek, bár lett volna mit ... aztán pár évre rá újabb gyerekem ugyanebben az iskolában, ugyanennél az énektanárnőnél az ellenőrzőbe beírva, hogy kötelező az énekkar, mert a gyerek jó hangú és hallású ... én csak annyit írtam vissza, hogy: NEM ... értette a tanárnő

szóval hagyd a fenébe, csak vigasztald meg a gyereked