Iskolai bántalmazás ellen mit lehetne tenni ebben a helyzetben?

9 éves 4. Osztályos a fiam. Ovis korában költöztünk a fővárosba vidékről és ebből kifolyólag, hogy a változást megszokja elkezdtem hordani pszichológushoz. Jelenleg is járunk, de azt érzem, hogy semmit se segít. Oviba még nem voltak magatartásbeli problémái, max túlmozgás, de a pszichiátrián kizárták az ADHD-t (voltak egyéb erre utaló jelek is). 1. Osztálytól azonban kész kínszenvedésen mentünk át, magát az iskolát a tanulást nagyon szereti, itthon önszorgalomból is rendszeresen tanul például informatikát (world, powerpoint, videó szerkesztést, rajzol, matifiket, angolozik). Iskolában sok versenyen vett részt eleinte nagyon szívesen, szakkörökre is jár. Mostanra megszűnt ez a túlmozgásos rész, de a probléma itt kezdődik, ugyanis egyre jobban nem szeret iskolába járni, az ottani magatartása teljesen ellentéte az itthoninak. Elmondása szerint a társai szekálják, csúfolják, ő erre hisztivel reagál. A pszichológussal rendszeresen tartom a kapcsolatot, de ő továbbra is csak játszik vele de fejlődés nincs, sőt az utóbbi időben csak vissza fejlődik. az iskolában pedig nem tesznek semmit, voltam bent ott is annyit mondtak jöjjön haza hamarabb és itthon tanuljon délután és ha ez sem válik be akkor váltsunk iskolát, hátha máshol majd jobb lesz, a tanító egyébként nem volt együtt működő sőt csak a problémákat sorolta fel és nem segített megoldást keresni, az igazgató javasolta ezeket a megoldásokat, ő ismeri a gyereket és látja, tudja, hogy amúgy mindent megteszek érte. Nagyon kétségbe vagyok esve mit tehetnék a gyerekért, hogy jól érezze magát, ne hisztizzen, tudja figyelmen kívül hagyni a bántást mert nagyon szeretne ebben az iskolában maradni, de szeretné ha néha az is lenne amit ő akar nem mindig az amit a többség mert ha váltunk akkor is valószínűleg át vinné ezeket a problémákat. Kértem még emellé, hogy az iskola pszichológus is beszélgessen el velük, hátha az is megoldás lehet. Nekem több ötletem nincs, de nagyon szeretnék erre megoldást találni, mivel nekem is voltak ilyen gondjaim de én elfolytottam magamba esetleg otthon ki sírtam magam, megoldást én se találtam. Féltem is mert nagyon sok olyat olvastam, hogy emiatt lettek öngyilkosok gyerekek, szerintem ez egy komoly probléma és ha valaki át ment ezen kérem írjátok le mi az ami még beválhat. A gyerekkel is sokat beszélgetek de mostamra elzárkózik a beszélgetéstől és mindenre azt mondja semmi nem válik be nem tudja levegőnek nézni őket mert igazságtalanok vele.