Tényleg olyan szörnyű az állami iskola?

"Tuti kell, az államisoknak is kell."

Az olyan is, én voltam párszor, ahogy a tanárképzés során sem tudtak értelmes dolgokat mondani, úgy a továbbképzéseken sem. Amúgy ha nem csinálod meg, túl nagy baj nem lesz, attól még ugyanúgy lehet dolgozni.

Elvileg a waldorfos továbbképzésen a módszert tanulják meg, mert az államiban nem tudom mi volt a cél, de sokat nem értek el vele.

A tanulási problémásoknak jön be:)

Az, hogy szr, saját vélemény, de a miért, azok tények. Lehet valaki odáig, hogy lesz népes “nagycsaládja” a waldorfosok szemében, plusz szülőt kap a tanítója szemében, gyerekének nem kell írnia olvasnia tanulnia, sosem lesz kiemelve, hogy utolsó/rosszabb/más és tele lesz jó jegyekkel a semmire, miközben nagy természetközeliséget él meg és mittudomén fazekasnak áll rossz érettségivel.. én is ismerek olyanokat, akiknek ez jó, jónak élik meg, sosem találkoznak technikával(csak gimiben), kimaradnak a fősodorból..

Leírtam a tényeket, a személyes vélemény, hogy marhaság, pont ezekért tartjàk annak és aki nem így gondolja, azt is marhának tartom:) de értem én, hogy hülyeségben könnyű boldognak lenni, sokaknak bejön, szektások évek múlva, ha rájönnek, hogy gond van..

A fültágítót is csak sok év múlva bánták meg, mikor varrni kellett..

Melyik egyetemre ment a waldorfban érettségizett gyerek ebben az országban? A bébiszitterem is waldorfos volt(két alkalom), bizarr és furcsa volt és nem ment egyetemre, de kb csak a sulijával foglalkozott. Sosem kérdeztem meg volna, hogy waldorfos, ha nem mondja, de e körül forog az élete, annyira peremre került, hogy nem tud továbblépni.

Nem szabad szélsőségbe menni, gond lesz a beilleszkedéssel.

Amúgy az általam ismert gimis magántanárokkal akar emelt érettségit tenni, amiről szólni sem szabad a waldorfban..

Nekem ez kb. olyannak tűnik, amikor a sz..rt bevonják tejszínhabbal.

A modern gyermekpszichológia szerintem teljesen tévúton jár. Mindenki a gyermekek lelkecskéjét védi, nem szabad őket terhelni, nem szabad elvárásokat támasztani eléjük, mert ők még gyerekek.

Ehhez mérten jönnek az ilyen mindenféle alternatív dolgokkal, hogy majd a gyereket játszva megtanítjuk mindenre. Én többször tettem fel fórumokon kérdést, hogy szeretnék konkrétumokat. Hogyan?

Pl az írás tanulás rémesen unalmas. Leülsz, másolsz, másolsz. Az elemi matematika ugyanígy, leírja ezerszer, hogy rögzüljön. Igen, unalmas. Van ennek más módja? Erre konkrét választ még sehol nem kaptam.

El kell fogadni, hogy vannak az életben olyan dolgok, amelyekhez nincs kedvünk se nekünk, se a gyerekeknek. Amelyek unalmasak, esetleg nehezek, és erőfeszítést kell tenni érte.

Kétségtelen, hogy vannak olyan tanítók, akik nem értenek a gyerekekhez. Akik túlzásba viszik. Én is láttam ilyet, viszont lehet ezt játékosan is. Nekem államiba jártak a gyerekeim. Sokat játszottak, azért még alsóban van heti sok óra rajz, technika, ha jó a tanár, akkor a többi órán is visz be játékos feladatokat. Viszont amit meg kell tanulni, azt meg kell tanulni. Írni, olvasni nem fog senki megtanulni úgy, hogy kötöget helyette.

Én szívesen válaszolok neked utolsó, első-második-harmadikról rengeteget tudok a waldorfnál(akkor még nagyon figyeltem:))

A betűkből első körben a nagybetűket vették(nyomtatott), mindenhez volt kis mese. Ők rajzolták homokba, festették le, megszemélyesítették, meghajtották, kirakták gyurmából meg ilyenek. Először minden nagy volt, majd minden egyre kisebb lett. Saját írótáblájuk és krétájuk is volt. "barátkoztak" egyesével.

Aztán maguknak rajzoltak vonalas füzeteket először hatalmas sorközökkel, de tényleg úgy képzeld el, hogy három vonal kb a papíron, és bele az írott betű. A sor elejére asszem házacskát(vagy fát?) rajzoltak és megtanulták, hogy az írott betű melyik része hol van, a pincécskében, vagy a gyökerecskénél.. Egymás hátára rajzoltak betűket, meg papírra fogóhoz, meg anyám, kb mindent kitaláltak, el is táncolták őket.

És hogy rögzült? SEHOGY! Tudták milyen betű, de ez hónapokon át ment. Aztán rájöttek, hogy írni is kéne vele, akkor összekapcsoltak szótagokat, pl ló, de még mindig ezekkel a módszerekkel. És minden nyáron kiadták a szülőknek, hogy ezt már tudni kéne, és a szülők megcsinálták velük otthon a normál iskolai anyaggal, ismételve, mivel az ő módszerük kaka. A normál folyóírást második végére, de inkább harmadik elejére várták el, valahol volt egy nagy ugrás év vége felé, ahol belehúztak, és "ezt már tudnotok kellene, sokat gyakoroltuk" szöveggel várták tőlük. Nem szankcionálták meg semmi, de elvárták, aztán a szülők megtanították otthon, és tádám, a gyerekek tudták:D

Egy szr ez a tanulási dolog, mert heteken át nem foglalkoznak valamivel, akkor az nem kerül át a hosszútávúba akkor sem, ha élményalapú az oktatás.

Ezért nem ragad meg nekik semmi, és ezért sutyiban tanítják/taníttatják a szülők a gyereket, és mikor nem tudnak szintre érni, akkor már "van házi", addig meg "ne, a szülő ne tanítson semmit, majd megtanulja"..

Fú nagyon rossz volt, a gyerek, aki odament, már 6 évesen megjegyzett egy oldalnyi szöveget, remek szókincse volt, érdeklődött, rövid szavakat kiolvasott, majd visszafogták és két évig megrekedt ezen a szinten(de hobbikörmöcskézésból remek lett és hát.. ő lapogatta a legszebben a homokvárat).. de azóta eltelt pár év, és szakadék, hatalmas szakadék van közte és egy államis gyerek közt tudásban. De a hülyeség az ott is ragad, van osztálytársa akinek titokban volt tiktok profilja alsóban, meg mentek a szexes dolgok, meg a verekedős dolgok, mint az államiban, jót nevettünk, mikor ők is akkor verekedtek, mikor nem volt tanár a teremben, és náluk is egy lány figyelte, hogy mikor jön vissza és jelentette a többieknek és leültek, mint a kisangyalok.. Annyira tipikus volt, ez még az én időmben is így volt:))

Szóval van, amit nem lehet eltüntetni a gyerekekből, akármennyire is próbálkoznak, az erőszak(erejük, fizikai érvényesülésük próbálgatása), a szexualitás(saját testük-vonzódás, kukkolás-szerelem) a gyerekek normál fejlődésének a része, ahogy a versenyszellem is normál fejlődés része kisiskolásoknál.

Olvasni amúgy később tanultak meg, mint írni, ha jól emlékszem, az még harmadikban is nehezen ment a gyerekem barátjának, pláne a többi osztálytársnak, pedig tényleg átlag feletti képességű ovis volt nyelvi téren. Ott is ugye barátkoztak a betűkkel, meg személyiségjegyeket társítottak hozzájuk, hangutánzás.. Ugyanaz, mint amiket TANAKOs oktatásban tanítanak, lassan, sokáig, barátkozva.. negyedikre már folyékonyan(de azért nem elég jól) tudott olvasni a gyerek, kb 2 évvel olvasott a korosztálya alatt.

Szerintem a gyereket akkor és arra kell tanítani, amit képes felfogni, és ha képes felfogni, naponta gyakorolni kell vele játékosan és jutalmazva. Kb hetente tesztelve három éves korától, amikor már ugye elvárás a számolás képessége háromig, 10ig pedig legalább kell tudni a védőnős vizsgálat szerint iskolaérettséghez. A gyerekeket sokkal, de sokkal korábban érdekli minden, minthogy elkezdődne a suli. Írástanulás mehet később, de 5-6 évesen sokan már olvasnak, és előtte is érdekelte őket, ahogy a számolás is.. és ha nem mondod neki, nyilván nem fog elszámolni 10ig, mert sosem fogja hallani, hogy a 11 létezik, ha nem mondod meg hogy hívják, ha 11 valamije van, egyszerűen nem ismeri a kifejezést.

Ha megjegyez valamit/megcsinál valamit, akkor azt legközelebb is érdemes megcsinálni/megkérdezni tőle, majd egy lépcsőfokkal fentebb menni. Aztán ha nem vevő rá pihentetni egy két napot, és újra felhozni. És mindig ismételni az ismeretanyagot, amit már elsajátított.