Támogatnál egy ilyen "munkaévet"?

Melyik 18 éves hiszi azt, hogy az állatorvos cuki cicákat simiz? Tudtommal, kisegítő iskolások még nem mehetnek egyetemre.

Aki kitűnő tanuló és tovább szeretne tanulni, az minek menjen el gyorsétterembe, eladónak, vágóhídra, postásnak, stb.? A lányom 15 éves kora óta rendszeresen dolgozott, de esze ágában sem volt ilyen munkáknál megállni, mert más tervei voltak. Max. szakot vált, ha nem tetszik neki, de attól még nem lesz biztonsági őr vagy vágóhidas. A férjem gyerekei meg kb. 10 éves koruk óta programozónak készülnek, mint az apjuk, minek csesszenek el egy évet az éetükből.

Nem, hülyeség. Mellesleg egy budapesti állatorvos nem fog trágyában teheneket elletni a praxisa során, leginkább cicákat és kutyákat fog látni.

Fideszes vagy ennyi ésszel ?

Ilyen formában biztos nem. Vannak, akik nagyon határozottan tudják mit akarnak, akkor miért vennék el egy évet az életükből. Max azoknak lehetne ilyesmi opció, akiknek fogalmuk sincs mit akarnak, de a fent említett képzetlenség+veszély faktor miatt ez is nehezen kivitelezhető.

Én meg a vendéglátásban dolgozóknak tenném kötelezővé, hogy pár hónapig csak a legnagyobb tahókat kelljen kiszolgálniuk, hogy még ne a vendégnek kelljel elnézést kérnie, hogy be mert menni az étterembe egyáltalán. Manapság 10-ből 8 pincér egy flegma gyökér, még úgy is, hogy egy rossz nézésed nem volt rá. Aztán a végén persze várja a borravalót. Nem is tudom, hogy honnan rángatják őket elő, mert nem hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy nem jártak rendes vendéglátó iskolába. Ha igen, akkor tényleg nagyon rossz már az oktatás színvonala. Nem, nem Karen vagyok, aki úgy beszél bárkivel is, mintha a seggeből rángatta volna ki, szimplán elvárnám, hogy viszonozzák az emberi hangot, akkor is, ha létezésemmel arra "kényszerítem" őket, hogy elvégezzék a munkát, amiért fizetik őket. Persze ez nem csak a vendéglátásra igaz, hanem szinte mindenhol máshol is tapasztaltam már néhány alkalommal. Viszont kétlem, hogy a kérdező gyakorlata ezt megoldaná. Sok fiatal manapság dolgozni sem akar, csak pénzt kapni a semmiért, azt is lehetőleg home office-ban. Ha nem csinál semmit, csak nézelődik két hétig egy munkahelyen, azért nem adnék még minimálbért sem. Vannak, akik 12 évig csak ezt csinálják az iskolában, mégsem fizet nekik senki. Én azt veszem észre, hogy azért a legtöbben nagyon is jól tudják, hogy mit NEM akarnak csinálni. Azzal én is tökéletesen tisztában voltam annak idején. Viszont arra esetleg lehetne időt szánni, hogy még az oktatási idő alatt jobban bemutassanak egy-egy foglalkozást a diákoknak. Kendőzetlen őszinteséggel a nehézségekről, az oda vezető útról, stb. Igaz, hogy ezekből sem kap teljes képet egy fiatal az életről, vagy egy szakmáról, de nem is egy további ellébecolt évtől lesznek okosabbak ezen a téren. Aki nem akar, nem muszáj azonnal felsőoktatásba mennie, nyugodtan mehet dolgozni. Akárhogy is, teljesen természetes, az élet velejárója, hogy az ember keresi önmagát, még a munka világán túl is. Csúnyán hangozhat, de jó hogy nem pátyolgatunk már mindenkit, amíg meg nem találja az útját. Ami egyébként simán változhat az életünk folyamán többször is. Nem kell egy 18 évesnek tudnia, hogy mit akar az élettől. Menjen, csináljon valamit, aztán majd rájön. Meg megtanul alkalmazkodni, meg rugalmasnak lenni. Miért kéne minden nehézségtől megkimélni őket? Ha félbehagy egy iskolát, hát istenem. Nem dől össze a világ. Hagyjuk hibázni, illetve tévedni őket. Én, és az egész generációm úgy lett nevelve, hogy ha valami nem sikerül, akkor az kb egyenlő az armageddonnal. Lett is egy szorongó, perfekcionista (nem pozitív jelző) generáció belőlünk. Ezt ellensúlyozandó (szerintem) próbáljuk megóvni a gyerekeinket mindentől, hogy "elrontsák az életüket". De mivel is? Azzal, hogy nem találják meg 21 éves korukra az álom munkájukat?