Hogyan viszonyultok a nyaralásos-élménybeszámolós kérdésekhez az iskolában, első nap? Mennyire zavar titeket/gyereketeket?

Mi sem mentünk kirándulni gyermekkoromban, vagy ma ilyen 1 napos kirándulásra, egyszer nyáron. Amúgy mamáéknál heteket is voltunk, meg mentünk a folyópartra piknikezni, szőnyeget mosni. Otthon segítettünk befozni, meg volt nyári nagytakarítás, krumpliszedes, szóval rendesen befogtak a hazimunkaba. Ennek ellenére nem emlékszem, hogy zavart volna mások élménybeszámoló, de az is lehet, hogy kevésbé volt általános tengerhez utazni (34 éves vagyok).

Arra viszont emlékszem, hogy örültem az ilyen órák aj, szívesen hallgattam a többieket, addig se az anyagot vettük. Húsvét után is volt mindig ilyen kör, minden órán elsoroltak a fiúk, ki mennyi pénzt zsebet be, engem ez se zavart. Valamiért a karácsony jobban zavart - mi mindig 1-2 ajándékot kaptunk otthon, más meg elsorolt 10 dolgot is, amit kapott.

Szerintem nem rossz, ha van élménybeszámoló, hogy telt a nyár, de a tanár ügyeljen arra, hogy ne arról szóljon, hogy ki mennyire exkluzív helyre jutott el. Hisz el lehet mesélni, ki milyen érdekes könyvet olvasott, filmet nézett, mi újat tanult meg (legyen az biciklizés, süti sütés, lapos kavics vízen dobálása), kreatív dolgok, természet felfedezese, érdekes múzeum, kiállítás meglatogatasa, stb. Szóval ne csak arról szóljon a beszámoló, hogy én Dubajban nyaraltam, más meg nem volt sehol.

Még az jutott ennek kapcsán eszembe, hogy nem csak a szegénység miatt lehet kellemetlen mesélni a gyerekeknek - van akinek a szünidő alatt meghalt valamelyik szülője, vagy súlyos beteg lett, vagy épp elvaltak a szülei, de olyan is van, ahol a szülő agresszív, iszik, ver mindenkit... Na nekik az a legkisebb gondjuk, hogy nem jutottak el nyaralni. Ezért is fontos szerintem, hogy a fent említett módon a tanár vezesse a beszélgetést. Esetleg az osztalyfonok helyében adnék a nyárra "feladatlistat" és abból kérdezném őket, Pl mi volt a leghihetetlenebb információ, amit megtudtal a nyáron? Volt e olyan étel, amit most nyáron kóstoltál meg először (ez lehet akár a soenot is), stb

Szerintem ez a kérdés ált alsóban jellemző. Ők meg abszolút nem tudják h Horvátország és Dubaj között százesres a különbség.

A nagyobbak meg úgy is eldicsekednek egymás között

Szerintem a társadalmi különbségek nem csak ebben mutatkoznak meg. Nálunk pl. angol órán rendszeresen kérdés volt, hogy mit ettél tegnap, mivel foglalkoznak a szüleid, hogy telt a hétvégéd/szüneted, stb. Ilyen mindennapi témának szánt valamik, amiktől lazán érezheti rosszul magát bárki...

Mi gyerekként ezzel nem törődtünk és most szülőként is azt mondanám lehet mi egy kicsit többet látunk mögé, mint amit a gyerekek. Én sosem éreztem cikinek, hogy valaki Spanyolországban nyaralt, mi meg a Tisza tavon. Most sem. De lehet azért mert a lelki világunk a helyén van, szerencsére a gyerekeinknek is. Nem tartunk többnek valakit emberileg, mert Amerikai hajóúton volt nyáron.

7.-ben gyerekemnél most nem volt téma ma. Biztos lesz tanár, aki megkérdezi majd még a héten. Gyerekemet zavarja a kérdés, mert nem akar róla az egész osztály előtt beszélni, de közvetlen barátokkal beszélgetve ez nem okoz gondot.

Gyerekkoromban én szívesen meséltem/írtam a nyaramról, és még szívesebben hallgattam mások beszámolóit is, engem sose zavart, ha valaki elutazott vagy elvitték messzi földekre, drága nyaralásokra, wellnessbe és azt se láttam gáznak vagy éreztem kevésbé menőnek, ha más meg kulccsal a nyakában egész nyáron lent focizott a haverokkal.

egyedül az zavarna, ha valaki ezt úgy adná elő, hogy hozzáteszi, na mi van nektek erre nem futotta vagy a másik nyaralását lehurrogja.