Van olyan szülő aki annyit tesz, hogy a gyereket eviszi az iskolál és elhozza onnan, a szülőikre elmegy és a többi a gyerek dolga?

"Hat a mienk nem állította le magát;) pedig mi már úgy voltunk “minden mindegy”, de ra is kontrazott meg a főnöke jelenlétében is."

Én is jártam így. Mivel a gyerek adhd-s próbáltam megérteni a tanárok baját, és próbáltam együttműködni velük. A vége az lett, hogy iskolát kellett váltanunk. Egyszerűen semmi nem volt jó, a végén már akkor is a gyerekem volt a hibás, ha ott sem volt.

A fiam egyik volt osztálytársa autista volt, nagyon durva dolgai voltak, pl. melege volt, levetkőzött félpucérra, és szétdobálta a ruháit a tanóra közepén. Behívták az anyját, az meg közölte, hogy ki van vizsgálva, le van írva, hogy hogy kell bánni vele. Ő ennél többet tenni nem tud, a gyerek tanköteles, hát tegyék a dolgukat.

Még mindig oda jár a gyerek, mi meg ki lettünk utálva, mert próbáltam együttérző lenni a tanárokkal. Akkor ott megfogadtam, hogy én is ezt fogom csinálni.

Hidd el, hogy néha nem árt, ha megmondod nekik, hogy hol van a megállj.

Viszont alapvetően én azt gondolom, hogy a legtöbb azért nem a velejéig gonosz, csak inkább ki vannak égve, és tehetetlenek.

Bár most már felsős a gyerekem, tényleg igyekszem nem belefolyni az iskolai dolgaiba. De az ofőnek az elején megmondtam, hogy nem fogunk iskolát váltani, nem tudom hová vinni, szóval nem az a jó stratégia, hogy megpróbálják kiutálni, hanem inkább próbálják beilleszteni a közösségbe.

Nekem az egyik gyerekem ilyen. A másik nem. Az egyikkel soha semmit nem kell tanulni csinálni mindent tud mindig magától és akarja is csinálja teszi. A másikkal ha közepén a hajam akkor se megy semmi rendben.

Az előbbi kitűnő. A másik 2-3.