Új osztályfőnököt kapott a harmadikos fiunk osztálya, aki elég érezhetően pikkel a problémás gyerekekre. Mit tennetek ilyen helyzetben?

Nem megoldás a kislétszámú osztály problémás gyerekekből. Kislétszámú osztályok kellenek mindenhova, és osztályonként egy tanulási nehézséges magyarból és egy tanulási nehézséges matekból és egy, összesen egy, aki bármi miatt(auti-adhd) viselkedésre problémás, a sok átlagos mellé.

Egyébként nyilván megkattan szegény ofő az SNIs osztályban és azért se lehet kárhoztatni, hogy szabadulna a legnehezebb esettől, ami számára a legnagyobb kihívást jelenti. Van, akinek ez viselkedésgond, más akkor kap idegbajt, ha 100. alkalommal sem érti meg a gyerek, amit már két éve tudnia kellene..

Én csak a matek ÉS magyar nehézséggel küzdőket tenném egymibe, de amíg csak egy területen van gond, nem kell mindenből lassan haladnia, addig külön szakember kellene mellé minden órán, vagy évfolyamonként csoportbontásban lassabban haladni a gyengébb tanulókkal és összevonni a normál ütemben tanulókat is.

Egyébként valahol igaza van, ha a gyereked segít sokat, nem tud haladni ő sem. NEM AZ Ő DOLGA segíteni, igényeljetek egy asszisztenst az osztályhoz, vonjatok be középsulisokat társadalmi munkára és segítsék ők az ügyetleneket melléjük ülve/guggolva. Mindenki el tud látni asszisztensi teendőt(mondott ezt gyp.asszisztensként). Semmi extra, csak idegszálak kellenek hozzá, amiben egy középsulis még erősebb is, mint egy 40 körüli nő.

Hát én is rosszul vagyok az ilyen tudatlanoktól, akik állítják, hogy az sni-s gyereket kaparjuk el valahova, mert nincs joga a többi gyerek közé járni.

Az ilyen embereknek nemcsak hogy nincs semmi empatikus készsége, de még sajnos tájékozatlanok és buták is.

Az sni egy elég tág fogalom, beletartozik a siket, a vak, a testi fogyatékos, a figyelemzavaros, a diszlexiás, az autista, a szellemi fogyatékos stb.

És ha elvinnék az összes gyereket kivizsgálni, minden 4.-nél találnának valamit, amire sni-t lehetne adni.

Szóval alapvetően a nagy különbség az sni-s és a nem sni-s gyengébb tanuló vagy magatartászavaros gyerek között, hogy az sni-s gyerekkel foglalkozva van, a másiknál meg anyuka fel van háborodva, ha bárki meg meri említeni, hogy a gyerekével talán nem minden oké.

Hogy a hétköznapi emberek közt sok ilyen tudatlan van, az sajnos tény.

Az is tény, hogy még a pedagógusok közt is sok ilyen van. Viszont annyira már ne legyen ostoba, hogy ezt hangoztatja is! Egész biztos, hogy semmi helye egy iskolában tanárként. Én jelezném az igazgatónak, a fenntartónak, bár sajnos attól tartok a mostani tanárhiányos helyzetben nem nagyon fog semmi történni.

Aztán elvinném a gyerekem másik iskolába.

Mondom én ezt úgy, hogy nekem is két sni-s gyerekem van. A lányom most 10.-es egy gimnáziumban, az osztály 2. legjobb tanulója. Matematika és biológia faktra jelentkezett, gyógyszerész vagy biomérnök szeretne lenni.

A fiam általános iskolába jár, hát ő olyan erős közepes tanuló, de messze nem a leggyengébb és legrosszabb gyerek az osztályban.

Mindkettővel váltottunk iskolát általánosban, mert sok a tudatlan, rosszindulatú tanár sajnos mindenhol. A fiammal én most is szeretnék váltani, de ő szereti az osztályt, szóval még ezt az egy évet kihúzzuk valahogy.

De az biztos, hogy mielőtt elmegyek, elmondanám a helyedben a tanerőnek, hogy mekkora egy hulladék.

Én nem értem, hogy miért gondolják a tanárok - és itt is többször megfogalmazzák - hogy nekik nem dolguk az sni-s gyerekkel foglalkozni. De dolguk!

A Megyei Szakértői Bizottság az iskola felettes szerve, és ha kijelöli a körzetes iskolát a gyermeknek, akkor az ott dolgozó tanároknak kutya kötelességük ellátni a gyermek közoktatását, a lehető legmagasabb színvonalon (most itt én is felröhögtem). Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy folyton azzal jönnek, hogy ezt ők nem tanulták. Akkor kérem, nem kell ott dolgozni, mert ezt neki kiírta a felettes szerve, szóval munkaköri kötelessége. Nem tanulta? Tanulja meg, nézzen utána, ennyi.

18-as, a szövegértés látom nem az erősséged. Fuss neki még egyszer, tudom, elég hosszú lett a 18-as kommentem.

"Nem várható el, hogy minden tipusú sni-s re fel legyen készülve."

De bizony, hogy elvárható, hiszen diplomás emberről beszélünk, akinek elvileg haladnia kéne a korral, és képesnek kéne lennie önállóan is új dolgokat tanulni, nemde?

"A tanárok nagy része,, aki a pályát elhagyja pontosan az ilyen szülők miatt teszi, aki azt gondolják, hogy az ő gyerekük a világ közepe és mindenki köteles eltűrni a heppjeiket."

Mégis miről beszélünk? Milyen heppről? Hogy a szülő elvárja, hogy a diszlexiás gyerekének segítsen a pedagógus? Igen, akkor ez a heppen, és elvárom, mivel a tanárnak az a dolga. Nekem is van munkaköri kötelességem, és a főnökömnek is az a heppje, hogy elvárja, hogy megcsináljam.

Nem a szülők ötlete volt, hogy az sni-s gyereket a többiekkel kell együtt oktatni. A Szakértői Bizottság leírja, hogy a gyermek együtt oktatható-e a többi gyerekkel, vagy sem. Ha nem, kiírják a speciális iskolát. Ha igen, akkor a tanárnak ez igenis dolga. Szerinted a szülő azon kívül, hogy elvitte kivizsgáltatni a gyereket, mégis mi mást tudna tenni? A közoktatás állami feladat, és nem a családé.

Remélem nem vagy tanár, mert ha igen, nagyon siralmas a helyzet, mert igencsak tájékozatlan vagy, és szentül meg is vagy róla győződve, hogy ez így is van jól.

Ha adott egy figyelemzavaros gyerek, akkor szerinted neki napi 24 órában gyógypedagógus segítségére van szüksége? Nem! Ki van írva pár dolog, hogy a tanár mire figyeljen oda, és kap heti 2 óra fejlesztést, amire az iskola kihív egy utazó gyógypedagógust.

Kétségtelen, hogy az egyetemen vajmi kevés szó esik az sni-s gyerekek oktatásáról. Pláne, hogy a tanárok átlagéletkora 55 év felett van, és akkor, amikor ők tanultak, még nem is volt ilyesmi.

Ennek ellenére nevetségesnek tartom arra hivatkozni, hogy nem tanult róla, tehát nem is kell neki elvégezni. Nincs is speciális iskola, csak a nagyon súlyos gyerekeknek. Szóval nem a szülőkre kell köpködnie a kedves pedagógusoknak, hanem szépen el kell menni továbbképzésre, meg utána kell nézni, hogy az ő felettes szerve milyen feladat ellátását írta ki neki.

Nincs a világon olyan képzés, ahol mindent tanítanak a hallgatóknak. Miután elvégezte a főiskolát, mindenkinek a saját munkahelyén meg kell tanulnia az adott feladatokat. A könyvelő papíralapon tanul könyvelni az iskolában, akkor a munkahelyén meg közölje, hogy ja, ő nem tanulta a könyvelőprogram használatát, akkor nem csinálja? Nem kéne sokáig ott dolgoznia. Mindenki tudja, hogy az a gyerek, aki csendben ül, figyel, és egyszeri hallásra mindent megtanul, csak a mesében, na megy a gyakorló gimnáziumban létezik.

A tudás, amit 30 éve szerzett az egyetemen, elavult, ugye senki nem gondolja, hogy a diplomaosztó után soha többet semmi újat nem kell tanulni?

Gondolj az informatikusra, aki 20 éve diplomázott, szerinted hol lenne a tudása, ha nem képezi tovább magát? Az orvosnak nem kell ismerni az új gyógyszereket?

Abba kéne már hagyni ezt a nagy önsajnálatot a kedves pedagógusoknak, és el kellene kezdeni dolgozni!

Nagyon szomorú, hogy ilyen példát mutatnak a pedagógusok a többi gyereknek. Pistike sni-s, hát kövessünk el mindent, hogy elvigye innen az anyja. Nosza, szekáljuk addig, amíg meg nem unja, és el nem megy innen, mert én nem tanultam róla az iskolában, hogy hogy is kéne bánni egy ilyen gyerekkel. Ezért sokkal jobb, ha idegileg teljesen tönkreteszem a gyereket, a családot, és a gyerek mindenféle tanuláshoz való kedvét már alapjaiban lerombolom, tönkretéve ezzel minden jövőképét. Gratulálok. Igen, az ilyen hagyja is el a pályát, de sürgősen.