Mi a velemenyetek a home schoolingrol, azaz iskola helyett otthon magan tanulasrol?

Ha amúgy a szocializációját meg lehetne oldani máshogy, én simán bevállalnám. Annyira, de annyira pocsék és szánalmas itthon az oktatás, hogy az égegyadta világon semmi értelmét nem látom. Az öcsémet is kb. hárman tanítjuk az összes tantárgyára, mert az iskolájában már kb. nem maradt olyan tanár, aki ér is valamit. Odacsesznek az embernek ppt-t, hogy azt tanulja, lediktálja a hatszázéves jegyzetét minden magyarázat nélkül, odacsesznek youtube-videókat, hogy abból tanuljon matekot, a nyelvoktatást meg már szóra sem méltatom, többet tanulnak videójátékokból, mint ezeken a fantasztikus órákon. Na, ezt én még akkor is meg tudnád csinálni, ha nem lenne tanári diplomám... A férjemmel ketten meg kb. némi rátanulással le tudjuk fedni a komplett iskolai anyagot.

Persze, ha magas színvonalú lenne az oktatás, nem zsúfolnának be 30-40 tök különböző képességű, tudású gyereket egy osztályba mindenféle segítség, differenciálás nélkül, akkor eszembe nem jutna a home schooling. Jót tesz annak a gyereknek, ha megfelelő(!!!) körülmények között más típusú környezetből jövő, más képességű, akár sni-s, akár valamilyen fogyatékkal élő gyerekekkel találkozik. Illetve a jó pedagógusok kincset érnek, meg tudnak szerettetni olyan dolgokat, amiket én mondjuk képes lennék megtanítani, de mélységesen nem érdekel.

Templom, imaóra... ez mindent el is árul. Nehogymár lássa a szektán kívüli világot, ugye.

Félretéve a vallással kapcsolatos ellenérzéseimet, semmilyen indíttatásból nem tartom jó ötletnek egy általunk ideálisnak tartott burokban nevelni a gyerekeinket. Lehet, hogy stresszmentesebb és boldogabb gyerekkora lesz, csak az egyszer véget ér, aztán majd jól pofánveri a valóság, mert a munkaheyen a gyökereket is el kell viselni, kudarcok is fogják érni, meg terhelni is fogják, és néha majd mások miatt fog szívni. EZ is az élet része sajnos, tetszik - nem tetszik, és erre nem lesz felkészülve, ha burokban nő fel. Sokkal nehezebb lesz neki megállni a lábán é érvényesülni, ha nem is találkozott ilyen helyzetekkel.

6-8 éve olvasgattam róla, de nem vállalnám be.

Ha jól csinálják, akkor vannak előnyei is, pl. hogy sokkal gyorsabban el tudja sajátítani a tananyagot a gyerek, mivel egyszemélyes kapcsolatban csak vele foglalkoznak. Továbbá sokszor természetesebben, összefüggéseiben és a valósághoz kötődve tanulhat így a gyerek.

Viszont rengeteg hátránya is lehet. Egyrészt a felállás szinte mindig az, hogy az egyik szülő, általában az anya, otthon van és a gyerekkel tanul. Ez egy gyereknél is rengeteg idő, hát még többnél. Akiknek a történeteit olvastam, ott anyuka sehol nem dolgozott. Szóval ehhez azért kell egy másik szülő, aki eközben hazalapátolja a pénzt, mert valamiből élni kell. Ezt sokan nem tudják megtenni, ha mégis hosszú távon az anyának hátrányos, mert kiesik a munkaerő piacról és nem lesz egyszerű visszamenni melózni.

Ha home office mellett csinálja valaki nagyon nagy tudatosság és elköteleződés kell, hozzá, hogy a gyerek se legyen elhanyagolva és a munka is el legyen végezve. Ez többeknél komplett idegbaj lesz, ezt már láttuk az online oktatás során.

A szülő-gyermek kapcsolatnak nem minden esetben tesz jót, ha a szülő a gyerek tanára, ezt Vekerdi többször kifejtette már.

A burokban nevelés is visszaüthet, ezt már sokan leírták.

A román szabályozást nem ismerem, de Mo-on ehhez magántanulónak kell lenni és kell egy suli aki vállalja a vizsgáztatást. A magántanulóvá válást pedig nagyon megnehezítették pár éve, mikor már. kb. mindenki ki akarta venni a gyerekét az állami iskolákból, pedig akkor ezeknek a gyerekeknek a többsége tanulócsoportba járt.

Az alsó tagozat végéig szerintem jól működhet, ha a szülő szívesen vállalja. Utána már egyre inkább specializálódnak a tantárgyak, úgyhogy egyre kevésbé érezném úgy, hogy mindegyikhez eléggé értek, úgyhogy akkor már úgy érezném, hogy inkább az a gyerek érdeke, hogy szakértőtől tanuljon, mint az, hogy még mindig minél több időt tölthessen a saját szüleivel, otthon.

De a szocializációt tényleg messze nem csak az iskola biztosíthatja egy gyereknek. Tanítottam olyat, aki a 8. osztály végéig nem járt iskolába, mégis teljesen iskolakompatibilis volt 9.-es korára.

Szülőként utáltam a digitális oktatást. A legfőképpen azt hogy tanítási időben tele volt a pláza unatkozó iskolásokkal.

A gyerekeim szeretnek bandázni de ők is inkább suliba jártak mint itthon üljenek a karanténban.

Én nagyjából azt írtam volna, amit a 8-as.

Én pályaelhagyó tanár vagyok, és home office-ban dolgozom, így a covid alatt tudtam tanulni a gyerekekkel. Ezért az enyémek nem maradtak le, jobban megtanulták az anyagot, mert csak velük volt foglalkozva. Ha valamit nem értettek, egyből láttam, újra elmondtam, együtt gyakoroltunk stb.

Cserébe nagyon elmaradtam a munkával és sík ideg volt mindenki, mert a gyerek nem akart leülni tanulni akkor és ott, úgy, ahogy én akartam. Persze mondták, hogy struktúra kell, meg napirend, csak nekem ezt a munka mellé kellett bepaszírozni, szóval ha elkezdtünk matekozni, rögtön rámírt egy kolléga, egyből kiestünk a szerepből, mire visszaültem volna, hogy na, hol az a matekpélda, addigra a gyerek már az udvaron játszott.

A házimunkát ne is említsem. Szóval hosszútávon ezt én biztos, hogy nem tudnám csinálni.

A szocializációval vegyes érzéseim vannak, mert amilyen bullying megy néha a suliban, szerintem nem veszítettek volna semmit, ha nem járnának ebbe a közösségbe. Persze a felnőttek is csinálják, de egy felnőttnek már más a repertoárja, hogy ezt megoldja. Na meg, ha egy munkahelyen valaki piszkál, és végképp nem lehet megoldani másképp, vannak erre fórumok. HR, erkölcsi vonal stb. Legrosszabb esetben meg otthagyod a munkahelyed. Egy gyerek meg 8 évig ugyanabba az iskolába jár, nem könnyű váltani.