Mi az ami biztosítja, hogy a gyereknek kialakuljon a saját belső igénye a tanulás terén?

Akkor ami kimaradt, és senki nem veszi komolyan, az a gyerek személyisége.

Pedig ezen áll, vagy bukik az egész.

Én tanár vagyok, a férjem informatikus. Igaz, nem tanítok, de mindig azt látták a gyerekek, hogy a szabadidőnkben olvasunk, sok minden iránt érdeklődünk, ebéd közben sokszor tudományos érdekességeket beszélünk meg. Mindkét gyerekem tanárai elismerték, hogy kiemelkedően magas a szókincsük a gyerekeimnek.

Viszont sajnos mindkettő adhd-s. A lányom második osztályos volt, mire kiderült, addigra már minden motivációját teljesen tönkretette a hozzá nem értő pedagógus. Azt hittük, hogy max. hármasokkal fogja a gyerek befejezni az iskolát, aztán tanul egy szakmát. Nem cseszegettem, ha rossz jegyet kapott, próbáltam segíteni tanulni, de mindig hiszti volt, így egy idő után feladtam. Ha hármas, hát hármas. Aztán 6.-ban magától elkezdett tanulni, most gimibe jár, és orvosira akar menni. Szerintem a nevelésnek a világon semmi hatása nem volt ebben, teljesen a gyerek személyisége volt a döntő.

A fiamat elég korán diagnosztizálták, azt mondták nem is járhat integrált iskolába. Ahhoz képest alsóban végig kitűnő volt, most felsőben viszont egyáltalán nem hajlandó tanulni. Nem érdekli, ha rossz jegyet kap, nem érdekli, ha holnap dolgozat, ki sem nyitja a könyvet.

Őszintén én már nem is bosszankodom ezen. Remélem majd neki is benő a feje lágya, ha nem, hát akkor majd tanul egy szakmát.

El kell fogadni, hogy minden gyerek saját személyiséggel születik, és bár terelgetni lehet őket, de nem a szülőn múlik.

11-es vagyok, igen ez egy nagy dilemma.

Ha nem kérdezem ki, akkor rossz jegyeket kap, elrontja a jövőjét, stb.

Ha kikérdezem, egyrészt jól összeveszünk, másrészt meg tényleg nem tanul soha önállóságot. Én is megkaptam már a gyerek tanáraitól, hogy azért nem önálló, mert mindig kikérdezem. Hát, ezen jót mulattam, mert nem, nem kérdezem ki mindig. Sem kedvem, sem időm, sem energiám rá. Törit szoktam, mert azt tudom, hogy nagyon nehezen megy, de ezen is mindig csak a balhé megy. A többi tantárgyat szinte soha elő sem vesszük együtt. Matekból pl. most úgy nézem jól lerontotta hármasra a jegyeit, ráadásul ilyenek miatt, hogy házi feladat hiány. De most komolyan, 6.-ban nézzem át mindig a leckéjét?!

Pedig céljai is vannak, már kinézett magának egy középiskolát, és folyton mondom neki, hogy oda jó jegyek kellenek. Fogadkozik is mindig, de amikor konkrétan tenni kell érte, akkor nincs kedve.

Tanárként végeztem, és tudom, hogy pedagógiából mindig megy a nagy duma, hogy egy jó tanár motiválja a diákokat, blablabla.

Szerintem ez nem igaz. Persze sok múlik a tanáron, kétségtelen. De egy bizonyos kortól már a jó jegyekért komoly erőfeszítéseket kell tenni, és ha a gyerek lusta, a tanár a feje tetejére is állhat. A fiam pl. annyira utálja a törit, hogy el is bábozhatom neki, akkor is utálni fogja.

Pedig szerintem a törikönyv nagyon érdekes, vannak hozzá szemléltető videók, mindig igyekszem neki az előző fejezetekhez is kötni, hogy értse az összefüggéseket. A válasz mindig az, hogy már fél órája tanulunk, mikor lesz már elég?! Szóval egyszerűen nem akar rá időt szánni, pont.

Nyilván ez is igaz. Ezért is gondolkodtam a 8 osztályos gimin, akkor még elég jók voltak a jegyei hozzá. De szerintem nem bírta volna.

Itt most sikk bosszantani a tanárt, meg akadályozni a tanítást. Sajnos.

Egyébként nekem is rámegy a délutánom, ha néha-néha kikérdezem, és majd agybajt kapok tőle, mert nem is akarja csinálni, inkább csak az ellenkezés megy. Tényleg nem tudom mi lenne a jó. A pszichológusok azt mondják, pl. a divatos Vekerdy, hogy ne tanulj a gyerekkel, az az ő dolga, majd ha rossz jegyet kap, tanul belőle. Ami csak részben igaz, szerintem. Az én gyerekem aztán nem tanul belőle! Nem tudom látott-e ő igazi gyereket, aki majd elkeseredik egy rossz jegy hatására, és nekiáll tanulni. Én ilyen voltam, de én alapban is tanultam, aki meg soha nem tanul, annak mindegy.

Most úgy látom fordul a trend, egyre több helyen olvasom én is, hogy tanuljon a szülő a gyerekkel. Szerintem alapban nem kéne egyébként, ha a gyerek és a tanár is motivált lenne. De sajnos azt látom, hogy sokszor nem is adják le normálisan az anyagot, nekem kell elmagyarázni.