Mi az ami biztosítja, hogy a gyereknek kialakuljon a saját belső igénye a tanulás terén?

Szerintem a szülő munkamorálján múlik.

Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők örömmel és sokat dolgoznak, nem hangoztatják, hogy nem szeretnek dolgozni járni, nem otthon vannak egész nap, mikor hazaérnek, akkor nem csak elfekszenek a kanapén, hanem rendet raknak, akkor szerintem a gyerekeknek is ez lesz a természetes.

A saját példámat tudom mondani. Toxikus, nem támogató, zaklatott családi környezetben számomra az iskola és a tanulás volt a kapaszkodó, az örömforrás. Ott kaphattam elismerést ha ügyes/okos voltam. Engem ez motivált.

Persze ez nem egy optimális eset.

Az idő. Több,általános iskolában nagyon rossz tanuló ismerősöm középiskolás vagy még idősebb fejjel kezdett tanulni.

Diplomás ápoló, gépészmérnök lett belőlük,pedig általánosban 2-3-as jegyeket kaptak úgy általában mindenből.

szerintem max. az, ha nem adod állami oktatásba. én pl világéletemben utáltam az egészet, annak a fél évnek volt összesen értelme, ahol megtanítottak olvasni, aztán semmi nem történt egy évtizeden keresztül, csak egy csomó vénasszony tépte a száját mindenféle elvont ömlengésekről... az iskola volt életem legszörnyűbb tevékenysége, egész nap bent kellett ülni, és nem szabadott olvasni, térképet nézegetni, építeni, modellezni, rajzolni, tanulni, iskolaidőben nem volt túra, és hajó, és nem szabadott lemenni a kertbe vagy ki a szomszéd állataihoz, csak ülni kellett és hallgatni a nyavalygást.

béna olvasmányok, unalmas feladatok, némi dedós kézműveskedés és magukat annyival jobbnak tartó felnőttek. ez az iskola. ehhez csinálj kedvet.

Elég sok múlik a megszokáson. Ha az a rend, hogy hazaérve kis pihi, aztán megadott idôben házifeladat, tanulás, akkor ez is egyfajta rutinná válik. Aztán fontos, hogy figyeljük, segítsük a gyereket az elején. Nagyon fontos, hogy bemutassunk neki többféle tanulásmódszert, hogy megtalálja a neki megfelelôt. Van ismerôsöm, aki eljátssza, elmutogatja amit tanul, ô úgy fogalmaz, hogy ”a testével jegyzi meg“. Én egyetemistaként vicces illusztrációkat rajzoltam a füzet szélére. Van akinek az segít, ha több könyvben, más megfogalmazásban is elolvassa ugyanazt, vagy beszélget róla valakivel, stb. Ha a gyerek nehezen koncentrál egyszerre hosszú ideig, akkor érdemes inkább egy nap többször keveset ismételtetni vele, vagy ide-oda kiragasztani cédulákon a megjegyzendô dolgokat. A gyerek azt lássa, hogy ha valamit nem tud megjegyezni, akkor nem az a reakció, hogy “á ez nekem nem megy, ehhez hülye vagyok！“, hanem az, hogy “próbáljuk meg máshogy！“, vagy ”tartsunk egy kis szünetet, és próbáljuk meg késôbb”. A lényeg, hogy sikerélménye legyen.

Ha ilyen módon adunk a gyereknek egy ”tanulómódszer-készletet”, amibôl válogathat, és kialakítunk egy rutint, úgymond az ”élet rendje“ lesz, hogy a lecke kész van, a dolgozatra készülünk, akkor késôbb egyre inkább rá lehet majd hagyni, hogy önállóan tanuljon.

Szerintem a sikerélmény motiválja. Semmi más. Ha szenved mert nem érti, lemarad, más jobb jegyet kap, akkor is ha készül a dolgozatra, akkor következő alkalommal se lesz kedve tanulni.

Ha megismeri azt az érzést, hogy számot tud adni a tudásáról és ezért jó jegyet kap vagy megdícsérik akkor motivált lesz ezt újból elérni.

De kamasz korban minden borulhat. Az addigi jó tanuló lusta lesz, vagy a közepes tanuló belehúz, ez még igen egyén függő.

Hogy valami olyasmi kerüljön elejébe "tanulandó" címszó alatt, ami:

- érdekes (vagy legalább nem egyértelmű már egy gyereknek is, hogy teljesen haszontalan számára)

- mindig az ő szintjén van (így nem egy kínszenvedés az egész)

Én pl egyetemen jöttem rá, hogy a tanult dolgaim nagyrésze csak érettségiig kellett. Jóformán az után, hogy megtanultam olvasni, számolni, meg pár alapvető dolgot természettudományos tantárgyakból, jöhettem volna is egyetemre. Konkrétan semmi se kellett, amit 8. után tanultam, pár tantárgynál meg a korábban tanultak is full feleslegesek voltak. Nemhogy továbbtanulás, munka, de még az otthoni élet szempontjából is. Ha pl itthon ülnék háztartásbeliként a jól kereső férjem miatt, akkor se lenne a tanultakra szükségem, egy csomó mindenre viszont igen, amit a közoktatásban nem tanultam, vagy még csak nem is érintettük a témát. (de egyetemen legalább enyhén igen, pl sztressz, agresszió, kötődési típusok, flow-élmény)

Még általánosban mondta a kémia-fizika tanárnőm, hogy a tantárgyai 4-évenként ilyen kimaradásosak. Abszolút nem lépcsőzetesek. 4. és 5. között meg 8. és 9. között is van egy jó nagy szökés. Általánosban pl nekem mindkettő ment szinte tökéletesen, de 9.-ben fizikából már valahol az első egypár lecke után engem elvesztettek. Pedig megvolt minden előzetes ismeretem, ami a közoktatás szerint meg kellett legyen.