Általános iskolákban hány százaléktól 2es 3 as 4es 5 ös a jegy? És ha nem lehet nevelési eszköz a jegy, házihiányra írhatnak egyeseket?(ötösöket nem írnak rá)
Nem találok táblázatot a százalékokról általános iskolásoknak.
És a lentebbi tájékoztató szerint:
"Érdemjegy és osztályzat nem lehet fegyelmezési eszköz"
A házihiányra(vagy esetleg bármire pl magatartás)miért szórják az egyeseket? Hogyan működik a rendszer?
Amit a kérdésben linkeltem újabban nekem nem nyílik meg
Nektek betölti?
"#24! Ok.Tehát, megszólítasz, mint #17, végig E/2.-ben írsz, és én vagyok a hülye, hogy magamra veszem."
Hát, szerintem neked kezeltetni kéne magad, de te tudod.
Kérdező!
Akik itt kommentelgetnek állítólag tanárok. Vérig vannak sértve, amikor egy másik tanár miatt kérdezni merészel valaki. Más meg leírja, hogy vannak igazságtalan tanárok, és órákig itt írogatnak, hogy védjék a mundér becsületét.
Nem tudom, hogy most ez nevetséges vagy szánalmas-e.
Ezek után ne is csodálkozz, ha írsz egy tanárnak, és sértésnek veszi. Mind lelki sérült.
Egyébként én nem szoktam levelezni a tanárokkal, pont emiatt. Csak annyit szoktam írni, hogy kérek fogadóórát, és általában viszem a gyereket is. Nem igazán szeretem, amikor a tanár a gyerek háta mögött minden sz.arnak elhordja, közben a gyerek szerint meg a tanár volt a hibás. Minden szülő a saját gyerekét védi, de közben nyilván ők is csúsztatnak. De a tanárokat sem értem, ha mindennek elhordja a gyereket, attól milyen együttműködést várnak? Nyilván ez senkinek sem esik jól. Szóval én szoktam vinni a gyereket, aztán beszéljük meg. Volt olyan, hogy a tanár elismerte, hogy hát valóban tényleg ezt nem kellett volna csinálni. Szóval vannak azért normálisabbak, ők is emberek. Szerintem nem baj, ha bemész, és beszélsz velük. Remélem nem ilyet fogsz ki, mint aki itt kommentelget.
Itt 1 (egy!!!) tanár irogat. Mellesleg teljesen korrektűl leírta a dolgokat. Nem személyeskedik, ellenben a #32-essel.
Én meg nem vagyok tanár, de ezt válaszomba jeleztem is. (Az én válaszommal is mostad össze az ő válaszait).
De amúgy egy kis történet az életemből:
Kövér gyerek voltam. Középsuliban a labortanárom, folyton 1-eseket adott a laborfüzetemre, a feleletemre... valami 4-5 egyes összegyűlt már, mire javulni kezdett a dolog.
Bement az anyám szülőire és a tanár mondta neki, hogy még életében nem csalódott ekkorát az értékítéletébe, mert kezdetben teljesen unszimpatikus voltam neki. De mindig egyre jobban igyekeztem, illedelmesen viselkedtem és érdekelt a tantárgy, így teljesen megváltozott a véleménye rólam. Kimondottan megkedvelt.
Nekem még pl. azt tanították a szüleim, ha kidobnak az ajtón, akkor mász vissza az ablakon. Mindenhova el lehet jutni csak meg kell találni a módját. Nekem is voltak hülye tanáraim főleg a kinézetem miatti unszimpátiát kellett megfordítani, de el tudtam érni, hogy megváltozzon a véleményük. És ez nagyon hasznos tudás lett, mert volt nagyon jól fizető munkahelyem, ahol egyedül csak én tudtam benn maradni, mert engem fogadott el a kemény mag.
Szerintem szülőként ilyen dolgokat is figyelembe kéne venni, hogy nem tudjátok egy életen át fogni a kezüket, és majd később a felnőtt életbe még keményebbek lesznek velük. Senki nem fog helyettük kiállni, magukért. Itt az iskola "védett" környezetében elkezdhetik ezt gyakorolni. De az úgy nem megy ha anyuka mindig helyette vívja a csatákat.
Szoktam beszélgetni ilyenekről hogy néha munkahelyen nem az kapja a legtöbb fizut aki a legtöbbet dolgozik hanem az aki a legjobban prezentálja saját magát.
El volt hűlve a kicsi, és ez szembemegy az igazságérzetével ugyan amire tanítják, de tényleg ez a világ hogy magadat is el kell tudni adni, nem mindig a befektetett munkának van gyümölcse.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!