Minden kórház ennyire bababarát, hogy az anyukának olyan érzése van mintha csak egy eszköz lenne?

Igen... A bababarát nem azt jelenti, hogy anya-barát. :((

Sajnálom, ami veled történt. Barátnőm is hasonlóképpen járt. Ő a második gyerekét ezért szülte inkább magánkórházban.

Ez nem bababarátság volt. A szülés első szakasza, kb 5 cm tágulásig nagyon hosszú lehet. Szakmai hiba volt burokrepesztéssel és oxyval siettetni. Jobb lett volna, ha otthon hagynak még vajúdni. A hosszú vajúdástól nem, de burokrepesztéskor bejutó kórokozóktól japhat el olyasmit a baba, amire antibiotikum kell.

A bababarátság azt jelenti, hogy a babát nem választják el az anyjától és a szoptatást támogatják. Az anyabarátság feltétele a bababarátság. Ezen felül a káros beavatkozások mellőzése, teljes körű tájékoztatás, ha nincs életveszély, akkor döntési szabadság, vajúdás alatti evés, ivás, mozgás támogatása, kitolás alatti szabad pózválasztás, gátvédelem, stb. tartoznak bele.

KB ugyan ez. 2019ben szültem a fiam. 1 egész napig feküdtem a vajudóba és könyörógtem csináljanaj egy uh-t, mert biztos vagyok benne, hogy szivárog a magzatvíz. Meg kioktattak, hogy az nem szivarog, hanem vagy elfolyik vagy nem. Este aki jött doki ő vett emberszámba, csinalt egy uh-t és azonnal indította a szülést. Azonnal oxitocin maxon. Este 7töl kaptam, 10re már az életemért könyörögtem szó szerint. Sírva könyörögten a dokinak, had kapjak legalább egy fájdalom csillapítót, vagy császározzanak meg, mert belehalok. Mosolyogva közölték, ezt túl kell élni. Végül este 10és hajnali 1 közt foggalmam sincs mi történt, olyan szinten fájdalmaim voltak, kimerültem. Ja és előző nap óta nem ettem, nem ehettem, ihattam. Ctg-re kötve csak a bal felement feküdhettem, nem állhattam fel.

Hajnali 2re lett meg végül a fiam. Akkor azt mondtam soha többet. Így 3.5év távlatából is iszonyú durva visszaemléezni.

Ennek ellenére 2021ben mégegyszer szültem, ugyan ott. Azzal a szüléssel viszont jobban meg vagyok elégedve.

Ez nem bababarát, meg nem is anyabarát.

Bár én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, császár lett, holott nem volt orvosi indoka (ugyanis utána a teremben fekve behallatszott az orvos beszélgetése, borzalmasan rossz érzés volt), pedig én szerettem volna természetesen szülni.

Terhesen, szülés alatt és utána is pontosan azt éreztem, hogy az anya ott csak egy szükséges rossz, akit muszáj elviselniük, pedig mennyivel könnyebben menne a dolguk nélküle.

Nekem a gyermekágyas osztállyal személyzeti szinten nem volt bajom. Igazából kb. hozzám sem szóltak, de nem is igényeltem. Ha vitték a babát valami vizsgálatra mindig kedvesek voltak, de mindig faggatnom kellett az illetőt, hogy hova viszik és mi lett az eredmény. Amikor rákérdeztem, hogy amúgy kapok-e anti d injekciót, akkor elviharzott a nővérke, majd visszajött, hogy "magának nem mondták, hogy nem kell, mert a baba is rh-?". Hát ha mondták volna, nem kérdeztem volna. Azt sem tudom mikor néztek nála vércsoportot. De azt leszámítva, hogy minden infóért meg kellett küzdenem, tényleg nem volt rossz élményem (persze a körülményektől most tekintsünk el). Az tény, hogy szülés után az, hogy én hogy vagyok a kutyát nem érdekelte.

A szülés viszont nekem óriási csalódás volt, már-már traumatikus. Mesterséges siettetés, nulla várakozással mondjuk burokrepesztés után, hogy hátha történik valami. Oxi, borzasztó fájások 20 percen belül. Úgy éreztem, hogy kirobban belőlem a gyerek és rendszeresen mondták is, hogy "segítenek" (kézzel tágítanak), hogy ne szakadjon minden. Köszi. Már zokogtam egy-egy ilyen "vizsgálatnál", kishíján lerúgtam a dokit, az volt a megnyugtatása hogy "jólvan anyuka, itt ki kell jönnie egy gyereknek, ne akarjuk, hogy császár legyen", amikor kértem, hogy adjon végre fájdalomcsillapítót, közölte, hogy azt már nem lehet, holott 20 perccel előtte azt mondta MÉG nem lehet. Konkrétan átverve éreztem magam ott a kínomban és nagyon rosszul érintett, hogy ennyire nem támogatóak.

Nem ehettem/ihattam (én azért suttyomban megoldottam), nem kelhettem fel, könyörögnöm kellett, ha pisilni szeretnék. A kislányom kárpótolt, de SOHA, SOHA nem lennék képes újra betenni oda a lábam jó érzéssel. Az idő megszépítette. Besöpörtem a szőnyeg alá és nem szoktam beszélni róla. Szeretnénk mégegy babát és még nem tudom hol, de biztosan nem ugyanott fogok szülni. Nem akarom ezt mégegyszer átélni és tudom, hogy már maga a hely is pánikoltatna, amint belépek. Nekem erre nincs szükségem. Sokan mondanak köszönetet a szülésznőjüknek, orvosuknak. Én semmiféle hálát nem érzek irántuk. A mai napig azt érzem, mintha valami hentesek közé kerültem volna futószalagon és a kislányomat sajnálom, hogy így kellett világrajönnie. Belé kapaszkodva próbáltam túlélni az első hetekben a feldolgozást, rengeteg sírással! Női mivoltomtól teljesen megfosztva, roncsként jöttem haza, pedig állítólag a női mivoltomnak ettől kellett volna kiteljesedni, érezni valami hihetetlen erőt, hogy erre képes voltam. Nem éreztem, csak azt, hogy egy szétgyalázott emberi roncs lettem. És én szerencsésnek érzem magam, mert a fejemben/lelkemben valahogy elkülönül, hogy nem magával a szüléssel van/volt nekem bajom, hanem a személyzettel, akik elvileg azért voltak ott, hogy segítsenek. Csak is ezért nem tántorít el az élmény a második babától.

Nem a bababarat dologról szól ez, hanem a császáros esetek százalékának erőszakos csökkentéséről :D ugyanis a bababarát jelző a kórházakra akkor alkalmazható, ha többek között a császárok számát lenn tartják. Ne kérdezd miért, totál nincs értelme.

Az én esetem magánkórházas, ott is úúristen de akarták a természtes szülést :D

41. Héten éjszakára ballon, semmi tágulás. Oxi 8 óráig, semmi tágulás. A dokim akarta már a császárt, a szívhang se volt kiváló, de az orvosigazgató parancsba adta hogy igenis repesszenek burkot alig nyílt méhszájnál és szenvedtessenek :D hát még "buliztam" így pár óráig, mire elértük a 20. Órát beadták a derekukat. 2* volt a fiam nyakán a zsinór, 100%-os fejkörfogat percentilis, ő ki nem jött volna máshogy (én ugyanígy voltam anno). Jó élmény volt amúgy (a dokim, meg a dolgozók miatt), de röhögnöm kell, ha arra gondolok hogy a császár elkerülése bababarát. Konkrétan ha megtagadják, lehet meghal.

Próbáld nem magadra venni ezt, fura a rendszer, szebb napok jönnek. Jó babázást, gyors felépülést!