Általános iskolákban hány százaléktól 2es 3 as 4es 5 ös a jegy? És ha nem lehet nevelési eszköz a jegy, házihiányra írhatnak egyeseket?(ötösöket nem írnak rá)

Én sem jutalmaznám külón ha valaki megcsinálja azt ami a dolga.

Nekem 1x 5 db 1-es is összejött egy órán, de nem érzem azt, hogy a lelkembe gázolt volna az eset. Nem a tanárt hibáztattam (mellesleg a legjobb volt a környéken és a legszogorúbb is, nála tényleg össze kellett kapni magam).

Amúgy érdekes de akikre hálával gondolok vissza így felnőtt fejjel mind szigorú tanárok voltak. Nem lehetett velük packázni, és keményen számon kérték az anyagot. Tőlük tanultam a legtöbbet.

Ez a pontszám pont hármas, és valóban lehet közelebb a ketteshez, mivel nálunk legalábbis 81%-től van négyes. 60% kettes még. Szóval elég gyengére sikeredett ez a dolgozat... :-(

Alsóban 3 kisegyes járt a leckehiányért, majd egy nagy, ha megvan a három.

Most, ötödikben nem tudom, hogy mi a rendszer, de az biztos, hogy ahogy nincs meg a lecke, már fent is van a Krétán. Gondolom, ha pár ilyen összegyűlik, jár az egyes. Nagyon figyelni kell, és megtanítani a gyereknek, ne felejtse el bejelölni, vagy leírni a tábláról. Már nincs szájbarágás...

leckefüzetet érdemes működtetni, persze azt vezetni is kell. :-)

10-es, ugye te nem vagy tanár? Nagyon remélem.

Mert gyerekpszichológiát biztos nem tanultál. A pozitív motiváció fogalmát szemmel láthatóan nem ismered.

A gyerekek nem a tanulás öröméért és nem is saját maguknak tanulnak, ezt csak a felnőttek akarják nekik bemagyarázni, hogy ezt kéne. A gyerek annak a tanárnak tanul, akit szeret. Ha a tanár folyton bünteti, utálni fogja, és nem fog tanulni. Igen, ő fogja megszívni, a tanár meg röhög a markába, hogy jól megleckézteti ezt a pofátlan, büdös kölyköt, meg mi lehet otthon, hogy a szülők nem tudják megnevelni?! Közben meg egyszerűen arról van szó, hogy ő áll rosszul a gyerekekhez.

Persze, kapjon rossz jegyet, egyest, ha nem ír leckét. De ha meg jól dolgozik, annyit sem mond a legtöbb tanár, hogy ügyes voltál. Amúgy külföldön nem így tanítanak, csak nálunk maradt ez a borzalmas berögződés a poroszos oktatásból.

A munkahelyet nem kéne ide keverni, nem 6-7 éves gyerekek dolgoznak ott. Egyébként meg ott kapsz fizetést, és sok helyen teljesítménybérezés van.

#14 és Kérdező! Hihetetlen, mi mindent képesek vagytok belelátni egyetlen válaszba. De, történetesen tanár vagyok, gyerekpszichológiat is tanultam, ötösre szigorlatoztam belőle 😜 Nem tudom, hogyan jött nektek, hogy nem ismerem a pozitív motivációt, degradálnám a gyereket, vagy bármi ilyesmi. Gondolom, a saját frusztrációtokat láttátok bele.

Eleve a kérdésben is annyi szerepelt, hogy a tanár közölte, "majdnem kettes". Tekintve, hogy a Kérdező itt érdeklődött az értékelésről, simán lehet, hogy ez így van, az ő iskolájában valóban közelebb van a ketteshez, mint a négyeshez, mint páran már megírták, nem egységes. Tehát a tanár egy tényt közölt, amire ti felhúztatok egy komplett élettörténetet. Pl.: "Nem akarom, hogy elrontsák, hogy hülye, buta gyerek." Mondta ezt valaki?"ha állandóan ez menne". Kérdező! Állandóan ez megy? Akkor miért nem arról tettél fel kérdést?

"A gyerekek nem a tanulás öröméért és nem is saját maguknak tanulnak." Ez megint egy olyan mondat, amivel cáfolni akarsz valamit, ami el se hangzott. Hol láttál te ilyet?

Mint írtam, tanár vagyok, igen. Olyan gyerekeket tanítok magánban, akiknél ez a "tanár a hülye Pistikém, hisz ez már majdnem négyes"-féle nevelés megbukott. Olyan szülők gyerekeit, akik úgy keresnek meg, hogy Gézuka alsóban még négyes tanuló volt, fogalmuk sincs, miért áll most bukásra...

A gyerekek imádnak, az épphogy kettesekből egy év alatt négyesek, ötösök lesznek, nem egy "gyerekemnek" az utált tantárgy kedvenc lesz, volt szülő, aki a dicséretes ötös érettségi után is nekem hálálkodott, mert a gyerek állította, hogy abból élt, amit tőlem tanult még ÁLTALÁNOS iskolában. Biztos hihetetlen, de senkit nem szoktam degrádalni, viszont pont annyit követelek, ami adott gyerektől elvárható, nem kevesebbet. Az eredmények tükrében, nem gondolom, hogy olyan sz@rul csinálnám 😉

+1 a házi feladatra: Aki látott már gyereket, tudja, hogy olyan, hogy "szóbeli" házi nem létezik. Ha nem adtak fel írásbelit, akkor házi NINCS, vagyis tanulni nem kell. Ha nem kényszerülne rá, hogy az írásbeli elkészítése miatt kinyissa a könyvet, az a könyv örökre csukva maradna. Annak eredménye pedig általában egy témazáró egyes. Ne legyenek illúzióitok, ha a házi el nem készítésének nincs következménye, a házi nem fog elkészülni. Tehát lehet, hogy a házi hiányra kapott kis egyeseket megúszná, de a gyerekek nagy részénél a hármas (majdnem kettes) dolgozat is csak álom lenne. Biztos nehéz szülőként belátni, de a legtöbb gyerek nem zseni. Bizonyos évfolyam fölött a jó eredményhez kevés, hogy a gyerek a teremben volt az órán.

Akit pedig zavar a házi feladat, léteznek a problémára alternatív iskolák, ahol nincs házi. Dolgoztam olyanban is. Van buksisimi pusztán a gyerek létezéséért is. Ott lehet büszkének lenni, hogy Józsika már le tudja írni a nevét hibátlanul...nyolcadikban.

Én egy gyerekekkel/tinikkel foglalkozó intézményben vagyok önkéntes (nem szakember!). Az a feladatom, hogy aki akar az kötetlenül beszélhet velem bármiről.

Régen a vezető téma ugye a fiú-lány kapcsolat, a nemi érés volt.

De mostanra ez változott. A gyerekek többsége nem tud konfliktust kezelni, így bárminemű konfrontáció szorongást idéz elő. Ha beszólnak a kortásai, ha türelnetlenkednek a kasszánál mögötte a sorba, de olyan is van ha felszólítják a buszon, hogy ülhetnek-e mellé vagy adja át a helyét.

Én így külsősként azt látom, hogy a szülők megoldani igyekeznek a gyerekeik életét és nem igazán azt szorgalmazzák, hogy oldják meg a maguk szintjén ők. A szülő beszél a tanárral, az igazgatóval, árgus szemmel monitorozza a gyerekét, és igyekszik elsimítani a pályát. De ennek a következménye az, hogy a gyerek nem alakít ki rutint arra, hogy kezeljen más helyzeteket, hiszen anyu, apu elsímítja a helyzetet mindig. De az élet iskolán kívül is tele van konfrontációval ezek viazont szorongást idéznek elő benne.

Én a kérdező helyében kipróbálnék egy másik megközelítést. Adott esetben pl. megkérdezném ő hányast adott volna saját magának? Mit gondol tudott volna jobban teljesíteni? Mit gondol a tanáráról, aki a jegyet addta? Hogyan osztályozná őt, ha a tanítását kéne leosztályozni?

Magával a jeggyel nincs gond. De ha a gyereknek elveszi a kedvét egy ilyen beszólás, az nemcsak a tanár "érdeme".

Fel kell készíteni a gyereket a felnőtt életre és bizony lesz olyan helyzet amikor ennél durvább dolgokat is kap a fejéhez, de nem zuhanhat mindig magába. Nem leszel mindig ott hogy kiállj érte.