Ha a magatartás- és tanulási problémásakkal barátkozik már ovitól, borítékolhatom, hogy bűnöző lesz?

Utolsó, igen ezzel lehet takarózni azoknak akiket ez megnyugtat, de szerencsére nem így van. Amilyen iskolába én jártam, nem kívánom senkinek, de szerencsére édesanyám mindig helyén kezelte a dolgot, és normális felnőtt lett belőlem(Sok volt iskolatársamról ez nem mondható el)

Ha 3 éves korától a környezete nevelné a gyereket, szépen néznénk ki :D

32!

"Igaz, minden gyereknek meg van a maga személyisége, amit az életben meg nem változtat senki..."

Értő olvasás?

31-es, a személyiség alapja az első 3 évben alakul ki.

Nemcsak az számít, milyen az óvodai/iskolai közösség, hanem az is, hogy az mit vált ki a gyerekből. Pl. rokonszenvesnek tartja-e a verekedős társát vagy ellenszenvesnek. És ez az első 3 évben kapott "útravalótól" függ.

34!

Nem. Mindenki egy alap személyiséggel születik. Koze nincs az "útravalóhoz".

Én vagyok a durva kamaszfiú-anyuka.

Nem takarózni meg mentegetőzni akarok, valóban fogalmam sincs, miért ment ennyire rossz irányba a gyerekem. Nem most, fokozatosan.

Hozzáteszem, a gyerek még a hasamban volt, amikor apukája azt mondta: a gyerek ugyanolyan lesz mint én és nem fogsz vele bírni. Igaza lett.

Az jutott eszembe erről a személyiség-dologról, hogy az első szerelmem egy örökbefogadott gyerek volt - már a kórházból vitte haza anyukája. Volt egy nővére akit anyukája szült és még egy örökbe fogadott lány. A 3 gyerek ugyanúgy nevelkedett, egyformán voltak kezelve. A két lány teljesen ok volt, a srác kamaszként behülyült - pia, cigi, lógás, balhék, szerencsejáték. Sulit otthagyta, szereztek nevelőapja cégénél melót, otthagyta azt is. Elég durva húzásai voltak, ezért is szakítottam vele, mert aranyos volt meg minden, de az életvitele... szóval anyuka bármit próbált, nem bírt el vele. Már 40 körül járt, mikor kórházba került, olyan rossz állapotba került az italtól. Onnatól nem iszik, már egy ideje nem játszik, talán csak a cigi maradt.