Ha a magatartás- és tanulási problémásakkal barátkozik már ovitól, borítékolhatom, hogy bűnöző lesz?

Lehet le leszek pontozva, de ha tényleg színötös tanuló, ahogy írod, én elvinném egy válogatott osztályba, ahol egyszerűen nincs peremgyerek, vagy ha van, az csak minimális eltérést mutat. Ha nem most, akkor legalább 6. osztálytól. Mondjuk 6-8 éves gimnázium, hasonló...

Hidd el, ha nincs társasága ebben, sokat segít.

Én vagyok a diplomás anyuka. A gyerekem apja amúgy 8 általános építőipari vállalkozó, elváltunk, a férjem szakmunkás.

Nem a diplomám itt a lényeg, hanem hogy nem a putrisoron élünk és nem úgy ahogy az ott dívik. Rendes, sima kispolgári rendezett életünk van, normális anyagi körülmények, nincs késdobálás otthon, mindenki rendesen dolgozik. És a gyerek közli, hogy hát nem is ti vagytok a minta. Eddig a magatartásával voltak gondok elsősorban, ahogy egyre jobban megy bele a kamaszkorba, a tanulmányi eredményei is meredeken zuhannak. Ma 2 egyest és egy kettest írtak be a krétába. Nyolcadik félévkor továbbtanuláshoz épp jó lesz. És nem érdekli. Én meg nem írhatok helyette töri dolgozatot.

Nagyon örülnék neki, ha majd a 3 éves szakmunkásképzőbe felvennék és egy tisztességes kőműves lenne belőle. Nem vagyok amúgy orvos, közgazdász vagyok, de ez lényegtelen. Nem szántam a gyereket egyetemre, technikum lett volna a cél, fodrász képzés. De már örülnék a kőművesnek vagy festőnek is.

Csak lassan már oda sem fog bejutni, azon túl, hogy nem fogja elvégezni és ahogy betölti a 16-ot, ott fogja hagyni. A megúszásra játszik, úgy látom. Tanulásban. Magatartásban meg az igazgatói intőnél tartunk.

Számtalanszor volt leülés hármasban is, ketten is csak velem, csak apjával. Amúgy kisgyerek kora óta voltak húzásai, csak most kamaszkorára durvult el ennyire. Jó gyerek sosem volt.

Dirigálni amúgy apjának maxi nem, tőle tart is. Tőlem nem, én nő vagyok, hiába adom elő az őrmestert, ő kis hapsi, én meg nő. Viszont a férjem adott esetben helyreteszi, ha nagyon nem olyan a hangnem, a stílus. Én is nyilván, csak attól nem billen helyre.

Egyébként kisebbrendűségi érzés szinte minden kamaszban van.

Én jó tanuló voltam, nem túlzottan, csak olyan normál értelemben (tehát nem a mások által csúfolt stréber kategória), a kinézetem is teljesen rendben, értsd: szépnek vagy legalábbis átlagosnak mondható, azt, hogy csúnya, nem mondta így rám soha senki. Mégis tele voltam kisebbségi komplexussal. Fene tudja. DE ez a komplexus is formálja az embert.