Ha a magatartás- és tanulási problémásakkal barátkozik már ovitól, borítékolhatom, hogy bűnöző lesz?

Volt egy nagy barátnőm általános iskolában 7 évig. Már elsős korunkban lopott, úgy hogy ott vásároltam mellette. Nem lettem bűnöző.

Egyébként meg bíznod kellene a saját gyermekedben, hogy ha tényleg ennyire jól neveled, mint ahogy írod, hogy nem megy el rossz irányba.

“Olvasgattam önbizalomról pl ha alacsony, az okozhat ilyet. Ha egy gyerek nem hisz magában hogy az eminensek közé tartozna akkor csapódik a peremgyerekekhez.”

-Ez nálam is így volt. Nem mertem megközelíteni őket. Édesanyám meg frászt kapott attól, hogy volt, hogy roma kislánnyal barátkoztam, vagy olyannal akinek köztudottan zűrös, “alja” családja van.

14-es voltam.

Értem, hogy nagyon bánt titeket ez a helyzet, kedves kérdező és 2-es válaszoló, de engem diplomásként is idegesít, mennyire hangsúlyozzátok, hogy ti (szülők) felsőfokú végzettségűek vagytok, MÉGIS viselkedési probléma van a gyereketekkel.

Bocsánat, hogyan függ össze a kettő egymással? Egy kőműves és bolti eladó házaspár gyereke talán nem lehet rendezett életű, jó magaviseletű? Olyan gyerek, aki osztályába és később a társadalomba jól beilleszkedik?

Vagy egy diplomás ember szükségképpen jó ember és jóra neveli a gyerekét?

A tanulmányi eredménye egy dolog; lehet, hogy belőle is kőműves lesz, nem orvos, de attól még lehet jóindulatú, tisztességes, szorgalmas ember.

Szerencsétlen gyerekbe annyi görcsöt és olyan megfeleléskényszert tettél már ennyi idősen, hogy attól menekül. A "peremgyerekek" szabadok, szabadon lépik át a határokat, és ilyen módon próbálja ő is feszegetni a szűkre szabott kereteket.

Olvasni is rossz, hogy mennyire görcsös vagy, kérdező. Nem kell tökéletes anyának lenni, nem kell tökéletes gyereket formálni hat diplomával sem.

Neked kéne sürgősen egy pszichológus, nevelési tanácsadó, bárki, aki segít felismerni, mekkora nyomást teszel a gyerekedre, különben tényleg elkallódik szerencsétlen kamaszkorára.

Én emlékszem, elsős lehettem, mikor egy problémás fiúval baratkoztam, anyukám otthon rám szólt, hogy ne baratkozzak vele, én meg nem értettem miért, és buntudatom volt. Mondjuk én már akkor is betartottam a szabályokat, úgyhogy nem is baratkoztam többet vele.

Amúgy meg, ha a fiadnak vonzó a verekedés, akkor ne azt emeld ki, hogy a börtönben verekednek, mert akkor persze hogy ez jó bulinak fog tűnni. Inkább azt emeld ki, hogy be vannak zárva, nem mehetnek sehova, se kirándulni, se étterembe, játszótérre, moziba, olyan mint a szobafogsag, csak évekig tart. Csak ritkán és rövid ideig találkozhatnak a családjukkal, barátaikkal.