Ha a szülö ès tanító között nézeteltérès van, mennyire jellemzö, hogy a gyermeken töltik ki és hàtrànyosan megkülönböztetik? Milyen indoklàst fogadnak el èvközbeni vagy évvégi iskolavàltàshoz amennyiben a gyerek jàr pórul ez miatt?

Az utolsó 10-15 válasz jóformán ugyanazt ragozta.

És én nem értek egyet velük.

Először is most már fölösleges foglalkozni azzal, hogy ki hogyan szólt a másikhoz azon az online szülői értekezleten. Volt egy adok-kapok, amin régesrég túl vagyunk. Ha a tanítónő nincs rajta túl, akkor ugyanúgy pszichológushoz kéne fordulnia, mint a kérdezőnek. És ha nincs rajta túl, akkor egy bocsánatkéréssel csak visszaélne, és "Na, ugye én vagyok a szent, maga meg az ördög!" típusú reagálása lenne. Megértem, ha a kérdező erre nem vágyik.

Másodszor. Igaza van a kérdezőnek, hogy a gyereknek igenis kedvét fogja szegni, ha nincs sikerélménye. Mi a búbánatos hétszentséget kell az első osztályos gyereknek első tanítási héten produkálnia? Miféle feladatlapokkal kínozzák őket? Még semmit sem tanítottak nekik! De máris gondoskodnak róla, hogy legyen kudarcélményük! Ez a tanítónő valószínűleg pontosan az a típus, aki ellen haláláig ágált Vekerdy Tamás gyerekpszichológus. Aki miatt a gyerekek megutálják az iskolát, és aki miatt a tanulás nem az új ismeret megszerzésének örömteli módja lesz, hanem egy gyűlölt kötelesség.

Harmadszor: az, hogy a tanítónő menekül a szülő elől, akkor is menthetetlen viselkedés, ha azon a szülőin valóban sértően viselkedett vele a szülő. Mégis mit képzelt, innentől soha nem áll szóba ezzel a szülővel, akármit kérdezne, mondana a gyerekéről? Levegőnek nézi? És azt hiszi, ezzel bármit is megold? Hogy taníthat valaki, aki ennyire nem ért az emberi kapcsolatokhoz? Akinek ennyire nulla a konfliktus-kezelési képessége?

Negyedszer: sajnos teljesen igaza van a kérdezőnek abban is, hogy itt is sokan így viszonyulnak hozzá: "leirtam hogy mi a nézeteltérés oka, a hibamat belattam es erre kezdenek itt elhordani". Oké, lehet a válaszoló dühös, ill. lehet tanítónő, aki eleve jobban a másik tanítónő szemszögéből nézi a dolgokat. De bizony az utolsó 10-15 válaszban nagyon átfordult az egész abba, hogy még egyet rúgjanak a kérdezőbe, miközben semmi hasznosat nem írtak.

Kérdező!

Én azt tanácsolom, olvasd újra a válaszokat. Csemegézd ki belőlük azt, amelyekben van valami előrevivő. Aki meg csak a frusztrációját önti rád, azon lépj túl és ne is reagálj rá.

Jó oké, színezd még a mesét...

Mily érdekes, eddig egy szót se büfögtél ide, hogy a gyerek lenne rosszul, csak te vergődtél, most meg már hirtelen sír?

Ha tényleg, nyilván nincs benne a te kezed, hogy elültetted az utálatodat a gyerekben a pedagógus ellen a saját óvodás hisztid meg a paranoiád miatt.

Kerdezo!

Persze hogy sir a gyerek, hiszen azt érzi rajtad, hohy xar az iskola, xar a tanárnő, xar minden, mert anya annak latja. TE OKOZTAD EZT. Lépj már tul rajta!

4 nap. A 4. napon eldöntötted, hogy a tanítónéni veled, pont veled nem hajlandó beszélni. Mindenki mással igen, veled nem. ÉLehet, hogy a másik szülő ismerős régről, nagy gyerektől, esetleg szomszéd, barát, stb.

Még a szülőik sem mentek le. Milyen fogadóórát akarsz? Mitől készültél ki a 4. napon? És főleg mit akarsz a tanítónénitől?

Milyen pozitív megerősítésre, piros pontra vágysz, ha a gyerek ki sem tölti a feladatlapokat?

Biztasd a gyerekedet, hogy barátkozzon és adj neki időt. És a pedagógusnak is. 4 nap. Ennyi ideje volt, hogy ismerkedni kezdjen a gyerekekkel.

(és most megyek, elolvasom az eddigi válaszokat)

Online szülőin eltévesztette a neved, neked, mint vadidegennek. És te megsértődtél. Bravo! 3. osztályig nem szólított a keresztnevemen a gyerek osztályfőnöke. Nem mert nem tudta, hanem ert szimplán a "Béluska anyukája" voltam, mint ahogy az összes többi szülőt is a gyerek szerint hívott.

"Mellesleg ismetlem a gyengebbek kedvéért. Beszoktatàs van"

nem, iskolában nincs beszoktatás. Lehet így hívni, de nem az. Inkább átállás, felkészítés, de nem beszoktatás. Nem bölcsi, de nem is óvoda...

"Igaza van a kérdezőnek, hogy a gyereknek igenis kedvét fogja szegni, ha nincs sikerélménye." A sikerélmény ott kezdődik, hogy MEGCSINÁLOK egy feladatot és ezt valamivel jutalmazza a pedagógus. Az még egy 6évesnél sem siker, hogy belekezdek, megunom, félbehagyom. Ha ilyen gond van, ez nem újkeletű, oviban észre kellett volna venni, hogy nincs feladattartása a gyereknek és fejlesztésre vinni.

30 gyerekhez 60 szülő tartozik, és akkor még az esetleges mostohaszülőket nem is számoltuk. Te hányat tudnál archoz társítani pár nap után?

Ha meg gyerekpszichológustól lenne kérdésed, akkor keress fel egyet és fizesd ki az óradíját, ne pedig egy konferencia szünetében támadd le a problémáiddal. Akinek tűzben haltak meg a szülei, annak biztosan szívesen segít a szabadidejében is, de nem azért tanult éveket, hogy ingyen hallgassa az "azt képzelem, hogy pikkel rám a tanító néni" jellegű problémákat. De arra készülj fel, hogy a pszichológus nem fogja táplálni az üldözési mániádat.