Ha a szülö ès tanító között nézeteltérès van, mennyire jellemzö, hogy a gyermeken töltik ki és hàtrànyosan megkülönböztetik? Milyen indoklàst fogadnak el èvközbeni vagy évvégi iskolavàltàshoz amennyiben a gyerek jàr pórul ez miatt?

Ha jól értem, ált.isk. első osztályt kezdte a gyereked.

Magyarországon történik mindez? Csak azért kérdezem, mert egyes kérdezők imádják 20-30 válasz után benyögni, hogy "Ki mondta, hogy Magyarországon élünk?" - nekem meg ilyenkor durran el az agyam. :-))))

Szóval ha Magyarországon történik, akkor ugyanott vagy, mint én, nekem is most kezdte az iskolát a gyerekem. Szerencsére persze nem így.

Először is döbbenetes, hogy 4 nap után már "ügy" van a gyerek körül. Másodszor milyen feladatlapot töltenek ki ennyi idősen? Írni, olvasni sem tudnak!

Nálunk kb. csak ismerkednek egymással. Rajzolnak, színeznek, talán ma (pénteken) használták először a füzetüket.

Az jó, hogy legalább találkozni tudtok, nálunk a vírushelyzet miatt csak az első két hétben lehet fölmenniük a szülőknek, és csakis az elsősök szüleinek.

Ha már találkoztok, ne engedd lerázni magadat. Ha kihívja a gyerekedet, akkor lépj hozzá egészen közel és mondd hangosan, hogy "Elnézést, kedves tanítónő, szeretnék Önnel beszélni! Ha most nem alkalmas, kérem mondjon egy időpontot, amikor alkalmas lenne!" Ha végképp mással beszél, akkor állj oda a másik szülő mögé és várd ki, amíg ők befejezik, akkor szólítsd meg. Ha elmegy, menj utána. Ha siet, szaladj utána és érintsd meg a vállát, miközben hangosan megszólítod. Az elől már nem tud kitérni.

Van férjed? Menjen egyszer ő a gyerekért, szólítsa meg ő a tanítónőt. Lehet, hogy őt nem tudja lepattintani vagy higgadtabban tud kérdezni.

Ha pedig szóba áll veled, akkor ne hozz szóba semmilyen konfliktust. Érdeklődj, gyereked mit produkál, mit nem. Mennyire számít jónak vagy gyengének a társai között. Valahogy tereld arra a szót, hogy nem kapott eddig piros pontot, dicséretet, miért nem? Mit kellett volna tudnia/tennie, amit mások tudnak/megtesznek?

A gyereked mennyire érzi ott jól magát? Van-e kudarcélménye, hogy ő nem kap dicséretet?

Viszont te pszichológusra vagy pszichiáterre szorulsz, és ezt nem bántásként mondom, hanem őszinte segítő szándékkal. Naponta élsz rettegésben, naponta bőgsz, mert félted a gyerekedet.

Mintha intézetis gyerekekkel lenne összezárva, akik ütik-verik! Irreális félelmek és aggodalmak vannak benned, és ez a gyerekedre is átsugárzik! Neki olyan szülőkre van szüksége, akik hisznek és bíznak benne!

Azt a megszólítás miatti konfliktust én nem egészen értem, de olyan pitiáner ügy, hogy régen rossz, ha 3 nappal később még emlékszik rá egyáltalán a tanítónő, nemhogy a gyerekkel éreztet ebből bármit is.

"Pl màs néven szolitott, en zokon vettem, es ez kiérzödött rajtam teljesen, erre meg ö sèrtödött meg hogy ne vàrjuk el hogy màr tudja mindenkinek a nevét."

Hát tudnia nem kell, de ha más néven szólít, akkor kijavítom. Az más kérdés, hogy nem zokon veszem, hanem udvariasan szólok.

"olyasmit mondott az utolso hogy zàrjuk is rövidre, mert olyanok vàrjàk akiknek tüzben meghaltak a szülei(ne raboljam ilyenekkel az idejét)"

Nem ismerem lakóhelyedet, anyagi helyzetedet, de ha megoldható, menj maszek pszichológushoz. Ha megfizeted a szakember munkaidejét, akkor ilyen probléma nem merül föl. És ne gyerekpszichológust keress, ne a gyerekedben keresd a problémát. Mondd meg a pszichológusnak őszintén, hogy milyen érzéseid vannak a gyereked iskolakezdése kapcsán, és olyan visszajelzéseket kaptál, hogy irreálisan szorongsz és aggódsz, és ez nyilván a gyereknek sem jó (meg neked sem). Ezért szeretnél megszabadulni ezektől az érzésektől, és ezért kerested meg őt.