Ha a szülö ès tanító között nézeteltérès van, mennyire jellemzö, hogy a gyermeken töltik ki és hàtrànyosan megkülönböztetik? Milyen indoklàst fogadnak el èvközbeni vagy évvégi iskolavàltàshoz amennyiben a gyerek jàr pórul ez miatt?
A tanito ellenàll mindenféle kommunikàcionak. Semmit nem tudok megbeszélni vele. Pl mikor hozom haza a kicsit nem köszön nekem vissza, mas szülövel beszél mintha ott sen lennék, de kihivja a gyermeket, ahogy atveszem, gyorsan elhuz.
Vagy màr most kezdeményezzek rendkivüli fogadooràt erröl, hogy a mi nezeteltérésünk miatt a gyermekemmel hogyan fog eljàrni?
1.o.
Kihez lehet fordulnom ha aggodom es lassan kikészülök teljesen? Naponta bögök, mert féltem a kicsit nagyon.
Most ez nem E-mail téma-ez az egy elèrhetösége van.
A gyermekem nem kap pozitiv megerösiteseket beszoktatàs alatt,feladatlapokat kapnak, azokat nem tölti ki, csak a kistarsairol mesel, ha kerdezem, egyetlen szobeli dicseretet sem tud emliteni, nemhogy piros pontrol beszelni vagy hasonlok mint màs gyerekek.
Ezek miatt en naponta élek rettegésben. Azt sem tudom kihez fordulhatnék.
De ilyen indokkal àt sem venné màs iskola.
Es plane a kistarsai miatt nem is akar sulit vàltani a kicsi, ö ezeket nem latja még àt hogy esetleg be van skatulyazva és elitelve. Miattam.
válasza:
válasza:Na álljon meg a menet, hogy még mi vagyunk a hibásak meg a tanítónő!
NEM, nagyon nem voltál/vagy képes beismerni, hogy itt egyedül TE voltál sáros! És ezért kaptál olyan kommenteket, amilyeneket. Te tehetsz róla. Ahogy arról is, hogy haragszol arra a szerencsétlen tanítónőre, olyanokért hibáztatod, amik még meg sem történtek. Tiszta “bzd meg a fűnyíródat, nyuszika” hozzáállásod van.
válasza: válasza:Szerintem is nagyon rá vagy pörögve. Ha velem történt volna ilyen, hogy az első online szülőin elrontja a nevem a tanár, valószínűleg nem is reagáltam volna rá, nemhogy megsértődjek és hisztizni kezdjek. Nem mindegy? Nem te vagy ott a lényeg, hanem a gyerek.
Írj egy email, hogy bocsánat, túlreagáltad és nem fog többet előfordulni, aztán ennyi. Ha a tanár két szót ír vissza, hogy rendben, akkor fogadd el, hogy rendeződött, ne kezdj kombinálni, hogy utál, mert nem írt 2 oldal esedező választ.
A piros pont meg nem arra van, hogy minden szóra osztogassák. Akkor mi értelme lenne, ha mindenki mindenre piros pontot kap? Az olyan, mintha senki sem kapott volna semmit. Ebben az esetben meg az a gyerek lehetne jogosan megsértődve, aki mindent hibátlanul megcsinált, és erre ugyanazt a jutalmat kapta, mint a te gyereked, aki be sem fejezte a feladatlapot.
Fogadd el, hogy a gyereked iskolás, ez az élet rendje. Nem kell kicsinek meg mindenfélének hívni, nem kétéves. Minden gyerek átesik ezen, ne viselkedj úgy, mintha valami szörnyű helyre került volna, ahol majd ki tudja mi történik vele.
Fogadni mernék, hogy te szakirodalomból neveled a gyereket, és állandóan azon stresszelsz, hogy minden úgy legyen, ahogy a könyvben írták.
"Sok és látványos konfliktus adódik azokkal a szülőkkel, akik eleve fenntartással, már-már ellenségesen viszonyulnak az iskolához, tudatosan vagy ösztönösen szembehelyezkednek a pedagógusokkal. Van, amikor a gyerek iránti elfogultság, a féltés a bizalmatlanság az alapja ennek. Más esetben a gyerek iskolai kudarcaiért, a nevelési problémákért okolja a szülő az iskolát. Olykor a nevelési stílustól idegenkedik, túl magasnak vagy túl alacsonynak találja a követelményeket, nem bízik abban, hogy megfelelően bánnak a gyerekével stb.
A legrosszabb, amit a pedagógus tehet, hogy viszonttámad, vagy elzárkózik, meg sem kísérli megnyerni a szülőt. Ilyenkor az lenne az első feladat, hogy a pedagógus – az e kapcsolaton belüli szakember – kellő empátiával forduljon az érintett szülő felé, megértse viselkedése indítékait, és ameddig ez lehetséges, tolerálja azt. Csakis ezt követően lehet esélye arra, hogy saját maga és rajta keresztül az intézmény iránt is bizalmat ébresszen. S ha konszenzus nem is jön létre, arra minden esetben vigyázni lehet, hogy szülő és pedagógus ne váljanak ellenségekké. Az iskola ne hangolja a szülő ellen a gyereket, de a szülő se igyekezzék gátolni a pedagógus munkáját. Egy bizonyos szintű kooperációnak – a gyerek érdekét szem előtt tartva – minden körülmények között létre kell jönnie.
A kritikus szülők kategóriájába azok az apák és anyák sorolhatók, akik helytelenítenek valamit a pedagógus, az iskola munkájában, és ezt szóvá is teszik. Rosszabb esetben csak a többi szülő, esetleg a családtagok, jobb esetben pedig az érintett pedagógusok előtt. A kritikus attitűd nehezen épül be az iskola hagyományosan hierarchikus világába, legyen ez akár egyik-másik pedagógus, akár a szülő, akár pedig a tanuló sajátja. Vizsgálatok sora igazolja azt, hogy a problémák, a súlyos, a gyerek számára létfontosságú problémák is sok esetben rejtve maradnak, s mivel nem vagy csak nagy ritkán manifesztálódnak, a megoldásuknak is csekély valószínűsége van. Amíg az adott kritika nem fogalmazódik meg a megfelelő formában, ameddig csak kötözködésjelleget ölt, ameddig a kritikát gyakorló szülő nem jut el addig, hogy meghallgassa a másik fél, esetünkben a pedagógus szempontjait, addig az ütközés nem lesz több kellemetlen és jelentéktelen intermezzónál. Természetesen a vélemény elhallgatása, illetve indulatos kinyilvánítása azzal is magyarázható, hogy a pedagógusok többsége nem fogadja szívesen a munkáját érő bírálatot. Megbántódik, élesen visszavág, az intézményi elvárásokra (házirend, tantárgyi követelmények) vagy a nehéz körülményekre hivatkozik, mentegetőzik, de az sem ritka, hogy nem reagál. Sőt – ami a szülők nem titkolt félelme – az sem kizárt, hogy a szülő kritikus hangvétele következtében a gyerek kerül az iskolában kedvezőtlen helyzetbe. A kritikus szülőkkel adódó konfliktusok – amennyiben mód van azok felszínre hozására – a pedagógus számára jelzésértékűek is lehetnek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ő nem vitatkozhat a szülőkkel, nem érvelhet igaza mellett. A cél a konszenzusra törekvő konstruktív kommunikáció lehet.*"
Mellesleg ismetlem a gyengebbek kedvéért. Beszoktatàs van. A piros pont es matrica jelenleg nem értékelési funkciokkal bir hanem a gyermek pozitiv megerösitésében hogy az iskola sikerelmenyt is nyujt es jo itt lenni.
A többibe màr bele sem megyek. Sokan ismétlik csak magukat annak ellenére hogy màr reagàltam.
válasza:"A piros pont es matrica jelenleg nem értékelési funkciokkal bir hanem a gyermek pozitiv megerösitésében hogy az iskola sikerelmenyt is nyujt es jo itt lenni."
Hatalmas tévedésben vagy ha azt hiszed, a semmire piros pontot kaphat a gyereked.
válasza:Na vegyél már vissza, hogy még a tanítónak kellene neked nyaliznia, mert te viselkedtél úgy, mint egy sértődött kislány, akit a szívszerelme rossz néven szólított!
Komolyan nem vagy normális. Menjél oda vagy írj és szépen kérjél elnézést, amiért ilyen hisztit vágtál le egy tévedés miatt, és nekiálltál duzzogva kiosztani őt, mert a 2-3. napon el merészelte rontani Őfelséged nevét. Mit képzelsz, ki vagy te, hogy a tiédet köteles lenne azonnal megtanulni?
Piros pont meg marhára nem jár alanyi jogon. Azt meg meg se próbáld most itt előadni utólag, hogy jaj a te gyerekedet mindig (4 napja...) leszidja és egy kedves szava sem volt hozzá, mert úgyse fogja senki elhinni. Csak az fog látszani, hogy görcsösen próbálod a magad előnyére átírni a sztorit.
válasza: válasza:Ez nem óvoda, nincs ilyen szintű beszoktatás. Örülnél, ha az első héten minden mukkanásra piros pontot kapna, utána meg már nem, mert már nincs beszoktatás? A tanulást kell megszoknia, nem azt, hogy a semmire dicsérik. Biztos mondott neki valamit, hogy jól csinálta, amit megcsinált, ha valóban jól csinálta. Bár erről nem mondtál semmit. Ha a felét csinálta meg és azt sem jól, akkor mire kapjon piros pontot?
És továbbra se várd azt, hogy a tanár fog neked bocsánatért könyörögni. De küldd el neki a szöveget, hátha leesik neki, hogy ezt várod tőle.
válasza:Tipikus tanárok rémálma szülő vagy aki mindent mindenkinél jobban tud. Természetesen mint a hozzád hasonlóknak neked is mindig és mindenben igazad van és mindenki legyen hálás, hogy a kinyilatkoztatásaidat megosztod vele. Csak tudnám mi a fenéért jár a gyereked iskolába, miért nem tanítod otthon. Úgyis jobban értesz mindenhez.
Ezek után nem csodálom, hogy a tanító menekül előled, nyilván tudja, hogy veled vitába szállni kb. annyira jó buli mint az a bizonyos galambbal sakkozás.
A tanító még nem utálja a gyereked. Egyenlőre. Ha így folytatod viszont téged utálni fog. Innentől egyéni habitus kérdése, hogy ezt kivetíti-e a gyerekre, elvégre ő is ember és ritkán szeretjük azokat, akik állandóan nekünk támadnak és aki csak problémát okoz nekünk. Sajnos természetes reakció ennek az ellenszenvnek a kivetítése.
A kritikád pedig nem az iskola hierarchiája miatt nem fog átmenni, hanem mert egy okoskodó, erőszakos alak vagy aki képtelen normálisan elmondani mi a baja, rögtön támad meg hiszterikázik és olyannal gyanúsít ami még tuti nem történt meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!