Melyik jobb a napközus vagy az iskolaotthonos iskola?

Nehéz dolog ez a "tanítót válassz" és mindenki ezzel jön. Nekünk volt lehetőségünk választani, volt előkészítő már az utolsó ovis évben, de ha egy-egy nyílt órát néz meg az ember, úgyis csak egy benyomást szerez, abból akármi lehet.

Nálunk hagyományos módszerrel volt írás-olvasás tanulás, teljesen jó volt. Amit említesz, azt nem ismerem.

Fontos szempont még szerintem, hogy minél közelebb legyen a suli. De minden úgyse stimmelhet.

Nálunk a tanító választotta a gyerekemet. Azt hiszem, ennél ideálisabb nem is lehetne a "sors" :D

3 éve már, hogy teljes az összhang közöttük (néha irigylésre méltóan)

50-es vagyok: nem elsős - már másodikos, de volt tavaly is jó pár ilyen esténk. :-(

Szerintem a legfontosabb, hogy a gyerek szeresse a tanítóját. Olyat válassz, aki kedves, türelmes. Ha nem szeretné a tanárnénit, hat lóval se tudnám a suliba húzni szerintem.

"Kérdés mi a legfontosabb?"

A tanító!

Mi nem tanítót választottunk, hanem iskolát. Megszívtuk. A sors keze volt, hogy közben a tanító "kinézte" magának a fiamat.

Egy jó tanító MINDENT tud kompenzálni. De hiába jó maga az iskola, ha olyan pedagógusa van a gyereknek, hogy gyomorgörccsel indul el reggel otthonról.

"Ráadásul marha nehéz ravenni, hogy színezzen, húzgaljon vonalakat mittudomen."

Az enyém nem színez. Az első hetekben a borzasztó ronda színezésre (nem homogén, vonalakat csak kb tartotta) is megkapta a pirospontot. Később azzal "büntette" a tanítónéni, hogy nem kapott pirospontot (feketét sem!), majd elmeséltem neki a színvedésünket (egy fél tenyérnyi rajz színezését másfél óra hiszti előzte meg pl), utána a színezés 10-ből 8x már csak szorgalminak volt feladva, másodikban meg már besegített napköziben a tanítónéni is neki. Jelenleg már oda sem adja a fiamnak azokat a feladatlapokat, amin színezni kell. Tudja, hogy úgysem csinálja meg. Helyette mással foglalkozik. pl számol.