Őszintén, a tanárokon kívül ki élvezi a 2,5 hónapos nyári szünetet?

A gyerekeim élvezik. Én is, mert lazább, sokszor alszanak házon kívül, meg nem kell annyira szigorúan időre hozni-vinni őket, mint iskolaidőben, nem kell a szülőikre, leckékre, különórákra figyelnem, hogy valami ki ne maradjon. Amúgy meg nemrég beszélgettem ausztrál rokonokkal, igaz ugyan, hogy a nyári szünet jóval rövidebb, de cserében hosszabbak az egyéb szünetek, szóval pont ugyanott vannak ők is.

Nálunk amúgy úgy alakult, hogy 3 hetet otthon voltam én velük, 2-2-2 hetet bevállalt a 3 nagyink, a nagyok 2 hetet táborban voltak, a kicsi meg addig oviban. Szerintem teljesen jó ez így.

Igen külfödlön másképp van.

Németországban 6 hét a nyári szünet, ami szerintem is elég. De pl van 2 hét öszi szünet, 3 hét téli szünet és 2 hét tavaszi szünet(hessen tartomány, tartományonként változik az elosztás, de a nyári szünet csak 6 hét.)

DE olaszoknál 3 hónap a nyári szünet...

Szerintem kérdezö egyszerüen készülj a szünetre.

Ami még szuper megoldás lenne, ha össze fognátok a környezetedben mint szülök, és saját "tábort" csinálnátok. Pl 3-5 család eloszt 3-5 hetet, hogy egymás gyerekeire vigyáznak. Ezek jó mókák lehetnek, a gyerekek lefoglalják egymást és élvezik egymást. Lehet öket vinni fürödni, kirándulni, múzeumokba, állatkertbe, bicajozni...

Nékem sokkal jobb így, hogy nyáron van a hosszú szünet. Ősszel, tavasszal problémásabb lenne az időjárás miatt a sok tábor. 3 gyerekkel sosem unatkozunk, nem egyszerű megoldani a szabadságokat, hogy épp melyiket, hová kell vinni, mikor végeznek...

Tehernek teher, de élvezem én is.

Nem olvastam még a válaszokat, de először is:

nincs 2,5 hónapos nyári szünet a tanároknak. 6 hét van, van, aki ezidő alatt is napköziztet.

Én az enyémet napközibe küldöm kb a nyár felében. Nagyszülők is sokkal jobban bírnak (2x)2x1 hetet, mint összefüggően sokat. A suliban is 2x1 és 1x2 hetet van a gyerek. Szereti, élvezi, ezerszer jobban, mint a mamáknál a lakást, mert gyerekek között van, bandázik, játszótérre járnak, fagyizni mennek stb.

Hogy kinek jó? a gyereknek, aki jellemzően már május végére le van merülve agyilag, képtelen odafigyelni, koncentrálni, és kb ilyenkor tud csak tényleg pihenni, gyerek lenni.

Lesz még jópár éve gályázni nyáron is a szülői mintára... most ne tegye.

Nagyon nagy részben függ ez attól, hogy milyenek a körülmények. Itt többen írtátok, hogy mamák vigyáznak a gyerekekre hetekre 4-5-6 hétre is. Az rengeteg, úgy persze, hogy könnyű és nem megterhelő. Nálunk is van nagyszülő aki tud segíteni, de ettől függetlenül belegondolok abba, ha nem lenne (mert sokaknak tényleg nincs) sokkal nehezebb lenne. Persze nem megoldhatatlan, de nehezebb.

Az sem mindegy milyen a gyermek természete, habitusa. Vannak olyanok, akik egész nyáron olvasnak és teljesen jól érzik magukat. Mások a kezükbe sem vesznek maguktól könyvet, hanem jobban szeretnek bringázni, rollerezni fára mászni stb. Az ilyen típusú gyereknek kell a kimozdulás, nem lesz el egész nap a 4 fal között. És itt nem arra gondolok, hogy a gyereket SZÓRAKOZTATNI kell egész nap természetesen.

Valaki imád táborokba járni, új környezetbe lenni, úgy gyerekeket megismerni, játszani velük. Másoknak, kicsit zárkózottabb, kevésbé szociális gyerekeknek ez maga a pokol. És még megannyi helyzet, körülmény stb. függvénye. Tehát, ha nagyon adottak a körülmények, (ahogy olvastam, itt a válaszolók nagy többségénél így van) értsd. bevethető, aktív nagyszülő, szociális, társaságkedvelő gyerek, aki szívesen jár táborozni, máris elment a nyár fele és tényleg csak pár hetet kell megoldani. Így tényleg nem nehéz.

Hidd el, amelyik nagyszülő már nem dolgozik, azok meg nagyrészt 1-1- hét alatt teljesen lefáradnak. Mi ezért daraboltuk fel, hogy nyár elején is és végén is mindkét mama 1-1 hétre "kapja" az unokát csak. Szegények hullák utána.

Ha nem lennének, bizony egész nyáron (az én 2 hét szabadásom kivételével -ami még csak most feg bekövetkezni) napközibe lenne a gyerek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a saját suliban van a napközi, így legalább új környezetbe nem kell küldenem (nem tudom, arra lenne-e szívem. persze a kényszer nagy úr), még ha idegenek a gyerekek és a tanárok is.