Őszintén, szülőként, hogy viselitek el a nyári szünetet, a gyerekek otthontartózkodását?

I M Á D O M !

Azt se bánnám, ha egész évben szünet lenne. Itthon vagyok GYED-en a legkisebbel, a két nagy már sulis.

Egész nap lehet mesét nézni, medencézni, a kicsire tudnak figyelni a nagyok, amíg főzök. Átjönnek a nagyobbak haverjai, itt pancsol a fél utca, és nem hallom öt percenként, hogy anya, anya.

Hétvégén be a kocsiba, és az egész család kirándul. Egész évben megyünk. De amíg jó idő van, addig orrvérzésig Zamárdi. Imádjuk. Ha véletlen hűvösebb van, akkor megyünk várost nézni vagy múzeumba, vagy keresünk egy programot.

Nincs reggeli ébresztés, este hiszti a korán fekvés miatt, nincs lecke, fekete pont, bepakolás. Tudom, hogy az iskola fontos, szerencsére a gyerekeim szeretnek suliba járni. De én utálok minden ilyen kötelezettséget, ahol csak nyúzni kell a gyereket. Az ilyen évnyitó-évzáró ünnepségekkel a világból ki lehet kergetni.

Tehát nem arra vagy kíváncsi, mennyire szeretjük a gyerekeinket? :) Hú de elegem van azokból az anyukákból, akik álszent módon eljátsszák a világ legjobb anyukája vagyok szerepet az iskolában! Mindene az ő kis aranyos ici pici tündi bündi cukikája! Miközben a gyerek valóságban egy szemtelen bandavezér minidiktátor az iskolában. :(

Őszintén? Vegyesek az érzéseink a nyári szünettel kapcsolatban. Szeretjük a gyerekeinket, de...

nagyon sokszor az agyunkra mennek.

9-13-17 évesek. Már nem kisbabák, viszont annál nagyobb a szájuk. Önállóságra neveljük őket, de ennek megvan a hátránya is. Egyre több saját véleményük van.

Nehéz nyáron lekötni a figyelmüket, néha estére már marják egymást. Egyértelműen ők is unják, hogy egésznap össze vannak zárva.

Kedves 1-es! 2-eske vagyok

Hány évesek a gyerekek?

Amíg kicsik voltak mi is jobban viseltük a nyarakat. Főleg, amikor még itthon voltam velük. Manapság, munka mellett, amikor se időnk, se túl sok pénzünk nincs programokra nehéz velük. :(

Közhely, de igaz, kisgyerek kis gond nagy gyerek nagy gond.

A kamaszoknak már komolyabbak az igényeik is. Nem arra célzok, hogy ész nélkül akarnak és akarnak, hanem ami nekik megfelelő az már eléggé drága. Legyen az program vagy használati tárgy, szórakoztató eszköz.

2, 11 és 15 évesek.

Mi a nagy korkülönbségre szavaztunk. :)

10 - 12 - 23 - 25 évesek a gyerekeim. A két kicsi jelenlegi házasságban a nagyok előzőből. Egyszer már végigcsináltam a sulikat és ezt a szünet helyzeteket, most ismét benne vagyok,vagyunk.

Kicsikkel 0-7 évesekkel könnyebb, illetve egészen más, mint a kamaszokkal. Mindkettő korosztálynál vannak előnyök és hátrányok. Kicsikkel az a probléma, hogy felügyeltet igényelnek, még kell a szülői, jó esetben nagyszülői társaság. Kamaszoknál jó, hogy már kissé önállók, több szabadság jut a szülőknek, hosszabbra ereszthető a póráz. Viszont a kicsiket könnyebb lekötni! Imádtam ezt az időszakot, amikor a szülők istenkirályok a szemükben, ők a mindenük, a galaxis középpontja! :-) Ámulattal néznek ránk és az egész világra, ha megmutatjuk nekik. Evvel szemben a kamaszoknak, mi csak nyűg vagyunk. Cikik a haverok előtt, öregek az ő világukhoz. "Hagyjál! Úgysem érted!" - hozzáállásuk az ember agyára megy! Amikor össze vannak zárva a tesókkal, az szintén ciki, uncsi, olyan izé.. De persze ilyenkor is tudnak kedvesek, aranyosak, segítőkészek lenni! :-) Amióta világ a világ, ilyenkor a legnehezebb velük.

Nekem annyiban könnyebb, hogy jól tudom, pár év múlva ismét jön a nagyon szeretlek korszakuk. Majd úgy 19-20 éves koruk után. Akkor kezdenek egyenrangú félként kezelni minket, szülőket.

Nálunk a két kiskamasz szintén tudja marni egymást és visszabeszélni nekünk. Úgy hullámzik a hangulatuk, hogy követni is lehetetlen. :-) Hol imádnak mindent és mindenkit, hol pedig utálnak. Ez nyáron kicsit fokozódik. Ha le vannak foglalva, van tennivaló, van program, akkor könnyebb velük! Ilyenkor hagyjuk, ők végezzék a napi bevásárlást, még akkor is, ha nekünk útba esne. Magunknak is próbálunk több szabadidőt teremteni. Nejem vállalkozó és szabad szellemi foglalkozású vagyok, tehát könnyen megoldható. Viszont, én itthon dolgozom, így tagadhatatlan, olykor nekem is az agyamra mennek a gyerekek szünetben! :-) Ha nyugalomban akarok dolgozni vagy éjjel teszem, mikor már elvonultak, alszanak. Vagy addig melózom, amíg ők bírják nyugalommal. Ha felpörögnek, akkor félbehagyom és az övék vagyok. Séta, kutyasétáltatás, kerékpározás, rollerezés, ház körüli sertepertélés, itthoni közös munkálatok, együtt alkotás, társasjáték, filmnézés itthon vagy moziban, városnéző séta, állatkerti séta (azt valahogy nem tudjuk megunni, pedig Zoo - táborban is voltak az elmúlt két évben). Utóbbi esetben nyakunkba vesszük a fővárost vagy családosan a környékét. Nagyobb, hosszabb programokat is szoktunk, de annak már anyagi feltétele is van. Amikor tehetjük, nyaralni is megyünk.

vágom a centit, már csak 62 nap :D

Őszintén? Egyelőre tök jól. 1. héten Erzsébet táborban volt, most 2. hete mamázik. Aztán 2 hét iksola, 2 hét (másik) mama megint 2 hét iskola és csak az utolsó 2 hétre tudok szabira menni. Addig max 1-1 napot leszek vele hét közben, szóval nem nehezebb, mint máskor. Max a meleg miatt. De munka után gyorsan megfőzök és már tépünk is a partra minden nap, szóval még talán könnyebb is, mert egyszerűbb "szórakoztatni".