Őszintén, szülőként, hogy viselitek el a nyári szünetet, a gyerekek otthontartózkodását?

Örülök neki,kevesebb dolgom van. Ugyanúgy dolgozom,ők már elvannak egyedül is,több házimunkát csinálnak /maguktól/,nincsenek iskolai feladatok amihez segítség kell, nincs szülői. Ők meg többet találkoznak a barátaikkal,együtt is nyaralunk a nagyszülőknél.

Egyébként nem kell ahhoz nyáriszünetnek lennie,hogy próbára tegyék a türelmem, de nem sokszor tudnak felidegesíteni. És igen, néha baromira fárasztó a gyereknevelés, de megéri.

Nekem csak egy 12 évesem van, és sokkal jobban szeretem a nyári szünetet, mint az iskolaidőszakot.

Nagyrészt leköti magát, de azért minden napra tudunk valamilyen közös, laza programot csinálni (nem kell költséges dolgokra gondolni: filmezünk, társasozunk, sétálunk, fagyizunk, beszélgetünk. Mi ezeket szeretjük.

Tábor is van, most épp egy hete nem láttam a gyerekem, csak telefonon beszéltünk.

Viszont nincsenek sulis kötelezettségek: kész van-e a lecke, verset kell tanulni, jön az angoltanár, holnapra ünneplő kell, stb. stb. Ezek (nagyon) nem hiányoznak. Tanulni sajnos kell a nyáron, mert sulit váltunk és a régi iskolában nagyon el voltak maradva, be kell pótolni az elmaradásokat, de magunk osztjuk be az időnket.