Nem szeretek anya lenni. Hogyan lehet ezen változtatni?

Szia. Szerintem az ovikezdéstől javulni fog a helyzet, csak most kicsit padlón vagy, és ezért nem mered remélni. Ha nem nonstop tieid a gyerekek, akkor már egészen más az élet. :)

Egyébként pedig ahogy növekednek, azzal is egyre több szabadidőt kapsz vissza, mert már ki tudják fejezni magukat, egyedül húznak cipőt, mosnak kezet... stb. A szeptember nincs már messze. Elhiszem, hogy az egyszeri "elszabadulásod" nem oldotta meg a helyzetet, de szervezz belőlük többet, mert ha van mit várnod, könnyebb.

Kedves Kérdező. Tudom, sok idő telt el, de engem érdekelne hogy alakultak azóta a dolgok?

Sokan,akik hasonló dolgokkal küzdenek, és esetleg ide találnak, elolvassák a kommenteket - szerintem hasznos lehet hogy esetleg így több év után - mi a helyzet?

Sok nagyon jó ès hasznos komment volt, illetve több gonosz is. Sokszor látom ezt, hogy ha valaki feltesz egy megosztóbb kérdèst, mindig akadnak olyanok akik bírálják. Nem arról van szó, hogy egyet kell értenie mindenkinek. Ez természetes hogy mások vagyunk, máshogy érzünk. De ha valaki másképp érez mint mi, akkor nem kel ezt elítélni, bíràlni. Miért gondoljuk mi emberek, hogy amit Mi vagy Èn csinálunk/érzünk az az etalon??? Milyen lenne a világ ha mindenki egyforma lenne?? Nem értem ezt, hogyha valaki valami érzelmi válsággal küzd, segítséget kér - miért kell földbe tipornk, úgy hogy már eleve maga alatt van… magyarországon jellemző dolog sajnos… hogy ja valaki kiutat keres, segítségért kiált, akkor sokan még mélyebbre döngölik :( szomorú

(Persze mindig akadnak kivételek)

Szóval Kedves Kérdező, ha nem ment el a kedved a választól, Én nagyon szívesen venném, ha leirnàd hogy alakult a sorsotok. Sikerült kilábalnod? És ha igen, hogyan? Illetve ha nem, természetesen azt is írd meg. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki az évek soràn ehhez a kérdèshez eljutott. Többeknek hasznos lehetne!

Kedves Utolsó! Én ugyan nem a kérdező vagyok, de az első-masodik válasz az enyém..szóval hasonló gondokkal kűzdöttem.

Nálam kb a baba 6-8 hónapos kora között kezdett javulni a helyzet. Rövid ideig jártam pszichológushoz, max 2 honap. Nálam inkább az segitett, hogy kialakult a babámmal/most már 4 éves nagy fiammal való kötődés és megszoktam a rendszert. Illetve felfogadtunk állandó segítséget, heti 2x 2 órára. Aztán 1,5-2 éves kora között visszamentem dolgozni, először csak fél majd 2,5 éves kora után (amikor kezdte a bölcsit) teljes állasban. De elég sokat vagyok otthon, van mikor 2 hetente kell csak bejárnom. Szóval ha beteg vagy bármi van, így is mindig tudtam vele lenni. És csak így vagyok/voltam nyugodt igazából. Szóval nagyot fordult a világ.. De az biztos, hogy a segítség, később pedig a munkába való kiszabadulás, majd pedig a bölcsi mind mind továbblendítettek a negativ a dolgokon. Igaz akkorra már nagyon megváltozott bennem minden. De nem hazudok, mai napig ki tud késziteni a gyerekem. Azt hiszem ezt is megszoktam már.

Nekem 2 tesom van, úgy terveztük gyorsan jön majd az első után a második. Az előzmények után viszont rendesen kivártunk. Mostanában kezdtem érezni, hogy vágyom újra a babázásra. Mivel a kisfiam már óvodás, így attól nem tartok hogy 2 picivel kell otthon lennem, és bízom benne hogy masodjára mind a terhességet, mind a babázást jobban élvezem majd.

Akkoriban a “karrierem” is épp beindulóban volt, úgyhogy úgy érztem a személyes szabadságom mellett ebben is gátat szabtam magamnak. Azota viszont sok mindent elértem és úgy érzem, ha most 1-1,5 èven belül újra szülnék sokkal kevesebb hiányérzet maradna bennem. Valószínüleg a korom is segit ebben, 34 vagyok. Nálunk tehát igy alakult. Mai fejemmel soha nem cserélnék senki gyermektelennel.. ❤️🫣