Nem szeretek anya lenni. Hogyan lehet ezen változtatni?

19-es vagyok, a 20-as válasz nagyon jó és megfontolandó, és még valami eszembe jutott. A kérdező azon szeretne változtatni, hogy nem szereti az életét. Igen ám, de az életünkért mi vagyunk a felelősek. Egyszerűen nem kenhetjük rá a gyerekre, hogy csak őmiatta romlott el. A gyereknek nem feltétlenül egy 0-24 óráig haptákban álló anyára van szüksége, hanem egy boldog, elégedett anyára. És ha ez azzal jár, hogy anya többet bízza a gyerekeket szitterre vagy ilyesmi, vagy többet kell autózni, mert utazunk, stb, akkor ez még mindig meg fogja érni, mert a kiegyensúlyozott anya mindennél fontosabb. Nem?

Ugyanakkor az is nagyon fontos meglátás, hogy már létrehozott életet nem bánhatunk meg, nem tagadhatunk meg. Csak így, velük együtt lehet javítani, helyrehozni. Olyan nincs, hogy vissza az egész.

Ugyanmár! Attól hogy nem vagyunk minden nap Csillámpor Anyukák,nehogy már bűn legyen basszus! Szerintem itt senki nem utálja a gyerekét, és nem azon van a hangsúly, hogy nem tudtuk mit vállalunk. Nem tudtuk igen, és van úgy hogy elfáradunk, motiválatlanok leszünk mert kisgyerekkel ugyan arról szól a nap. De ez átmeneti -ha meg nem akkor magunkba kell nézni.

Ja pesze, mikor látom hogy gyerektelen párok nyugisan napoznak a strandon, olvasnak és punnyadnak, én is ezt akarom csinálni, mert már olyan rég volt mikor szabad voltam. De ez nem azt jelenti hogy elcserélném az életemet olyanra. Soha. Imádom a gyerekeimet, de nem robotok vagyunk,(vagy mégis?) néha minket is töltőre kell rakni.

Lehet nyersen fogalmazott a 65%-os válaszoló, de az tény, hogy a gyereket senki nem kérdezte meg, akar-e megszületni. Akinek ebben a szituban volt döntési lehetősége, az a 2 szülő volt. Szóval nem is értem, miért a gyerek ilyenkor a "gonosz", az anya meg az áldozat akit sajnálni kell.

És nem, nem kell mártírnak lenni, meg tökéletesnek, akinek semmi nem hiányzik soha, vagy nem érzi néha xarul magát. De konkrétan utáni az egész helyeztet, utálni a gyereket, az azért erős, és igen szakember után kiált.

És az sem utolsó szempont, a gyereknek milyen gyerekkora lesz így? Milyen lehet úgy felnőni, hogy te cseszted el az anyád életét? Hát biztos nem jó.

#20

Senki nem mondta, hogy a gyerek hibája, amiért megszületett, és mert gondoskodni kell róla. Ettől függetlenül én tudom sajnálni azokat, akik később nem érzik jól magukat anyaként, lehet akkor jönnek rá, hogy másra vágynának, de már nincs mit tenni.

Ilyenkor egy dolgot lehet tenni: akkor is megpróbálsz jó anya lenni. Mert te választottad ezt az utat, és ne a gyerek szívja meg. Szóval irány a pszichológus, kis pihenés, és szedd össze magad, kérdező!

Ez annyira klisé. Jaj, nem tudtam mit vállalok. És ezzel meg is van oldva a kifogás. Szerintem senki nem tudja, én sem tudtam, de aki idősebb testvér, tudhatja, hogy a gyerekekkel van szívás.

Hasfájás, nem alvás, fajó mellek, dackordzakok, fogzás. Vagy csak random hisztik.

Manapság menő az, hogy hangoztatjuk, de szar anyanak lenni, nem lehet 1 perc nyugtom sem. Apuka b...ik besegíteni mert jaj szegenyke dolgozik. És ha anyuka visszamegy dolgozni akkor mi van? Akkor is minden szakadjon a nyakába? Az én férjem is sokat dolgozik, de soha nem kell szólnom, hogy segitsen, mert eszebe jut, felsopor, vagy kitereget, megeteti a gyereket, szendvicset készit, kavet foz, jatszik veluk. Azt vallom, hogy ketten vallalunk gyereket, ketten lassuk el, tok mindegy, hogy dolgozik, vagy szabadnapos. A haztartas is kozos, nem kell az anyukanak mindent a nyakaba venni kihajtania a belet, hogy aztan itt gyk-n keseregjen a sz.r eleterol.

Én bevallom segítséget kértünk a párommal pszichológustól mert kikészültünk idegelig.

Mi nagyon laza életet éltünk, mindketten 9-10 re jártunk dolgozni(férjem most is) rengeteget utaztunk, buliztunk. Nem tervezett babánk lett, nem voltunk felkészülve. Az a rengeteg nyűg, ébredés sírás etetés, nem bírtam. 1 hónaposan tápszeres lett a fiúnk. Undorodtam magamtól, a testemtől. Pedig császároztak. Férjem is teljesen kiborult, pl üvöltözött mikor a baba sírt.

4 hónapos volt mikor elkezdtünk tanácsadásra járni, közös babamentes napot tartunk heti 1x. Rengeteget sétálunk, kirándulunk. Az eddigi ritmusunkat próbáljuk felvenni újra.

Most már jobb minden, 13 hónapos a fiúnk. Kezdem élvezni az anyaságot :)

Vannak nagyszülők, fogadott bébiszitter ha megteheted akkor használd ki ezeket. A legfontosabb keress egy jó pszichológust

#28

Jaj értsétek már meg, hogy ELMÉLETBEN tudni, hogy mivel jár egy gyerek, még nem jelenti azt, hogy GYAKORLATBAN is menni fog. Ez olyan, mint mikor kijössz a Kresz-vizsgáról 98%-os eredménnyel, húdetudokmindent, aztán beülsz a kocsiba, és már a beindítással vannak gondok, aztán mire tényleg megtanulsz vezetni, hosszadalmas folyamat...pedig fejben megy, mint a karikacsapás.