Nem szeretek anya lenni. Hogyan lehet ezen változtatni?

10-es! Ne haragudj, de te hülye vagy? Honnan tudná bárki is, hogy milyen ha van gyereke, amikor még nincs? Igen, mindenki fel tudja mondani, hogy egy gyerek mivel jár, de amíg nincs addig a saját bőrén nem tapasztalja. Miért ne érezne felelősséget? Ellátják a gyerekeiket annak ellenére, amit éreznek. A tesóm volt így, mint a kérdező, és elment pszichiáterhez, aki azt mondta neki: "Annál nagyobb szeretet nem létezik, mint amikor az ember úgy érzi hogy nem szereti a másikat, mégis példásan gondoskodik róla". Ennyi.

A hangnemed 10-es meg egyszerűen felháborító. Ha olyan elégedett és boldog lennél, akkor nem fröcsögne belőled a tömény rosszindulat és hülyeség.

Én a gyerek szempontjából írtam, hogy ő felnőve hogyan éli meg a te anyai/nem anyai érzéseidet...

Ebben a történetben ugyanis ő/ők az áldozat, nem pedig te.

Az, hogy nem szeretsz anya lenni, nem szeretsz a gyerekeddel lenni, ahhoz ne keress önigazolást és empátiát. Ez a te döntésed volt és nem másé.

Nekem us baromi nehéznek és végtelennek tűnt sokáig, hogy lesz majd énidőm, meg hobbim meg megnézhetek majd egy héten 1-szer egy filmet, mert fenn tudok még annyit maradni, de sosem panaszkodtam amiatt, mert nem tudtam melegen kávét inni és kialudni magam. Van egy prioritás, a gyerek. Ő csak rám számíthat és miattam született meg. Hálás vagyok neki, hogy jött és nem egy kis parazita energiavámpírként tekintek rá, hanem ajándékként. Több lettem tőle és minél többet szeretnék ebből neki is visszaadni.

Hálás vagyok neki és hihetetlen mély kapocs van köztünk. Az, hogy néha a mai napig 5kor kel és 3 percenként mást szeretne játszani,egyáltalán nem jelenti azt, hogy utálok anya lenni.

Az anyaság kemény meló, de ez olyan munka, amit csak jól érdemes csinálni!

Pedig az 5, 10-es válaszolónak SZERINTEM igaza van.

Sajnálom, hogy így érzed, szörnyű lehet, szerencsére sose éltem át ezt, nem is szeretném.

Mennyi idősek a gyerekek? Csak mostanában érzed ezt? Mert akkor valószínű le vagy merülve. Alszol eleget? Pszichológus/babysitter előtt-mellett lehet egy hormonsort, pajzsmirigyet is kellene nézetned!! Kérdezz rá a nőgyógyászodnál!

#10

Én voltam már au pair, amikor egész nap nekem kellett lenni a gyerekekkel, na az adott némi ízelítőt abból, hogy milyen az, ha gyereked van. De ez csak 2 hónap volt az életemből, nem 18 év, és azt kell mondjam, erre nem készít fel semmi. Hiába mondják, hogy ilyen meg olyan lesz, nem tudod, amíg nem tapasztalod a bőrödön. Szóval igen, ezt is meg lehet bánni utólag, mint bármi mást. Ettől még nem lesz senki rossz ember, csak hát az anyaság/apaság nem könnyű.

Nekem egy pszichológus egyszer azt mondta, hogy azok a gyerekek, akik folyton ugráltatják az anyjukat, és mindig akarnak tőle valamit, pont azok, akik megérzik, hogy az anyjuk nem fordul hozzájuk teljes szívvel, érzik valaminek a hiányát, amit természetesen nem tudnak szavakba önteni, mert talán még az anya sem tudja, és ezt próbálják valamilyen úton-módon "pótolni", kompenzálni, maguk sem tudják, hogyan, ezért aztán ugráltatnak meg nyűglődnek.

Szóval nagyon jó ötlet a pszichológus. Mert ha ezt a logikát követjük, akkor, hogyha egy kicsit kikeveredsz ebből a helyzetből, vagy, nem is tudom, valahogy a szakember segítségével tudod rendezni a gondolataidat, akkor talán a gyerekeid is kiegyensúlyozottabbnak látnak majd, és nem fogják érezni a kényszert, hogy folyton felhívják magukra a figyelmedet.

Amúgy szerintem az óvoda nagyon pozitív változás lesz. Visszamész dolgozni? A felnőtt társaság rettenetesen sokat jelent!

Azok meg, akik kétségbe vonják a kérdező érzéseit: ezek érzések, ezekről nem tehet, de tud róluk és kezelni akarja őket. Ez több, mint amit nagyon-nagyon sok más anya megtesz. Hány, de hány olyan anya és apa van, akik maguknak is hazudnak és vetítenek, aztán meg ők lesznek a legnagyobb mártír anyák, apák, és a felnőtt gyerekeiket sem hagyják élni. A kérdező nagyon felelősségteljes, hogy segítséget kér.

#19, képzeld én is voltam aupair,majd 1 évig, 3 gyerekkel voltam otthon, plusz néha rámsózták a szomszédokét...

Pontosan tudom, hogy milyen nehéz. De őszintén: aki anyuka, mégis mire számít, ha elmeséli, hogy megbánta, hibázott, rossz döntést hozott? A gyetek lenne a hibás, mert játszani akar és nem kusdol a sarokban? Vagy az anya a hibás, mert nem így képzelte? Sajnálni kellene, mert tönkrement az élete? Nem értem. Világrahozzuk az új életet, de szívünk szerint visszavinnénk oda, ahonnan jött, mert nincs idő a szolira meg a fitnesszre?

Szerinted kinek kellene összekapni magát?

Oké, kérjen segítséget, menjen vissza dolgozni, az napi 8 óra gyerekmentes övezet (ha nem óvónő:D), hívjon hétvégén bébiszittert....

Megértem, hogy kell a feltöltődés, de a kérdező szabadulni akar az anyaságtól!!!

Őszintén a kérdérte a válasz: akkor szabadulsz, ha lemondasz róluk. De ha tudtok jobbat, adjatok neki tanácsot ti.