Vissza szeretnék menni dolgozni, de ezt a párom nem érti meg. Mégis, hogy menjek vissza sértődés nélkül?

6 hónapja szültem van egy szép kislányom, viszont ezt az itthon és egyedül létet nagyon rosszul élem meg. Imádtam dolgozni 12 órában voltam. A munkám volt kb. a fél életem. Párom is ugyanott dolgozik. Mióta megszületett,azóta kb.semmi inger nem ért és egyszerűen úgy érzem, hogy bele őrülök ebbe az egészbe, hogy nincs felnőtt társaságom és, hogy nem keresek annyit,mint azelőtt, ezért lejjebb kell adnom az igényeimet. Meg persze mindenkinek. Építkeznénk kellene a pénz, hogy minél hamarabb készen legyünk,de így alig haladunk. Hiába mondom a páromnak, hogy elegem van ebből az egészből ő teljesen másképpen gondolja. Szerinte az a dolgom,hogy itthon legyek és neveljen a gyereket és örüljek neki, hogy nem kell dolgoznom.Nekem ez egyáltalán nem öröm... Kilóra szedem a magnéziumot és néha ők nélkül türelmetlen vagyok,pedig a pici lányom nem ezt érdemelné.Nagyon sokat veszekszünk emiatt mostanában. Nem 8 óráról lenne szó,hanem csak 4-ről és csak 1 órát lenne nélkülünk azt is az egyik mamával töltené a többi 3-at apával lenne. Én meg mennék érte a mamához,ha végeztem. Úgy érzem, hogy megfakultam. Nem érzem magam jó anyának sem. Depressziós nem vagyok egyébként,mert tudok nevetni,mosolyogni őszintén és minden mérföldkőnek örülök,amit elért a kislányom. Úgy érzem, hogy én vagyok az,aki mindenki akaratának alá rendeli magát és próbál mindenkit boldoggá tenni önmagát meg teljesen elhanyagolja. Egyébként a párom nem egy rossz ember nagyon szeret minket és a lányával is rengeteget foglalkozik. Háztartásban is segít. Hogyan értessem meg vele,hogy hogyha minden egyes nap itthon kell lennem,akkor teljesen ki fogok készülni? Már így is állandóan belé kötök, pedig nem akarok.