Vissza szeretnék menni dolgozni, de ezt a párom nem érti meg. Mégis, hogy menjek vissza sértődés nélkül?

Én sem értelek meg mert fél év semmi hamar elmegy baba mellet ha nem létfontosságú a pénz. akkor inkább ha fontos az én idő.akkor 1-2 órára apjára biznám lányt és elmenék futni sétálni barátnözni .de dolgozni semmiképp sem

Munkahelyén ott kell lenni fejben testben is.

De ha te dolgozni akarsz menni menyél senki nem tart vissza .

Én az 1-2 éves kort megvártam és csak utána mentek bölcsibe én meg vissza dolgozni.de csak kb 6 órában .

Koszonom

Vegre valaki aki ugyan azon megy at amin en mentem anno 🙂

Igaz en az 1 eves gyerek mellol mentem vissza mert mar teljesen depis lettem az otthonlettol. Em bantam meg.

Most 17 a lanyom jo tanulo kedves rendes gyerek es a kapcsolatunk is jo.

Szoval nekem megerte.

Viszont az amit kaptam a baratoktol csaladtol az nem volt jo meg evekkel kesobb is csesztettek mert vissza mertem menni dolgozni reszmunkaido en...

A másik fele meg az,hogy aki ilyenen gondolkodik az nem anyának valo.Egy normális anya otthon neveli a gyerekét és kihasznál minden percet vele.Mivel az idő az gyorsan elmegy

Mikor ovis sulis lesz már nincs annyi idő egymásra.Én ezt az időt nem adnám semmiért.A férjem azt mondta ha két éves lesz a baba nem adjuk be bölcsibe,maradjon itthon amíg lehet.

"Egy munkahely nem terápiás csoport, aki nem tud megbízhatóan teljesíteni, annak semmi keresnivalója ott. Márpedig egy féléves pici mellett ez nem elvárható."

Kedves apuka! Te talán nem dolgoztál, amikor féléves volt a gyereked? Itt lenne az ideje felfognotok, hogy ti is ugyanúgy szülők vagytok, mint az anyák, és az anyák is ugyanúgy felnőtt emberi lények, mint ti. Van, akinek a munka fekszik jobban, másnak meg az otthonlét. Ez nem azon múlik, hogy valaki férfi-e, vagy nő. Azt írod, te árulásnak élted volna meg, ha a feleséged vissza akart volna menni dolgozni. Bocs, de ezen hangosan felröhögtem. Pláne annak fényében, hogy azt írtad, a feleséged GYED-e majdnem annyi volt, mint a te fizetésed, tehát valószínűleg ugyannyit, vagy többet keresett nálad, amikor dolgozott. Ha akart volna, miért ne mehetett volna vissza dolgozni? Maradhattál volna otthon te, anyagilag nem lett volna különbség, sőt, talán még több is jutott volna a kasszába így. A feleséged ugyanazt az anyagi biztonságot meg tudta volna teremteni, te pedig ez idő alatt lehettél volna a GYEREKEDDEL. Neked nem hiányzott, amíg dolgozni voltál? Te hogy bírtál minden reggel munkába menni, miközben otthon volt az a kicsi gyerek NÉLKÜLED? Ugye, milyen tök jó érzés, amikor bűntudatot keltenek az emberben, csak mert dolgozni megy? Jobb esetben a gyereknek két teljesértékű szülője van, és mindkettőnek fontos a vele töltött idő, valamint mindkettő képes ellátni a gyereket. Ez alól egyedül a szoptatás a kivétel, bár azt is meg lehet oldani némi kompromisszummal.

Különben az én férjem például boldogan cserélt volna fél-1 év után, csak sajnos nem tehettük meg, mert ő azért nagyságrendekkel jobban keresett nálam akkoriban, és éppen lakásvásárlás előtt álltunk, pedig mindketten benne lettünk volna, hogy egy év után csere, így mindketten 1-1 évet vagyunk otthon. Én nagyon sajnálom, hogy neki nem volt lehetősége hosszabb időt otthon tölteni a kisfiunkkal, amíg kicsi volt, mert ez neki is kijárt volna, és emellett én egy év után már szívesen vissza is mentem volna dolgozni. De nálunk sajnos nem volt se arra mód, hogy a férjem maradjon otthon, se arra, hogy részmunkaidőben menjek vissza, és addig nagyi, mert egyik nagyszülő se nyugdíjas még.

47., ezek kényszerhelyzetek. Ha valakinek ilyen jellegű vállalkozása van, az számol ezzel és előre egyeztet az apukával. Pl a kozmetikus, fodrász is ilyen, ha nem megy vissza elveszíti a vendégkörét, de ezeket mind tudja ő is és az apa is szülés előtt

Egy postai alkalmazott vagy ápoló vagy boltban eladó stb nem veszít semmit, ha nem rongyol vissza dolgozni legalábbis ilyen szempontból. Nem tudom, hogy a kérdező mit dolgozik, nincs is közöm hozzá, de egyertelmű, hogy apát meglepte ez az egész, nem erre számított.

Az én férjem is kiakadna ezen, mert nem ilyennek ismert meg, nem így szeretett belém ( és itt most nem egy 2 éves gyerekről beszélünk, mert akkor mártermészetes a bölcsi), pedig akkor szabadságom hogy csak na, oda megyek ahova akarok, akkor amikor akarok, bármikor vállalja a gyerekeket, iskolába is jártam, mosolyogva jatszott a gyerekekkel míg itthon idegbetegen szakdogát irogattam, egyszer nem mondta, hogy ne menjek fodrászhoz, barátnőhoz, tanulni, dolgozni később.

Nyilván az én apaideálom is ilyen ės én is kiakadnék, hasonló helyzetben. Állandóan hallgatom az anyukák panaszait azzal kapcsoltban, hogy apa nem segít, nem játszik a gyerekkel, nem érdekli, idegesíti, munkába menekül a család elől, pedig szülés előtt minden más volt, meg mindent megfogadott, elhatározott. Azért lássuk be, a nő is tudnak szép nagy meglepetésekkel szolgálni szülés utan!