Más hangulatát is ennyire befolyásolja az anyós?

Értem...de azért a házában jó lakni mi?

Hát lehet akkor saját lábra állni.

Külön élünk, kb 15 km-re egymástól, de így is baromi fárasztó. Soha nem szültem volna hozzájuk, pedig nagyon erőszakoskodtak. Sógoromék még ott laknak és megkeserítik az életüket, pedig teljesen leválasztott külön lakrészük van és még gyerekük sincs.

Egyébként nem rosszindulatúak, csak iszonyú egyszerűek és attól, hogy a gyerek otthon lakik nem számít nekik, hogy az a gyerek már 30 éves házas ember, akkor is kötelességüknek érzik, hogy mindenbe beleszóljanak minden szinten (pl bejárkálnak hozzájuk ablakokat nyitni vagy csukni...).

Nekem már attól gyomorgörcsöm van ha látom, hogy ők telefonálnak. Mindig van valami rohadt jó, abszolút kéretlen tanácsuk, amit anyósom tudott a terhességem alatt még fokozni is. Tekintve, hogy fodrász, gyakorlatilag minden egészségügyi problémámat kibeszélte a vendégekkel majd visszamondja, hogy "az egyik vendég azt mondta".... Én nem is tudom, hogy ez a pletykálkodás milyen magas fokozata, de valahogy már beállt az agyam arra, hogy a "hogy vagy" kérdésre csak annyit mondok, hogy "megvagyok", mert bármi mást mondanék 2 nap múlva a fél falu tudna róla.

Talán nem kellene anyósék lakásába szülni, és ott élni a gyerekke! Gyűlölöm az anyósomat, de eszem ágában nem volt hozzájuk költözni, még a gyerekem miatt sem! Inkabb húgomnál lakunk, a közös lakasban a parommal es a gyerekkel!

Költözzetek el, mint ahogy mar sokan irtak is, nem is ertem azokat, akik anyósékkal élnek. Ott mindig ilyeneket hallani, ez szinte szokásos.

Na akkor ezt kapjátok ki. Anyosom a szomszédom, apósommal 1 telken dee külön házban élünk. Éltünk anyámmal, na az borzasztó volt. Olyan a leirasod, mint sogornome csak ott idosebb a baba. Ok oda szultek en nem akartam ezt a sorsot magamnak. Szoval 1 tanácsom van:

Költözzetek, azonnal!