Anyák, akik egyáltalán nem akartatok gyereket, de lett! Megbántátok? Ha visszatekerhetnétek az időt, máshogy csinálnátok?

Aki egyáltalán nem akar gyereket, az gondoskodik róla, hogy soha ne is legyen. Besikerülni csak felelőtlen embereknél szokott, akik csesztek az egészre. Kiszakad a gumi és nem veszitek észre? Nem atomrészegen kell csinálni. Minden sokkal nedvesebb lesz, forróbb, a férfit egyenesen vágja a kiszakadt gumi ami korábban szorított, kiszakadás után meg már nem. Lehetetlen nem észrevenni, ha az ember magánál van, vagy nem akar titkon gyereket. A bejutott sperma se párolog el hanem zutty, kijön és egész nap szivárog nagyon is jellegzetes szaggal.

Bár itthon nem rendelkezhetsz szabadon a saját testeddel, de nem olyan messze innen magánban elérhető a vaszektómia és a laparoszkópia is. Melyik olcsóbb: nem kívánt gyerek, vagy az egyszeri műtét ami teljesen veszélytelen, de 100%-os megoldás kb kilencvenezerért? 18 évesen már megcsinálják és nem akadályoznak törvényekkel.

Csak annak lesz véletlenül gyereke, aki akart is gyereket.

Én szerettem volna babát, de nem ilyen korán. Egy vizsgálat alkalmával azt mondta az orvos hogy sohasem lehet gyerekem. De fiatal vagyok így azért szedtem fogamzásgátlót a biztonság kedvéért. Ennek ellenére egyszercsak nem jött meg 2 hónapig. Nem idegeskedtem előbb mert volt ilyen máskor is. Csináltam egy tesztet negatív lett. Elmentem az orvoshoz kinevetett hogy mit akarok megmondta, hogy nem lehet gyerekem. Kiderült hogy 9 hetes terhes vagyok. Valami beindult amikor meghallottam a szívhangját és a férjem nagyon szeretett volna babát így megtartottuk.

Egész terhesség alatt nem voltam oda hogy húú babám lesz. Mikor megszületett császárral őszintén nem is tudtam rá gondolni annyira fájt a vágás. Eltelt 1-2 hónap mire összerázódtunk. Nem volt könnyű. Most sem az de mostmar bármikor az életemet adnám érte. Többször volt hogy megkérdeztem anyát hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni ő pedig válaszolt hogy látod látod megmondtam. Mostmar elválaszthatatlanok vagyunk a kislányommal és remélem így is marad most 9 hónapos :)

Hogy csinálnám e másképp vagy megbántam e? Határozottan nem. Valószínűleg több pénzem lenne elkölteni hülyeségekre és több időm lenne a házimunkára, pihenni stb de nem lenne teljes az életem.

Az egyik barátnőm egyetem alatt mondogatta, hogy nem akar egyáltalán gyereket, de még a diploma előtt becsúszott. Megtartották, össze is házasodtak a barátjával (több éve jártak már). A második gyerek már tervezetten jött, szóval nem úgy tűnik, mint aki nagyon megbánta volna ;). Egy másik barátnőmnek szintén egyetem alatt jött össze, nem tudom, később akar-e gyereket, de akkor nem, mert viszonylag rövid ideje járt még az apukával és egyébként is bizonytalan volt a helyzete. Felmerült az örökbe adás, ez ellen a nagymama tiltakozott, mondván, hogy akkor inkább felneveli azt a gyereket. Az anyuka és az apuka végül úgy döntött, megpróbálják közösen. Eddig egész jól megy nekik, már iskolás a kislány :).

Sajnos olyan is van a baráti körben, akinek a gyerekkorára rányomta a bélyegét az, hogy nem értette, az apja miért szereti az öccsét, őt pedig miért nem. Felnőtt korában egy elszólásból tudta meg, hogy "besikerült" mástól. Ezek után meg tudom érteni, hogy nem szeretne saját gyereket (max. örökbe fogadna). Egy másik ismerősöm viszont bármit megtenne a nevelt lányáért. Úgy fogalmazott, hogy neki egyből lett egy 3 hónapos lánya, mert akkor ismerkedett meg a későbbi feleségével. A kislány és a környezetük előtt sem titkolják, hogy más az apukája.

Édesanyámat nem akarta a mamája csak az apja. Utóbbi még a születése előtt lelépett, a nagymamám viszont szeretetben felnevelte, később pedig jó nagymama lett. A szüleim szerettek volna gyereket, de nem ennyit. Én csak simán rosszkor jöttem, az öcsém sokadikként és védekezés ellenére. Na, ő lett a legéletrevalóbb! A szeretetben és másban sem érzek különbséget, hogy kit akartak nagyon, kit kevésbé a szüleim.