Óvodás gyerekkel / munka nélkül?

Utálom, amikor ezen stresszelik egymást a nők. Szar vagy ha hamar mész, szar vagy ha későn... Szerintem a te dolgod, de gondold át, hogy ez jó-e neked is. 8-10 évet otthon lenni elég borzalmasnak hangzik. Nem tudom, hogy milyen végzettséged van, de én ennyi kihagyott idő után sosem kapnék újra állást a szakmámban.

Ismerek 2 ilyet is, de nekik 3 gyerekük van. Addig maradtak, amíg a legkisebb lett kb 8. Az egyik most közgázos diplomával ruhákat hajtogat meg pakolgat egy boltban. Ezt nem rossznak mondom, imádja a gyerekeit és látszik, hogy ma sem csinálná másképp, de ehhez kell egy személyiség. Én spec megőrülnék ettől és sosem vállalnám be. Ha te is olyan vagy mint én, akkor neked sem lesz jó. Ha szeretnél dolgozni, akkor nézz részmunkaidőt, otthonról végezhető dolgokat, bármit. Ha nem szívvel lélekkel maradsz otthon, hanem kényszerből, akkor nem sok időt adok neki, hogy frusztrált/mártír/házisárkány/mindenen problémázó anya legyél (személyiségtől függ, hogy melyik), ami senkinek sem lesz jó.

Szintén nem szimpi, hogy neked egyedül kell hozni, vinni, mindent megoldani. A férjed egyik nap sem dolgozik úgy, hogy be tudja vállalni?

Majd 2,5 hónap nyàri szünetet segítség nélkül megoldani egyenlő a nullàval.

Oviban ugye azért nem volt ennyi szünet, be lehetett vinni.

Tehàt mint írtam, mostmàr így màjus közepén fölösleges is próbàlkoznom, mert itt összvissz kettő tàbor fog indulni, az is ugye csak 1-1 hét, a maradék időben kire hagyjuk?

Hiàba, hogy 9,5 éves, önàlló és megbízható kislàny, egész nap nem lehet egyedül.

Biztonsàgos falu, biztonsàgos hàz, nem omlana rà a fal stb, de egyedül egész napra akkor sem hagynànk még.

Gondolom a gyàmügy sem dicsérne meg.

Értem, szóval azért haszontalan a vàlaszom, mert nem élnek a nagyszülők, egyedül meg nem hagyom, és megtehetjük, hogy itthon maradjak?

Ez érdekes gondolkodás...