Ha van egy otthonotok, napirend, rendszer, életritmus, bevállalnád, hogy másokkal összeköltözöl munka vagy egyéb hivatalos miatt kicsi gyerekkel?

én megszoktam hogy csak mi vagyunk, van magánéletem, intim szférám, ha van kis időm nyugodtan lógathatom a lábam stb

Párom akarja hogy anyósékhoz költözzünk jó messzire.., ahol másik 2 testvére is van, zajlik az élet haverok, buli fanta(közepes családi ház, lenne külön szobánk...)mert feléjük sok a munkalehetőség, vagy magasabbak a fizuk, valami ilyesmi a fő érve, meg hogy a hugával biztos elsőre "öribarik" leszünk.

már nem azért, de én kamaszként, később hajadonként szívesen éltem kollégiumban, meg külföldön szobákba elszállásolva(érdekes, hogy lopnak kint a magyarok egymástól, csak megjegyeztem..)meg tesóméknál is szobát bérelve, stb de így felnőtt fejjel, pláne anyaként, örülök, hogy van külön, saját önálló, életem. kicsit úgy érzem éjjel ki se mernék menni ha pisilni kell, mert az egész ház tudná, vagy a konyhába ha úristen teát akarok inni hajnal 1-kor, vagy reggel megjelenni kócosan, felpuffadt szemmel, de úgy ezek csak hagyján, nehezmre esne egyszerűen másokkal élni, alkalmazkodni, és még bájcsevegni is, vagy gyütt főzőcskézni, stb.

más simán hagyna csapot papot?