Vállaljak babát 20 évesen? Párom gyermeket akar.
20 éves másodéves egyetemista vagyok. Párom 23 éves, dolgozik, nagyon jól keres. Elmúlt időben rengeteget beszél a babavállalásról, szinte bármit megtenne azért, hogy 9 hónap múlva babánk szülessen.
Én nem az a típusú nő vagyok, aki szeretné, hogy eltartsák. Ezért fontosnak tartom, hogy elvégezzem az egyetemet, ami még legalább három és fél év, valamint legalább egy évet dolgozni is szeretnék pici baba előtt. Párom annyit nem szeretne várni. Félre értés ne essék. Imádom a piciket és szerintem jól bánok velük, a testvéreim gyermekeivel rengeteg időt töltök, így kevesebb időm jut a tanulásra és egy saját baba mellett nem tudnék tanulni. Mindenki szerint jó anya lennék ilyen fiatalon is. Mit tegyek?
Remélem eldugod előle a bogyód!
Amúgy ha nem akarsz még, akkor ne szülj. Ha elvégzed a sulit és dolgozol 2-3 évet, akkor is fiatal leszel, és legalább ha valami gebasz van, akkor van munkád, pénzed stb.
Olvasgass itt kicsit vissza a gyakorin, mikor kérdezik, hogy mikor jön a gyes, meg a családi pótlék mert ugye végzettsége nincs, munkája meg sosem volt mert hát ugye szülni akart, 18-20 évesn. És ha a kedves 23 éves apuka elhagy akkor mi lesz? Visszamész a szüleidhez a gyerekkori kis szobádba? És tengődsz a családi pótlékon?
Fejezd be az iskolát, aztán dolgoz ráérsz még szülni.
Engem is elhagyott az exem amikor kicsi volt a baba, pedig már 40-en felül volt, azt mondta inkább még élni akar. Én 35 évesn szültem egyetemi végzettséggel 15 éves munkaviszonnyal úgyhogy így nincs gondunk.
Nem a korod miatt beszélnélek le, egészen más miatt.
Szintén 14 voltam, mikor összejöttünk. 20, mikor terhes lettem tőle, ő pedig 23 (majdnem 24).
Hozzáteszem, beszéltünk róla, nem becsúszott.
24 voltam, mikor kezdtem érezni, hogy nem okés az egész, aztán szét is mentünk. Az ok összetett, de amire kitérnék, és téged ez pont érint:
Első kapcsolat gondolom neked is, gyerekfejjel, értetlenül valakivel összejöttök. Oké, szép dolog a szerelem, a fiatalság, az együtt töltött hosszú évek, de...
Sok esetben pont ez üt vissza (mint nálunk is történt). Az évek alatt formálódik az ember, alakul, és nem biztos, hogy az a 2 ember egy irányba változik, nem biztos, hogy ugyanaz az elképzelésük, az életfelfogásuk (ami valljuk be, 14 évesen még nem igen van az embernek.) Magyarul széthúztok, 2 felé. Ez az egyik.
A másik a tapasztalatok hiánya. Csak ő volt, senki más, és bár erre is sokan azt mondják, elhatározás kérdése, tudat alatt ez ott lesz, hogy milyen lehet más, milyen lehet mással, stb.
És esélyes, hogy nem lesz jó vége...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!