Most mit csináljak? Elhalt a babám!

Nagyon sajnálom, ami veled történt, még olvasni is szörnyű nem hogy átélni.

Azt megtudtad, hogy mi lehetett ennek a szörnyűségnek az oka?

Nagyon sajnalom.Megkonnyeztem a kommentjeidet.Baratnom is 5-szor elte at ezt viszont mar van egy gyonyoru 3 honapos kislanya.Gyaszold meg a kisangyalkadat es hidd el,O nem hagyott el teged,mindig veled lesz es fog kuldeni hamarosan egy kistesot.

Gondolok rad!Sok erot nektek!

1 eves kisfiu anyukaja

Tegnapelőtti 20:32-es vagyok

Gondoltam ám Rád Te Drága!!! Fáj a szívem Érted és a Kisbabádért. :( Én is napokig zokogtam megállás nélkül, aztán azt mondtam, hogy nem érdekel, akkor is lesz kisbabám!!!! Néhány hét elteltével vettem a bátorságot és vettem egy kis ruhácskát egy turiban. Olyan jó kedvem lett tőle, valahogy erőt adott. Voltak akik furán néztek rám, de én mondtam, hogy majd a következővel úgy sem lesz semmi baj. Ha mégis, akkor meg majd elajándékozom... persze ezt csak mondtam, mert magamban éreztem, hogy ez így nem maradhat!

Engem sokan próbáltak nyugtatni, hallottam érdekes dolgokat: az egyik, hogy vetélés/abortusz után a test még "emlékszik" az előző terhességre, ezért hamarabb megfogan újra a baba! Szívből kívánom, hogy így legyen, amint lehet, újra terhes légy! A másik, hogy a szervezetben évek alatt felgyülemlett mérgek az első baba távozásakor kitisztulnak a szervezetből, így a következőnek már "tiszta a terep". A dokibácsim azzal vigasztalt, hogy szedjem a terhesvitamint, töltsük fel a szervezetem és a következőnél már semmi baj nem lesz! Nálam bejött, ahogy letelt a 6 hét várakozás, kontroll, egyből terhes lettem! Te talán meg fogod tudni, hogy mi is volt igazából a baj, nekem sajna nem tudtak mondani semmit, csak hogy vagy beágyazódási probléma, vagy fejlődési rendellenesség, vagy ilyesmi. És csak egy UH alapján már másnap műtöttek is (altatásban). Sajnos így mai napig bennem van a kétely, hogy talán nem is volt, csak elnézték. Pedig a vizsgáló doki mondta, hogy ilyen idős terhességnél (9 hét) már nem lehet tévedés. Te elbúcsúzhattál a kisbabádtól, talán ez kicsit megnyugtat. Mai napig sokat gondolok az elsőre és talán azért érint nagyon érzékenyen, ha ilyet hallok. Most is könnyezem...

Igazságtalannak tartom, hogy ilyen történhet, amikor van egy szerető pár, éveket várnak babára, minden szépen alakul és egyik napról a másikra valami tönkremegy.

Bocs a hosszú írásért...

Teljes szívemből kívánok neked mielőbbi gyermekáldást, boldog, egészséges terhességet és szép hosszú életet!!!!

Jaj de nagyon sajnálom. Sokat gondolok Rád, elképzelni sem tudom mit érezhetsz. Remélem, hogy tényleg hamarosan helyrejössz testileg-lelkileg, és újra egy babácskát hordhatsz a szíved alatt.

Néha-néha majd érdeklődöm, hogy hogy vagy.

Fel a fejjel, és sok erőt Neked, Nektek.

Kedves Kérdező!

Őszintén sajnálom, ami Veletek történt!

3 éve 3 napot kaptunk a kisfiammal, aki problémamentes terhesség után, időre született:( Nála többrendbeli szívfejlődési rendellenességet állapítottak meg, menthetetlen volt:( Azóta tudom, mi az igazi veszteség. A fájdalom enyhül idővel, de mindig hiányozni fog.

20 hónapja azt is tudom, hogy az ember nemcsak fájdalmában ejthet könnyeket, hanem akkor is, amikor szavakba már nem önthető a szeretet, amit gyermeke iránt érez:) Itt van velünk a makkegészséges, csupa élet második fiam, aki miatt érdemes továbblépni. Nem mondom, hogy mindig könnyű, mert felejteni nem lehet, (és szerintem nem is kell), de ma már tudok BOLDOG lenni.

Kívánom Neked, hogy amikor eljön az ideje, Te is boldogan ölelhesd magadhoz édes, kicsi babádat!