Ilyen kis korkülönbséggel 4 gyerek? Milyen anya lennék, hogyha már most ellenük vagyok, és úgy érzem, képtelen lennék ismét feladni mindent?
Két kislányunk van, a nagyobb most májusban lesz 3, a kicsi márciusban 1 éves. Pont mondtam a férjemnek, hogy nemrég kezdtem el igazán élvezni a két gyerekes életet, az első 5-6 hónapban igazából csak azt akartam, hogy mindannyian túléljük a napot… Szörnyű volt az első félév, pedig egyik gyerekünk sem problémás, vagy sírós. De nagyon megviselt engem, a páromat és a kapcsolatunk sem volt zökkenőmentes. Ezért meg is beszéltük, hogy hiába 3 gyereket terveztünk, most egy időre jó nekünk négyesben, és a 3. babaprojectbe csak akkor vágunk bele, ha már a kicsi is 6-7 éves lesz. Fiatalok vagyunk (26 évesek), szeretnénk most egy kicsit élvezni az életet, utazgatni, egymással és a barátainkkal foglalkozni. Végre a gyerekek is eljátszanak egyedül, a kicsit is rábízhatom másra hosszabb időre (eddig nagyon matrica volt). Nagyon kellett már, hogy levegőhöz jussak.
Azonban terhes vagyok, ráadásul ketten vannak. Igazából még most is sokk alatt vagyok/vagyunk, teljesen kétségbeesve. Úgy érzem, hogy négy gyerek teljesen meghaladná a képességeinket, főleg ilyen kis korkülönbséggel. A szüleink még aktívan dolgoznak, tehát annyit tudnak segíteni csak, mint jelenleg. Meg arra nem is alapoznám a gyerekvállalást, hogy majd más úgyis segít… Bébiszitterekkel kapcsolatban bizonytalan vagyok, eddig 2 volt, de nem jártunk sikerrel velük. Én is szeretnék a szakmámban dolgozni, elhelyezkedni (szülés előtt diplomáztam), de négy gyerek mellett erre nagyon kevés esélyt látok.
Félek, hogy lelkileg sem bírnám azt, hogy ismét nincs időm semmire és senkire, nem tudok kikapcsolni, pihenni, sőt, még csak az utcából kimozdulni sem. Most kezdtünk el megint programokat csinálni, kirándulni és ha arra gondolok, hogy megint a folyamatos mókuskerék, éjszakázás, babasírás vár rám, elsírnám magam legszívesebben. Ezért sem tudom, hogy mégis milyen anyjuk lennék, hogyha már most, amikor még a hasamban vannak, ennyi ellenérzésem van irántuk.
Viszont félek, hogyha elvetetem őket, akkor ha a lányokra nézek, folyton ők jutnának eszembe, hogy vajon hogy néznének ki, milyen lenne a kis személyiségük, stb.
Aki volt hasonló helyzetben, hogyan döntött, mi alapján? Nem azt kérem, hogy Ti szavazzátok meg, mi legyen, egyszerűen hasonló helyzetben lévő nők válaszai érdekelnének.
válasza: válasza:Szívesen lennék a helyedben! ☺
Nem viccelek, ez komoly!
Nagyon szerettük volna, ha kis korkülönbséggel nagy család lehettünk volna!
Szerintem ne aggódj előre, lehet két nyugodt gyermeked is, nem biztos hogy sírósak lesznek.
Az első évek valóban lemondással járnak, de néhány év múlva jókat fognak együtt játszani, nem kell neked szórakoztatni őket. Közeli életkoruk miatt jó barátok lesznek.
Ha elveteted őket, mit mondasz majd a már megszületett gyerekeidnek, hogy a testvéreik miért nem születhettek meg? Mert nyűg volt a gyerek? És miért pont ők születhettek meg?!
válasza: válasza:nekem nincs tapasztalatom, de oszinten szolva igy gyermektelenul a sima ikres babazastol is megijednek, nemhogy ehhez meg plusz ket nagyobbacska kicsi gyerek. Nekem a 4 gyerek eleve sok lenne, bar en mindig is csak 2tot terveztem.
Teljesen megertem, hogy az abortusz utan mindig a meg nem szuletett babakra gondolnal, szerintem iszonyu lelkiismeret furdalasod lenne, persze ezt is fel lehet dolgozni, akar pszichologus segitsegevel....a ferjed mit mond? ! gyereket persze hogy nem lehet egyedul nevelni, kell az o segitsege, tamasza is. Es anyagilag birnatok a 4 gyereket? Eleinte meg lehet 3 gyerekre kell majd pelus...
Viszont nem is lehetetlen kuldetes, persze nem idealis, miutan mondtad, hogy most kicsit elvezni szerettetek volna az eletet, de hat a sors sokszor maskent intezni a dolgokat, es ami eleinte rossznak tunik, vegulis atertekeljuk, es sokszor radobbenunk, nem is lehetett volna jobb maskent. Bar nem ide tartozik, de ismerek olyan esetet, ahol a kezdo orvos ugy kaparta ki a not abortuszon, hogy a no vegulis terhes maradt, egeszseges gyereke szuletett, aki azota mar felnott 30as, az anyuka meg mindig ahhoz a nogyogyaszhoz jar es nem gyozi aldani erte, amiert igy esett a dolog, nagyon szereti a gyereket es nagyon jo a kapcsolatuk.
Az egyetemen volt egy nagyon bajos, csinos, hihetetlenul okos es intelligens professzorno, egyetemi kutato, orvos, akinek 4 felnott gyereke van, a karrierje elejen szulettek a gyerekek, miattuk ment kutato palyara, szerinte ezt konnyebben lehetett csinalni mint a klinikai orvoslast. Ez egy pelda, hogy a 4 gyerekkel is lehet karriert epiteni. Bar biztosan volt segitsege.
Egy kolleganom orvos, mikor a 4. gyerek szuletett, a legidosebb meg ovis volt. O meg mindig anyasagin van, segitseguk nincs, nem tudom mikor jon vissza, de a fonoknonk eleve azzal szamol, hogy folyton otthon lesz a betegeskedo gyerekekkel.
Szerintem ne add fel a bebiszitter keresest, ha megengedheted magadnak, akkor igenis elj vele, biztosan talaltok idovel megfelelot. Ha nagyon nem birod a helyzetet, a legidosebb kislanyt mar kuldheted oviba, esetleg a kisebbeket is bolcsibe, es mehetsz ujra dolgozni, akar reszmunkaidoben, hogy egy kicsit felnott eleted is legyen, felnott emberek kozott mozogj.
Barhogyan dontesz is, az elejen nehez lesz, de kesobb meg egyre konnyebb, remelem sikerul meghozni a legjobb dontest.
válasza:Kolléganőm volt hasonló helyzetben, csak náluk 4. és 5. baba lett. Azt mondta már szülés előtt szülés utáni depressziója volt. Iszonyúan megszenvedték a legelejét, nekik se volt segítségük, de meglepően hamar beállt a napi rutin, a kicsit se voltak problémásak, kb sosem sírtak, nem folytak egybe az etetések és a pelenkázások amivel az ikreseknél riogatják az embert...
Összességében amennyire rettegtek tőle annyira lett jó buli a végére. Csak a logisztika volt nehéz a babakocsi kavalkádban, de ezt is hamar kitapasztalták.
10 évesek már a lányok, nagyon összetartó, szép család lett belőlük.
válasza:Igen, én is úgy érzem, hogy már most depressziós vagyok, pedig nemrég szembesültünk ezzel csak. Önzően hangzik, de magamat is féltem, mert még most is nagyon kimerült vagyok, és ha még ehhez jönnének újra az éjszakázások, egész napos itthonlét, és társai, akkor úgy érzem, teljesen tönkremennék. Plusz ugye ez anyagilag is többet jelent, mert kell egy 3. autó, az 8-10 millió. A házunk sem ennyi emberre lett tervezve, és hiába vannak el még az elején egy szobában, idővel úgy is kell minden gyereknek saját hálószoba, plusz így az emeleten lévő fürdő sem elég, így a házat is bővíteni kell (ami amúgy most nyárra lett kész). Nincsenek szerencsére anyagi gondjaink, de én is vágytam már arra, hogy rendes munkám legyen, és kicsit kiszakadjak az itthoni légkörből (a kicsi ősszel kezdi a bölcsit).
Igazából nagyon "lutri" ez, hogy majd lehet nem sírnak, lehet hamar lesz napi rutin. A nagy nálunk álombaba volt a kezdetektől, de tényleg. Emiatt vállaltuk be a másodikat ilyen hamar, vele viszont már voltak problémák. Pl. az elején már akkor hatalmas, vigasztalhatatlan sírások voltak, ha nem rajtam, vagy a kezemben volt. Még a mai napig velünk alszik. Az étkezés is mindig problémás volt, és ez a hozzátáplálással sem javult sokat. Rengeteg időbe telt, mire akár anyukámékkal el volt és nem sírt pár perc után. Tudom, hogy ilyen egy "átlag" baba, de nekünk nagyon nehéz volt és élek attól, hogyha most duplán jönne ugyanez, azt nem bírnánk ki. A kapcsolatunk sem, a gyerekek sem. Szóval tele vagyok félelemmel és kétséggel.
válasza: válasza: válasza:Bár nincs tapasztalatom, teljesen átérzem a félelmeidet.
Az én gyerkőceim 19, 12 és másfél évesek.A magy nem velünk él.Ráadásul lassan 41 éves vagyok...rettegek tőle, hogy teherbe esek.
De nálam az abortusz nem opció.Képtelen lennék rá.
Sok erőt kívánok nektek, bárhogy döntsetek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!