Ti spórolnátok a gyerekeiteken, hogy házat építsetek, ha van stabil lakhatásotok?

A kérdező által felsorolt példák közül néhány bizony jogos sérelem, néhány viszont valóban nem az igazi nélkülözés kategóriája, ezek nem okoznak nagy hiányérzetet egy gyermek életében, ha egyébként minden más rendben van (így én is arra szavazok, hogy a kérdező más sérelmeket görget maga előtt).

Az, hogy lány létedre a bátyádtól megörökölt használt dolgokat kellett hordanod, valóban nagyon rossz lehetett, egy bimbózó, érésben lévő kislány majd nagylány lelkének ez komoly sérelem. Ugyanez a helyzet a közös fürdővízhasználattal, ami nettó sóherség.

A gagyi, rossz minőségű ételeket már nem is kommentálom, szerintem -kétgyermekes anya számára - a saját gyermekem ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn, ha szennyel etetem, holott megtehetném, hogy minőségi ételt adjak Nekik. "Az vagy, amit megeszel." Ezen mottó jegyében etetem a gyerekeimet.

Az említett példákból talán még a gyerekszoba, a bútorok hiányát emelném ki, az is egy olyan tétel, amit egyszer kell megvenni, arra mindenképpen áldozni kell egy szülőnek, további kiadásokkal viszont nem jár.

Az utazás, éttermekbe járkálás hiánya viszont szokás (és esetleg igény) kérdése, ha egy gyermek nem tudja, hogy milyen étteremben vacsorázni, nyaralgatni, külföldre menni, annak nem fog hiányozni az ilyen élmény. Persze, minél nagyobb egy gyermek, annál inkább ráeszmél, hogy a társa évi kétszer nyaral külföldön, míg ő egy nyomorúságos étterembe sek jut el. Tehát egy bizonyos korig még nem keserítik meg a gyermek életét az ilyen hiányérzések, egy bizonyos kor fölött viszont elkerülhetetlenül szembesül azokkal.

És akkor a főkérdésre válaszolva: nem, nem vágnék bele olyan projektbe (még a gyerekek érdekében sem), ami hosszú távon hoz majd eredményeket, addig viszont a gyermekeim szűkölködnek, állandó hiányt szenvednek.

A 80-90-es évek (felteszem a kérdező a harnincas éveiben járhat, tehát akkoriban volt gyermek) építkezései sokszor hosszú éveket vettek igénybe. Ha a hőn áhított családi ház érdekében minden mást a háttérbe szorítok, és nélkülöz a család, pont a gyermekeik legértékesebb gyermekéveit veszem el. A gyermekkor soha nem tér vissza, amit megadtunk a gyerekeinknek, ők abból táplálkoznak felnőttként. A figyelem, az élmények, az ingerek csak a javára válnak egy gyermeknek, sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle sikeres, a világra nyitott felnőtt.

A mi példánk: a gyerekeink 4 és 6 évesek. Stabil egzisztenciával rendelkezünk. Tavaly úgy döntöttünk, eladjuk a lakásunkat, sikerült is jó pénzért, és most összel elkezdtünk építkezni. Úgy vágtunk bele ebbe a projektbe, hogy osztottunk-szoroztunk, és tudjuk, hogy az építkezés költségei mellett is meg tudunk adni mindent a gyermekeinknek, semmiben nem szenvednek hiányt. Ha az építkezés miatt annyira meg kellett volna húzni a nadrágszíjat, hogy nem jut minőaégi ételre, ruházkodásra, nyaralásra, minőségi programokra, nyaralásra, bizony naradtunk volna a jól bejáratott életünkben, és megvártuk volna a megfelelő pillanatot, hogy belevághassunk az álmaink megvalósításába.

Hát, érdekes kérdés. Mondjuk mi 20 éves koromig egyáltalán nem voltunk nyaralni, belföldön sem, 18 évesn a se tudtam mi az a Balaton, mi is tesómmal egy szobában voltunk, és az összes ruhám német turkálóból volt , pedig akkor, 25-30 éve még nem volt divat a turkáló.

Nekem boldogságot okozott, hogy volt kertes házunk, és voltak kutyáim, nekem ők voltak a mindenem a legjobb barátaim, társaim. Egyébként meg a német turkálós ruha kifejezetten jó volt, senkinek nem volt még akkor pl. Mustang nadrágja annak idején , kivéve nekem ebből a turkálóból. Én inkább mindig az együtt töltött időt hiányoltam, ezt próbálom pótolni most a saját fiammal. Ez a legfontosabb, nem pedig a nyaralás , a ruha , a kaja. Nálunk is mindig rántotthús volt, nincs abban semmi rossz.