Ezen ugye más is kiakadna, nem csak én reagálom túl?

Tegnap úgy volt, hogy a lányom unokatestvére nálunk alszik (a lányom 7 éves, az unokatesó 18). Rajongásig szereti a lányt, hétköznap is folyton róla beszél, fel kell hívni, rajzol neki. Már szerda óta kérdezgeti, hogy mikor jön már, ugye sokáig marad, ébren lesznek majd biztos sokáig, egész héten ezt várta. Erre tegnap bejelenti az unokahúgom, hogy jaj ő mégsem alszik itt, mert mégis hazajött a barátja már pénteken az egyetemről, és vele mennek moziba, meg nem tudom hova. Mondtam, hogy hát jöhet mozi után is, beengedjük. De hogy nem, mert még utána lesz más programuk is, hajnalban meg már csak nem jön... A lányom sírt egész este, hogy ez meg lett ígérve, és hogy ő ezt mennyire várta. Borzasztó volt ezt így látni. Ráadásul mindig csak a kifogások, ha valamit kitalálnék. Pl. mondtam, hogy akkor aludjon itt ma. Az sem jó, mert mennek hozzájuk vendégek, meg nála alszik két barátnője. A lányom erre megörült, hogy ott alszik náluk ő is, az unokahúgom erre kezdte, hogy ez most "nagylányos" program lesz, és hogy amúgy sem tudna hol aludni a szobájában.

Az unokahúgom kihagy egy évet, nem kezdte el az egyetemet. Itthon van, konkrétan nem csinál semmi értelmeset. Mondtam, hogy nekem jól jönne a segítség, hozni-vinni a gyereket, leülni vele tanulni, vagy amíg csinálom itthon a dolgomat, foglalkozni vele, elvinni valami programra. De hogy ő erre nem nagyon ér rá, mert elég elfoglalt, de semmi konkrétumot nem mondott. Csak nem értem, mitől olyan elfoglalt, mert se nem tanul, se nem dolgozik. Van jogsija, autója, nagyon nagy segítség lett volna, ha esőben, hidegben nem biciklivel kellene a gyerekért menjek, vagy kullogni a buszhoz. A lányom is örült, mikor mondtam ezt neki, mint opció.