Két gyerekem van és soha semmiben nem fogadnak nekem szót. Mit tegyek?

Akkor rossz szakemberekhez mentél (rendes pszichológusok voltak?), ahhoz, hogy észrevedd, hogy nem figyel rád, nem kell 10 meg 15 alkalom, a 3. után is ott lehet hagyni, ha nem szimpatikus. Léteznek jó szakemberek, meg kell találni. A saját önbizalmadat, önerődet kell visszahoznod. Akkor az már sugárzódik a gyerekek felé faksznik nélkül.

Dolgozol? A munkahelyeden milyen a közérzeted?

Kérdező, nem én írtam az otthagyás példát de a kettő között az a különbség hogy az egyikben rólad van szó a másikban pedig az óvodáscsoportásokról, nagyon nem ugyanaz a kettő. ( a pizsamaban vivés ügyben )

Azt hiszem neked mindenképp segítség kell.

Vannak elvek, amiket felülírnak a gyerekek.

Szólnék 2-3x, ha semmi én tuti felöltöztetném őket. Nem éri meg a több órás vita. Előbb utóbb rájönnek, hogy úgyis az lesz, amit kérek.

Szerintem pozitívan kéne hizzáállnod a dolgokhoz. Tudom, mis6tanra már nehéz, holnap új nap, próbáld másként.

Ne kiadd az utasítást, hogy "Öltözz!", hanem próbáld motiválni őket. "Gyere, Pistike, melyik pulcsit szeretnéd? A pirosat vagy a zöldet?" "Nézd, itt az új nadrág, amit a nagyitól kaptál. Nézzük meg, hogy áll rajtad." Mivel ketten vannak kehet verseny is: "Na lássuk, vajon Mariska, vagy Jucika tudja hamarabb felvenni a szoknyáját!"

Evésnél se csak szólj, hogy kész a kaja. Mondd, hogy elkészült a fincsi húsleves, ugye hogy azt mennyire szeretik? Ha gyorsan jönnek, még meleg lesz.

Ha mindig minden miatt üvöltesz, akkor úgy lesznek vele, hogy tök mindegy, mit csinálnak, te csak ordítasz, akkor meg minek fárasszák magukat.

A szemükben szép lassan átváltozol valam fura, hangoskodó nőszeméllyé, akinek semmi sem jó.

A jutalmazással is következetesnek kell lenni. Nem elég kétszer azt mondani, hogy ügyes vagy, Józsika. Ha olyat csinál, ami jó, akkor mondd neki, különben nem tudja.

"De ügyes ez a Lacika, hogy egyedül felvette a pólóját! Nahát!" "Hú, Katika, te még a tesódnak is segítsz felvenni a cipőjét? Milyen kedves vagy!"

A pakolás meg... Biztos olyan nagy baj, ha nem kerül minden kis sz@r a helyére? Ha kivittek néhány játékot a szobájukból, azt vigyék vissza, a többi meg ne legyen útba. Legyen kijelölve pár nap a héten, amikor rendet raktok, de ennyi elég.

Fürdéshez vegyél egy gumikacsát, aztán mikor legközelebb hívod őket, mondd hogy vár rájuk meglepi a fürdőben, amivel majd játszhatnak a kádban.

Nehéz lesz ezt elkezdeni, de ha sikerül, akkor ők is boldogabbak lesznek és te is, magadtól fognak jönni az ilyen dolgok.

Fontos, hogy a jutalom ne mindig tárgy legyen, egy kedves szó, puszi, ölelés sokkal jobb, de persze néha kaphatnak valami apróságot is.

Nekem úgy tűnik, hogy ők ketten kijátszanak téged. Próbáld elkülöníteni őket, és versenyezzenek. Pl. az egyik a szobájában öltözik, a másik a nappaliban. Ne lássák, hogy mit csinál a másik. Aki elöbb kész, az nyert. Így ő választhat aznap, hogy hova ül a kocsiban/mi legyen a reggeli/ melyik játszótérre menjetek délután, stb. Találj ki valami apró dolgot, amiben dönthet, de lehetőleg ne tárgyi ajándék legyen, vagy édesség.

És mindig legyél következetes: csak olyan szabályt és jutalomrendszert találj ki, amit be is tudsz tartatni. Pl. ha azt mondod pakolják el a játékaikat, amíg te elkészíted a fürdővizet, mert különben bedobozolod ami kint maradt és megy a padlásra, akkor tedd is meg, amit megígértél. Másnap meg aki előbb levetkőzik és beül a kádba, az visszakaphat egy játékot a dobozból. Akkor legyen is így, ne sajnáld meg a másikat, aki ismét nem fogadott szót. És ne találj ki olyan büntetést, amit nem fogsz tudni végrehajtani pl. Amit nem parkolnak el, azt kidobod. Tudják majd, hogy úgysem teszed meg.