Két gyerekem van és soha semmiben nem fogadnak nekem szót. Mit tegyek?

Eszedbe ne jusson érzelmileg zsarolni a gyerekeket, mint a 9-es, mert egész életükben nem tudnak megszabadulni a bűntudattól. Ne pofozz és ne üvölts. Csak tudd, hogy mit akarsz.

Valóban te vagy a kulcs: te egy bizonytalan személyiség vagy, neked kell pszichológushoz menned, hogy önbizalmat nyerj. A szüleid téged soha nem dicsértek, nem voltak kedves, intim összebújások, csak a tökéletes felelt meg nekik, igaz? Ha majd te elhiszed, hogy értékes, tehetséges, szeretni való ember vagy, akkor a gyerekek is ezt fogják rajtad érezni és aszerint tekintenek rád. Nem kell évekig terápiába járni, néhány hónap is elég.

Tényleg fordulj szakemberhez. A nevelési tanácsadót jelenleg Pedagógiai Szakszolgálatnak hívják, de ugyanott működnek és ugyanazt csinálják.

Addig is tűzz ki valami nagyon konkrét célt, és erre törekedj következetesen. Ne legyen túl bonyolult! Pl. az elpakolásnál nem fontos, hogy minden bigyóka a megfelelő ládában lévő megfelelő dobozkába kerüljön, elég ha a szőnyegen nem marad semmi, és nagyjából a helyükre illetve egy gyűjtő ládába rakják a cuccokat. Ha ez fürdés előtt megtörténik, hurrá, és plusz egy mese vagy más jutalom jár, ha nem, amíg fürdenek te összeszeded a széthagyott holmit és felrakod a szekrény tetejére. Szidás, kiabálás veszekedés nélkül. Visítani majd a gyerekek fognak, mikor hiányzik a kedvenc mütyürjük. Ezt te szépen elviseled, és rendíthetetlen nyugalommal közlöd, hogy majd szombat reggel kiválaszhatnak egy-egy dolgot a zsákból, amit visszatesznek a helyére. Pár nap alatt rájönnek, hogy 1. jobb ha elpakolnak 2. fölösleges cirkuszolni.

Emellett ki fog derülni, hogy egy csomó játékuk teljesen felesleges, sose ezeket válaszják, ha valamit visszavehetnek. Ezeket idővel jótényony célra eladományohatjátok.

Több héten át csak erre az egy célra koncentrálj a szófogadással kapcsolatban! Ne idegeskedj, ha nem jönnek enni (de ne is adj vacsorát később), ha nem indulnak fürdeni. Menj oda, fogd meg őket és tedd be a kádba. Ha kellően zord arccal csinálod, nem fogják viccesnek találni. Ha mégis, az se baj, a lényeg, hogy haladjatok az esti napirenddel.

Általában a szófogadatlanságra kitűnő orvosság, ha odamész a gyerekhez, kiveszed a kezéből a játékot, és szükség szerinti fizikai segítséggel odairányítod az elvárt cselekvés színhelyére. Pl. kézenfogod és kivezeted a fürdőszobába. Ha kell, kezébe nyomod a fogkeféjét.

A másik módszer, hogy határidőt szabsz meg, beállítasz egy csörgőórát, és aki átöltözött, mire megszólal a csengő, az kap Túrórudit, aki meg nem, az így járt. Majd holnap úra próbálhatja. Persze játszani azért nem mehet, amíg át nem öltözött...

Azt ne felejtsd el, hogy ahány szabályt felállítasz, annak a betartatásáért te felesz. A gyerekek már csak olyanok, hogy próbálnak kibújni az ilyen kötelezettségek alól. Szóval ha nem akarod rendőrködéssel tölteni az életedet, legyen minél kevesebb szabály, de azokat nagyon következetesen hajtasd végre.

És persze a szülőknek jó példával kell előljárni. Ők is átöltöznek, őksem hagynak rendetlenséget...

Senki nem zsarolt senkit, pusztán bunkó gyerek voltam és anyám kiakadt. Amikor tényleg láttam a saját szememmel, hogy mekkora fájdalmat okoztam, na az használt.

Nem tudom miféle zsarolásról beszélsz.

Egy gyerek sose lehet annyira rossz, hogy anyja-apja ne szeresse. Ebben teljesen biztosnak kell lenie minden kisgyereknek. Tilos a 9-es anyukájához hasonló érzelmi zsarolás.

Csúnyán visszaüthet. A nagyobb gyerek esetleg úgy dönt, hogy "nem baj, ha nem szeretsz, én is utállak".

A kisebb vagy érzékenyebb meg tényleg el kezd félni, hogy őt nem szeretik, vagy csak akkor szeretik, ha mindenben megfelel a szülők elvárásainak. Nem a legjobb út az egészséges személyiség kialakulásához. Ráadásul ha ne adj' Isten válás, súlyos betegség vagy haláleset következik be a családban, pszichológus legyen a talpán, aki kiszuggerálja egy ilyen gyerekből, hogy mindez miatta történt, ő volt a rossz.

Nem lehet, hogy túl sok mindent kérsz? Ha egész nap csak utasítást adsz, akkor tényleg tűnhet úgy, hogy semmit sem csinálnak amit kérsz.

Gondold végig miként beszélsz Velük. Lehet csak te vagy fáradt és türelmetlen.

Pl. ha reggel noszogatod őket, hogy ébredjenek. Sietteted őket.... Akkor rossz az időbeosztás.

Elég nagyok már, mond csak azt, hogy akkor a reggeli készülődést kezdjétek. Tudnijuk kell, hogy az mit takar. És ez 1 kérés, nem 5. Közben csináld te is a saját feladatodat.