Normális ha nem szeretnek soha gyereket?

Én se jöttem ki más gyerekével sose...

Huszonévesen még úgy gondoltam,kinek kell ez, jól megleszek én gyerek nélkül is.

Aztán megismertem a férjem és egyszerűen megváltozott bennem az egész :)

Más gyerekét továbbra se annyira kultiválom, de a sajátunkat imádom.

Te is gyerek vagy, nem csoda hogy utálod őket.

Egyébként tudod, mi a nem normális?

Nem az, hogy valaki nem akar,

hanem az, hogy eme vélemény megosztására nem talál jobb fórumot, mint a gyerekvállalás topik.

Pont olyan, mintha valaki az állatok témába beböfögné, "hogy utálom a macskákat, baj?".

Nem, csak itt senkit nem érdekel.

Akik politikai és társadalmi nyomás miatt vállalnak gyereket -mert vannak ilyenek-, nehezen tudnak megfelelni saját maguknak és ez nem egészséges. De ők ezt választották.

Aki nem akar gyereket, vagy nem lehet neki, az ugyan az politikailag. Egy nem támogatott, de egyenlőre épphogy megtűrt kategória. Ez okoz egy társadalmi megvetést is. De kit érdekel?

Nagyon sok ismerősöm nem akar gyereket. Főleg azért, mert saját magát sem tudja letartani rendesen és a munkájának él. És napi 2-3 óra szabadidőbe nem fér bele.

Tök jó fejek és értelmesek. Csak nincs lehetőségük ezt az életszínvonalat fenntartva többet vállalni.

És kis ismerősi köröm, aki soha nem is akart gyereket. Nekik a család nem egy olyan intézmény, amire vágynak. Ők örök aggok. És élvezik. És szuper dolgokat hajtanak végre, amit legtöbbször irigylésre méltónak találok. Nagyon sokszor túllépnek a komfort zóna határain, és néha felelőtlenül élnek. És mégis előbbre vannak, mint én, aki spórol, félre rak és a jövőre gondol, de sosem éli meg azt.

Nagyon különbözőek vagyunk. De egyet jól írtak előttem is. Magamnak kell megfelelni és nem másokhoz viszonyítani magamat. Ez a legnagyobb lecke, amit elég sok lelki baj útján tanultam csak meg, mert sokáig másokhoz mertem magam.